marina-and-the-diamonds-press-photo-2-charlotte-rutherford.jpg

Marina And The Diamonds azaz a görög-walesi származású brit Marina Diamandis az évtizedforduló egyik nagy dalszerző-előadó tehetségeként robbant be és artpopos dalaival hamar mainstream sikereket is elért. Második lemeze (Electra Heart) az utóbbi irányba vitte tovább, de a többek között gyümölcsös diszkóval felvezetett, héten megjelent FROOT című harmadik albumán egészen másfelé rántotta a kormányt. A 30. Recorder magazinban megjelent interjú bővített változatának a cikkben is meghallgatható eheti új kiadvány mellett szerencsés aktualitása még, hogy tegnap óta tudjuk: Marina idén a Szigetre is visszatér!

- Két meglehetősen eltérő albummal jelentkeztél eddig, az első (The Family Jewels, 2010) egy zongorás artpoplemez, a második pedig egy elektropopos konceptalbum (Electra Heart, 2012). Ha visszatekintesz most ezekre, hogyan látod, mindegyikkel elérted az eredeti célt?

marina-and-the-diamonds.jpg- Igen, úgy érzem, hogy mindkettővel sikerült megvalósítani, ami akkoriban a fejem volt a zenémről. Az első lemezzel még azt tanultam, hogy hogyan legyek dalszerző, hogyan váljon belőlem előadó. De ugyanez igaz a második albumra is, hiszen az Electra Heartot is más zenészekkel, dalszerzőkkel, producerekkel közösen írtam, azon kísérleteztem, hogy meddig érdemes elmennem ezen az úton. Amúgy pedig nem vagyok az a típus, aki visszanéz a dolgaira és azt kívánja, hogy ezt vagy azt „bárcsak másképp csináltam volna!” Sokkal objektívebb vagyok ennél, és határozottan kijelenthetem, hogy azok a lemezek formáltak azzá, aki erre a harmadik albumra lettem.


- A második album után azt mondtad a sok közreműködővel történő dalírásról, hogy
„soha többé”. Volt valami kifejezetten rossz élményed vagy csak általában lett eleged az ilyen fajta lemezkészítésből?

- Nem voltak kifejezetten rossz élmények, inkább általában éreztem, hogy… (hosszú szünetet tart) hogyan is mondjam? Nem éreztem úgy, hogy igaz reprezentációja lenne annak, aki művészként valójában vagyok. (megint szünet) Nagyon összetett a viszonyom azzal a lemezzel, hiszen rengeteg jó dolog származik belőle, ugyanakkor sok rossz is. Az Electra Heart ébresztett rá, hogy ki nem szeretnék lenni, és hogy mi az, amit igazán szeretnék megvalósítani a zenémmel. Nagyon sokat segített nekem ez a teljes tapasztalás. Szóval nem mondanám, hogy rossz élmények értek, csak egyszerűen meghoztam bizonyos döntéseket a lemez hatására. Ezáltal azzal, hogy szinte minden mást kipróbáltam már, sokkal könnyebb lett megírni a harmadik album anyagát.

marina_electra.jpg


- Ezen a harmadik korongon a dalokból határozottan sugárzik az önbizalom. Mi vezetett odáig, hogy teljesen egyedül írd meg a
FROOT számait?

- Azt hiszem, az Electra Heart után már teljesen birtokoltam önmagam, tisztába kerültem azzal, hogy ki vagyok. Plusz első alkalommal éreztem azt önző módon, hogy meg akarom valósítani az én eredeti elképzeléseimet és kész! A debütáló album idején még csak kapkodtam a fejem, tanultam a dolgokat, hiszen új voltam egy szakmában. Szinte szükségem is volt mások jóváhagyására ahhoz, hogy bármit megvalósítsak. Már a legelejétől szerettem volna teljesen egyedül megírni egy nagylemezt, társzerzők nélkül, de ki tudja milyen oknál fogva, úgy éreztem, hogy ehhez még nincs jogom, sőt azt sem éreztem, hogy ezt kimondhatnám. Talán attól féltem, hogy azt mondják mások, hogy ha egyedül írod a dalaid, akkor nem lesznek fogyaszthatók, vagy nem lesznek sikeresek. Most jött el az idő, hogy azt mondjam „basszátok meg, nem érdekel!” Nekem most már nagyon fontos, hogy őszinte és magamhoz hű lemezt készítsek. És a FROOT az is lett!


- Azt nyilatkoztad a
FROOT kapcsán, hogy a készítése közben „egyszer csak észreveszed, hogy az emberek miért boldogok, hogy miért élveznek bizonyos dolgokat”. Mi volt a nagy felismerés számodra? Mi okozta a katarzist?

marina_and_the_diamonds_froot_album.png- Nem igazán tudom megmondani! Mások is kérdezték már ezt, de nem volt egyetlen olyan pillanat, amikor megnyílt számomra az igazság, talán egyszerűen csak most lettem érett annyira, hogy kész legyek szembe nézni nagyon személyes dolgokkal. És, hogy kész legyek elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok, aki vagyok. Nem tudom, hogy mások is keresztülmennek-e ezen a fázison? Talán vannak, akiknek nem is kell, mert mindig is határozottan tisztában voltak önmagukkal. Megint másokkal viszont lehet, hogy csak negyvenéves korukban történik meg mindez. De őszintén mondhatom (szünet), amikor én felismertem, hogy lehetséges máshogyan is érezni, mint ahogyan addig éreztem, és ahogyan addig hosszú-hosszú évekig hagyta és erősítette a környezetem, hogy érezzek, akkor döbbentem rá, hogy mindez inkább egy viselkedésminta követése volt, mint a tudatos gondolkodásból fakadó érzelmek. Már ha ennek van egyáltalán értelme. Amint ezt felismertem, sokkal könnyebb volt megszabadulni mindettől és eljutni önmagamig.


- Társszerzők nélkül írtad a lemezt, de producert is csak egyet választottál. Miért döntöttél végül David Kosten mellett?

- Hmmm. Jó kérdés. Már eredetileg is csak nagyon kevés lehetséges producer volt a kalapban. Amint elkezdesz azon agyalni, hogy „jaj, Istenem, csak egy ember lesz mellettem, de annak akkor mindenben okésnak kell lennie!” – az egy kicsit őrjítő gondolat. Pláne az lenne, ha több száz lehetséges jelöleltet vennél sorra különböző tényezők alapján. Úgyhogy öt-hat nevet írtam össze, olyan producereket, akikről azt gondoltam elsőre is, hogy összeillenék velük. Őket aztán aprólékosan kielemeztem és végül David tetszett a legjobban. Imádom az Everything Everythinget, akikkel David két briliáns lemezt is csinált, úgyhogy találkoztam vele. Kiderült, hogy nagy rajongója az első lemezemnek, ami nagyon jó érzéssel töltött el, egyből azt éreztem, hogy tisztában van vele, hogy mit szeretnék elérni, tudja, ki vagyok művészként. Innen indultunk (nevet).


- Élőben rögzítetted a lemezt, ezzel az volt a célod, hogy könnyebb legyen koncerten is előadni?

- A felvételek elején elektronikus dobokat használtunk, de aztán nem hangzottak túl jól, nem az a megszólalás volt, amit kerestem. Először csak élő dobost szerettem volna, akit be is vontunk, majd azt mondtam, hogy na jó, rendes gitárost és basszusgitárost is akartok. Karrierem során eddig egyszer sem sikerült az élő koncertek energiáját lemezre transzformálni és ez mindig zavart. Élőben energikus vagyok, lemezen pedig jól hallhatóan producelt a zeném. Úgyhogy eldöntöttem, hogy most legalább valahol a kettő közti félúton szeretném látni, hallani a végeredményt.

marina-and-the-diamonds-press-photo-5-charlotte-rutherford.jpg


- Milyen új inspirációk értek a lemez készítése előtt – akár zeneileg, akár más művészeti ágakból, bárhonnan?

- Ezúttal nem túl sok könyvet olvastam, amik hathattak volna rám, sokkal inkább társadalmi események inspiráltak. Szociális események. Vagy például a Savages című dalt a bostoni bombázások hatására írtam. Általában szokatlan helyekről jött most az ihlet. Zeneileg is voltak új hatások, Kostennel PJ Harveyról, a Cardigans-ról, Patti Smith-ről beszélgettünk sokat, és azt mondtam neki, hogy ne mint szólóelőadóval foglalkozzon velem, hanem próbáljon meg úgy producelni, mintha zenekar lennék. Egyértelműen ez volt az egyik meghatározó dolog ezzel a lemezzel kapcsolatban.


- Számodra mi a fő téma a
FROOT-on?

- Számomra a fő téma most ez volt: mi hajt minket, mint emberi lényeket? Mi az emberi létezés legbelsőbb hajtóereje? Általában szeretem az univerzális témákat, de nem azokat, amiket sokan sokszor vizsgáltak már. Ilyen volt például most a halandóság, a halhatatlanság. Szokták mondani, hogy sötétek a dalaim, de én ezt nem hinném. Ezek a lehető legnormálisabb dolgok, amikről az ember csak gondolkodhat.


marina-diamonds-im-a-ruin.jpg- Már a lemez felvezető szakaszában szokatlanul sok videó jelent meg a dalokból, manapság úgy tűnik, hogy mindenki keresi a promóciós módszerek között a lehetséges legjobb megoldást. Te hogyan látod ezt a kérdést?

- Nagyon érdekes korban élünk, amikor a lehetőségeidhez képest tényleg azt csinálhatsz, amit csak szeretnél. Nincs bejáratott modell, nincs kötelezően követendő minta, szabadon lehet kísérletezni, bármit megtehetsz, ami csak megfelel számodra művészileg. Számomra ez a fajta felvezető kampány nagyon is megfelelő, mert bemutathatom az összes dalt, amit csak szeretnék a lemezből elsőre megmutatni, a nélkül, hogy az eladási adatok miatt kellene aggódnom. Most tényleg az van, hogy a magad keretei között megtervezheted a promóciódat. Ez persze csak azt jelenti, hogy senki sem tudja, hogy tíz év múlva mindez hogyan működik majd és mit kell majd megtennünk zenei promóció címszóval. Átmeneti korban élünk.


- A Marina And The Diamonds-ban az is nagyon erős elem – és ez egyáltalán nem mondható el a kortárs produkciók többségéről –, hogy a művészi megjelenésre mindig nagy gondot fordítasz. Az új lemezhez is jól kitalált image, ruhák, hajviselet, lemezborítók tartoznak. Sok időt töltesz ennek kitalálásával?

- Egyetértek azzal, hogy ez fontos elem és szerintem másoknak is többet kellene törődnie ezzel. A hétköznapi életemben egyáltalán nem érdekel – na jó, szinte egyáltalán nem érdekel – hogy hogyan nézek ki, de a művészi image nagyon fontos nekem. Nagyon szeretem kialakítani az új és új megjelenéseimet. Fontos része a nagyobb képnek, részben mert élvezem is az ezzel való munkát, részben mert hozzátartozik ahhoz, amit mi előadók létrehozunk. Az image részét kellene képezze annak, amit a világról mondani akarsz a dalokon keresztül és azokon túl is. Az emberek különben már el is várják már tőlem, hogy hangsúlyt fektessek erre. A FROOT-tal kapcsolatban pedig az volt, hogy még két hónappal az első megjelenések előtt sem tudtam, hogyan fogok kinézni. Talán mert az Electra Heartnál túlzottan is fontos elem volt a vizualitás, a külsőségek és ezúttal ezt kicsit elnyomtam magamban, de végül egyik napról a másikra összeálltak a fejemben a referenciák, amik meghatározták az új külsőt. Nagyon élvezem a dolog ezen részét is.


MARINA AND THE DIAMONDS 2011-BEN LÉPETT FEL ELŐSZÖR A SZIGETEN, AKKOR IS KÉSZÜLT VELE RECORDER-INTERJÚ.


- Az előző album befejeztével, már az első interjúk idején tudtad és beszéltél is róla, hogy a harmadik lemezhez nagyon más utat fogsz választani. Most mi a helyzet? Látod már, hogy merre fogsz haladni legközelebb?

- Hát most semmit nem látok! (nevet) Nagyon szabadnak érzem magam. Ezzel a lemezzel most azt érzem, hogy végre képes voltam megvalósítani, amit nagyon régóta szerettem volna, és hogy mostantól bármikor képes leszek erre. Most lényegében újradefiniáltam magam. Talán lesznek olyanok, akik hallották az Electra Heartot és nem ilyen lemezt várnak tőlem. Viszont én úgy érzem, hogy művészként még csak nagyon az út elején járok. Hogy most indultam el a helyes irányban. Ugyanakkor meg azt is tudom, hogy minden albummal szeretnék majd meglepetést okozni. Szóval a negyedik lemeznek lehet semmi köze nem lesz a tradicionális dalszerző-előadó világhoz, hanem kompletten más lesz.

marina-and-the-diamonds-press-photo-1-charlotte-rutherford.jpg


- Milyen turnéra számíthatunk ezúttal?

- A zenekarommal játszom, teljesen élőben. Nagyon sok energiát fordítottam a színpadkép megalkotására. Egy elektronikus kertet építünk fel minden este, sok-sok természetes elem fog ütközni számos modern elemmel. Nagyon várom már, hogy megmutassuk az embereknek.

interjú: Dömötör Endre


a héten megjelent FROOT teljes egészében: 


és a lemezhez tartozó videók sorban, Froot


Immortal


I'm a Ruin


Forget


valamint a FROOThoz készült interjú Marinával: 

https://recorder.blog.hu/2015/03/20/_basszatok_meg_nem_erdekel_marina_and_the_diamonds-interju
„Basszátok meg, nem érdekel!” – Marina And The Diamonds-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr607285991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása