„Bizarr volt, persze nagy megtiszteltetés is” – Dave Bayley (Glass Animals)-interjú

2015.03.18. 15:48, rerecorder

glassanimals_jf_0275-edit_2.jpg

A Glass Animals zenéje pontosan olyan, mint a négytagú oxfordi zenekar feltűnése: a semmiből egyszercsak előbújik egy készre formált egyedi világ. Az egyszerre minimalista és sokrétegű zene a tavalyi év egyik legjobb debütalbumában öltött testet (a Recorder kedvenc 2014-es kiadványai közé is bekerült) és mindezt március 31-én az Akváriumban élőben is hallhatjuk majd.

- A Glass Animals dalaiban van valami gyermeki. Számodra mit jelentett a zene gyerekként?

- Olyan négy-öt éves koromban fedeztem fel a zenét, emlékszem édesapám ki akart dobni egy csomó vinyl-lemezt. Én viszont rájöttem, hogyan működik a lemezjátszó és az elvarázsolt. Hallgattam az ő Pink Floyd- és Talking Heads-lemezeit és nagyon tetszetek. Aztán a Beatles White Albumával kapcsolatban lettem teljesen megszállott, hosszú évekig az volt életem kísérőzenéje. Bármit csináltam szólt mellé a zene. Házi feladatot kelleni írni? Szólt a zene.

A Glass Animals képes volt megalkotni a maga zenei világát, de az indulásnál milyen cél lebegett a szemetek előtt? Milyen zenekarok ligáját szerettétek volna elérni?

- Azt hiszem, soha nem próbáltunk semmihez sem hasonlítani. Már az induláskor hangsúlyos volt, hogy játsszuk azt, amit még más nem. Határozottan nem volt olyan elképzelésünk, hogy egyik kedvencünkből ezt a részt emeljük be, a másikból meg amazt a hangzást. Egyszerűen csak elkezdtünk zajongani és hagytuk, hogy megszülessen a megszólalásunk. Amikor az első lemezt vettük fel, akkor már hallgattunk tudatosan, vagy nem tudatosan bizonyos albumokat, például rengeteg Can-lemezt, különösen a Tago Magot, meg más krautrockokat. Aztán a Caribou-tól a Swimet, az is csodálatos album. Aztán pár Animal Collective-et, és ennek tetejébe régi hiphopokat, Dr. Dre-t például, ezekből bizonyára tanultunk és hatással voltak ránk.

glass-animals-wakarusa-2015.jpg


- Oxford zenei öröksége meglehetősen gazdag. Volt rátok hatással a városotok?

- A lemezre biztosan hatással volt a város, mert a jó részét ott írtuk. Vagyis inkább a város és környéke. A próbahelyünk egy város széli erdőben, a semmi közepén, egy kis házban van, ott írtuk a dalok jó részét. Ez meghatározta azt, hogy mire állt rá az agyam és az általános atmoszférát is, ami a lemezünkön érződik. A dalok szövegére biztosan hatással volt a város, és a hangzásra is. Oxford meglehetősen mágikus hely. Szeszélyes. Azt is mondanám rá, hogy kicsit álomszerű. Ha a Glass Animals-dalokban van álomszerű elem, akkor az részben biztosan Oxfordnak köszönhető.


- A
Zaba szövegeire határozottan igaz az álomszerű jelző, néha mintha rejtélyes álomrészletek szerepelnének egymás után a dalokban.

- A szövegek nagy részét késő este írtam, sőt inkább kora hajnalban. Sokszor felébredtem az éjszaka közepén egy melódiával a fejemben és csak írtam hozzá a szövegeket, amikről fogalmam sem volt, hogy honnan jönnek, némelyik ténylegesen az álmaim leírása volt.


- Ugyanakkor az is igaz a szövegeidre, hogy olyanok, mintha a bennük ténylegesen megjelenő narratíva mellett lenne egy a hallgató számára rejtett második történetszál is mögöttük, amit nekünk kell kitalálni és összeilleszteni azzal, amit hallunk is.

glass_zaba.jpg- Azt hiszem, kicsit szégyenlős vagyok, szóval amit kérdeztél, azt – tudatosan vagy sem – tényleg így csináltam. Mivel a szövegek nagyrészt mind rólam szólnak, a lelkemből íródtak, egy részüket elrejtettem, hogy ne lehessen rám ismerni. Meghagytam egy részt, amitől a nyilvánvaló sztori elrugaszkodik, kicsit talán ködösebb lett így és már bátrabban mertem vállalni, mert semmi sem felismerhető benne. Szóval azt hiszem, most leleplezted a technikámat.


- A Glass Animals egyetlen EP után kapott szerződést Paul Epworth producer új lemezcégének első zenekaraként, ami meglehetősen menő helyzet. Milyen volt ebben az atmoszférában indulni?

- Elképesztően jó volt. Mind úgy nőttünk fel, hogy az általa producelt zenekarokat hallgattuk, én például a Bloc Party Silent Alarmját az egyik nagy meghatározó lemezemként tartom számon, tizenhárom évesen megváltoztatta a világomat. Igazából sokkolt minket, hogy le akar szerződtetni, soha nem gondoltuk volna. Bizarr volt, persze nagy megtiszteltetés is, amolyan valóra vált álom.


- A
Zaba egyszerre kelt nagyon minimalista és nagyon gazdagon rétegzett hatást. Ez mennyire volt tudatos részetekről?

- Azt hiszem, valami ilyesmi hatást szerettünk volna elérni. Az, hogy sok rétegben pakoljuk egymásra a szólamokat, szándékos volt és az is, hogy ezek a rétegek viszont ne nyomják agyon egymást. A minimalizmus, az egyszerűség pedig abból is ered, hogy szeretem az olyan dalokat, amelyek azonnali hatásúak, amikor egyetlen riff vagy egy nagy dobbeat karakterizálja a szerzeményt. Ami azonnal behúz, hatást gyakorol, és aztán van mód arra, hogy tanulmányozd a mögöttes részleteket, hogy elvessz azokban. Mindig is ez volt a célom a zenekészítéssel. A sok rétegben remélhetőleg mindig megbújik valami olyan, amit az egyes újrahallgatásokkal fedezel fel. 


- Hogyan fejlesztetted ki ezt a megszólalást? Az elektronikus, szintis elemek mellett erős az R&B-s lüktetés, a hiphopos beatek szerepe, az erős basszusoké, aztán ott van a trópusi pop hatása a rengeteg apró hanggal, ütősökkel, csengettyűkkel.

- A fejemben ez a megszólalás élt, amikor elkezdtem írni a dalokat és megalapítottam a zenekart. Talán minden zene, amit valaha hallottam egy ilyen egyveleggé rázódott össze, tényleg nem tudom. Amikor indult a zenekar, akkor majdnem minden zenét az elektronika uralt, ez persze számunkra is meghatározó volt, főleg mert legkorábban csak egy komputer és egy nagyon olcsó mikrofon volt az összes felszerelésünk. Ahogy fejlődött a zenekar, és ahogy kiadói érdeklődés mutatkozott, úgy tudtuk alakítani a hangszerparkunkat is, ez a része így egy természetes érési folyamaton ment keresztül.

glass_animals_3.jpg


- A lemez az erős atmoszférája miatt kialakít egy sajátos teret és időt, nagyon egységes. Úgy tűnik, hogy az albumformátum különösen fontos a számotokra.

- Ó, elképesztően fontos az albumformátum. Számomra egyszerűen elképzelhetetlen lenne nem így gondolkodva alkotni. Egy nagylemez számomra sokkal értékesebb, mint egy kislemez, sokkal több értéket lehet beletenni és kivenni belőle, alkotóként és hallgatóként egyaránt. Reményeim szerint elejétől a végéig hallgatják az emberek a Zabát és így talán képes a lemez egy különleges utazást eredményezni.


- Nehéz volt ezt a sajátos stúdióanyagot élő produkcióvá alakítanotok?

- Nem volt olyan egyszerű, főleg az elején, ameddig nem döntöttük el, hogyan fogjuk csinálni, mert volt pár lehetőség arra, hogy milyen részeiben ültetjük át a lemezanyagot koncertképessé. Megpróbálhattuk volna a lemez megszólalását a lehető leghűbben visszaadni, vagy persze a négytagú felállás határait felismerve azt is csinálhattuk, hogy újrateremtjük a dalokat, adaptáljuk őket ehhez a helyzethez. És végül ez utóbbihoz közelítettünk, mert nem használunk a koncerteken háttérsávokat, így csak azt hallani, amit négyen képesek vagyunk megszólaltatni, és így viszont nagyobb is a szabadságunk, minden este másmilyen tud lenni az előadás, mert szabadon mozoghatunk a dalokban. Lehetünk hangosabbak, lehetünk gyorsabbak. Nagyon klassz élmény élőben játszani.

026_glass_animals.jpg


- Az első lemez sajátos világa után merre mentek tovább az új dalokkal?

- Rengeteget koncertezünk, amióta tavaly nyáron kijött a lemez, lényegében folyamatosan turnén vagyunk, így a második album biztosan teljesen más lesz, mint az első volt. Akkor lényegében Oxfordban éltem, nem koncerteztünk, senki sem zavart, annyit agyalhattam a megszólaláson, amennyit csak akartam. Most viszont csak a legalapvetőbb elemeket tudom megírni a rengeteg koncertezés közben, az akkordokat, a szövegeket és a dallamokat. Most a produkciós részre még nincs ötletem. Az első lemeznél lényegében fordítva volt, megvolt a produkciós rész, a megszólalás és arra írtam rá a dalokat és a szövegeket. Akkor az sem volt a fejemben, hogy hogyan fogunk megszólalni élőben, most viszont természetesen az az első, mert pont abban az élethelyzetben vagyok, hogy erre gondoljak.


- Említetted, hogy az indulásotokkor mindent uralt az elektronika, most viszont mintha egy nagyon kicsit újra erősödne a gitárzene Angliában. Hogyan látod a mostani zenei színtereket Nagy-Britanniában?

- Most elég erősnek gondolom a brit zenei színteret, sokszínű és vannak benne érdekes fejlemények. Az biztos, hogy az r&b-hatás pillanatnyilag nagyon erős, én pedig utálom azt csinálni, amit mindenki más, úgyhogy azt hiszem, abbahagyom az r&b hallgatását és minden mást fogok csak hallgatni (nevet). Rengeteg a jó zene Angliában, egy picit valóban éledezik a gitárzenei szcéna is, de be kell ismernem, hogy engem most épp a friss New York-i színterek érdekelnek.

interjú: Dömötör Endre


a Glass Animals tehát március 31-én játszik az Akváriumban, Facebook-eseményoldal


(X) Hallgasd a Glass Animals lemezeit bárhol, bármikor a Telekom Music díjcsomagokba foglalt Spotify Premiummal! Részletek: telekom.hu/zene


a Pools animációs klipje: 


a Gooey videója: 


a Black Mambo klipje: 


a legutóbbi videó, a Hazey-hez: 


és a zenekar élőben egy franciaországi koncerten, 38 percig: 

https://recorder.blog.hu/2015/03/18/_bizarr_volt_persze_nagy_megtiszteltetes_is_dave_bayley_glass_animals_-interju
„Bizarr volt, persze nagy megtiszteltetés is” – Dave Bayley (Glass Animals)-interjú
süti beállítások módosítása