Lehangolt? Felpörgött? – Szedjen zenét! (1. rész: szomorú lemezek)

2015.02.19. 20:02, rerecorder

townes_van_zandt.jpg

A legnagyobb közhely, hogy a zene képes tükrözni és befolyásolni az érzelmeinket. Mihez fordulunk, amikor széthullik körülöttünk a világ? Hát a zenéhez. És melyik a legjobb legális felpörgető, amikor arra van szükségünk? Naná, hogy az is a zene a zenészek pedig azok, akik a világ és a lelkük káoszát számunkra is átélhető katarzissá tudják alakítani, vagy olyan felemelő anyagtalansággá, ami adrenalininjekcióval ér fel. Csak tudjuk, hogy melyiket mikor mire használjuk. A 29. Recorder magazin pszichológia és zene fókusztémájának kétrészes lemezismertető cikke következik, a mai fejezetben szomorú, a második részben pedig majd boldog albumokkal.

A szomorúságot, a fájdalmat vagy a még sötétebb érzelmeket, lelkiállapotokat dalokban, lemezeken feldolgozó művek sok esetben hozhatnak enyhülést a hasonlókat átélő hallgatónak, de persze működhetnek kibukottságot kiegészítő permanens hangkulisszaként is. A téli depresszió idején viszont sokaknak jól jöhet az antidepresszánsként ható boldogságbomba-zene – hát most összegyűjtöttünk mindkét halomból jó sokat, mindenki belátása szerint merüljön beléjük.

A zene érzelmi hatásfokának megállapítása persze még a hagyományos kritikai ítéletnél (jó/rossz) is szubjektívebb, ami az egyiknek elviselhetetlen gyászzene, az a másiknak léleksimogató, ami valakinek az egekig pumpálja az örömlibidóját, attól valaki más cukortúladagolás miatt kiterül. Sőt, egy dal vagy lemez ugyannak a személynek is lehet egyszer működőképes, más érzelmi állapotban pedig nagyon nem. Szóval legkevésbé sem definitív (pláne nem toplistaszerű) felsorolás következik – szomorú és boldog zenékből.


BEVEZETÉS A ZENE PSZICHOLÓGIÁJÁBA EGY SZAKEMBERREL.


Szomorúság a zenében

elliott-smith.jpgEgyszerűen vannak olyan dalszerzők, akik házasságuk ideje alatt írt első daluknak azt a címet adják, hogy Waiting ’Round To Die. Townes Van Zandt (nyitóképen) a nehéz sorsúak született dalnoka (country-s mintaképe Hank Williams), de a dalszerző-előadók között akad olyan is, akinél a bánat szinte permanensen szép dalokban ölt testet (Elliott Smith - balra), és persze akad olyan, akinél a melankolikus alapbeállítás alkalmanként kitör a szélsőségek felé, mint Leonard Cohennél gonoszul terhelt szakítós lemezén (Songs Of Love And Hate, 1971). A szakítás a depressziós lemezek alaptémája, nem is mennék itt most nagyon bele, de a kötelező körös albumokon (Bob Dylan emelkedett Blood On The Tracks-én, Bon Iver pátoszos For Emma, Forever Ago-ján), vagy a rejtettebb csodákon (John Martyn Grace And Dangerén, amit ki sem akart adni a kiadója egy évig) túl egyet még muszáj, mert jó a története. A Sebadoh indierock együttes frontemberét, Lou Barlow-t elhagyta a barátnője egy idősebb férfiért, az összetört zenész dalokban írta ki fájdalmát az 1993-as Bubble & Scrape albumon, amit persze hallott az excsaj is és azonnal visszatért hősünkhöz.

nico.jpgAztán a bánatos oldalon vannak még az odafigyelve igazán megviselő (Manic Street Preachers: The Holy Bible), vagy lélekátmosó (Portishead: Dummy, Neutral Milk Hotel: In The Aeroplane Over The Sea), vagy szinte elviselhetetlen (John Cale: Music For A New Society, The Cure: Pornography) albumok. Azok, amiken önmarcangoló az előadó (Nirvana: In Utero), vagy vállaltan a metaforikus (R.E.M.: Automatic For The People, Bonnie Prince Billy: I See A Darkness) és a nagyon valóságos halálról szól (Neil Young: Tonight’s The Night). Egyes műfajok nevükben is vállalják a szomorúságot (sadcore, slowcore: Red House Painters, Low, Mazzy Star, Galaxie 500, Codeine), mások általános hangulatáról a komolyság és a szélsőséges mélységek megélése ugrik be (posztrock: Godspeed You! Black Emperor, Mogwai, Slint). Nagynevű előadók is mélybe tudnak húzni teljesen sötét, nem is népszerű albumokkal (Pink Floyd: Final Cut, Roger Waters: Amused To Death), vagy olyanok, akik nagyon boldog zenéik mellett nagyon szomorúakat is írtak (The Beach Boys, Beck). A bánatos fiatal gitáros-dalnokok előképe Joni Mitchell, a kíméletlenebbeké Nico (fent), a szomorú sorsúaké a saját mentális zavaraival is küzdő, a legszebb fájdalmas dalokat író Cat Power, vagy a magát szintén ostorozó, traumákkal és pszichózisokkal küzdő Fiona Apple. És hogy a mainstreamből ne akadna példa? Dehogynem: Drake, Frank Ocean. És ha mindenre felkészültünk, és jöhet a katarzis, akkor kell elindítani Chris Belltől az I Am The Cosmost.

Az alábbi 12 lemez mindegyike kőkemény szívtörő, szomorú, kibukott, depressziós album (a lemezcímre kattintva hallgathatók).

billie_holiday-lady_in_satin-frontal.jpg

Billie Holiday

Lady In Satin

(1958)

Holiday életében megjelent utolsó lemezén az egykor legnagyobb jazzénekes hangja rekedt darabokra törten is zseniális a végtelenül szomorúan síró vonósok felett. „Olyan, mint titokban meglesni egy kiütött nőt” – és valóban: Billie egy évvel később drogosan, alkoholistán, letartóztatottan, nincstelenül, mély depresszióban halt meg egy kórházi ágyban.

frank_sinatra.jpgFrank Sinatra

No One Cares

(1959)

Frankie boy az ötvenes évek közepétől ’vidám’ lemezei mellett eddigre már kiadott három hajnali bárpult-támasztó magányos albumot is, de a legmélyebbre itt ért el. Az egyszerűen csak „öngyilkos daloknak” nevezett kollekción valóban a legsötétebb hangulatú szerzeményeket adja elő – grandiózus vagy míves körítés helyett – a lehető legcsupaszabban és szenvtelenül.

nick-drake-pink-moon.jpgNick Drake

Pink Moon

(1972)

Az egyik legnagyobb hatású dalszerző lemezeit életében néhány ezren hallották, nem koncertezett, nem adott interjút és 1971-től 1974-es haláláig gyógyszereket szedett depressziójára (halálát is azok túladagolása okozta). Ezt a csupasz, mentális betegségét a szövegekben feldolgozó utolsó lemezét két éjszakai session alatt vette fel, a mesterszalagokat pedig egyszerűen otthagyta lemezcége portáján.

A LEMEZRŐL ITT ÍRTUNK RÉSZLETESEN.

berlin.jpgLou Reed

Berlin

(1973)

Az ex-Velvets rockforradalmár, szólóban is sikeres glamrocker összetört szívvel, heroinfüggőként fogott neki ennek a vonóshangszerelésű, keserű rockoperának, ami egy berlini drogdíler és egy amerikai családos nő végzetes szerelmét meséli el. Amikor a lemez producerének, Bob Ezrinnek síró gyerekhangok kellettek, azt mondta a stúdióban tartózkodó saját csemetéinek, hogy meghalt az anyjuk és ott helyben rögzítette a szükséges jajveszékelést. Ilyen kegyetlenséget nem lehet csinálni.

over.jpgPeter Hammill

Over

(1977)

Szakítós lemezek egész sora kínálja magát a szomorú lemezek polcán, de talán egyik sem meséli el ilyen kíméletlenül őszintén, hogy pontosan mi is történt, és ettől most milyen a helyzet. A puritán hangszerelésű Overen a Van Der Graaf Generator vezetője végigmegy a szerelmi gyász minden fázisán.

A LEMEZRŐL ITT ÍRTUNK RÉSZLETESEN.

marvin_gaye_1.jpgMarvin Gaye

Here, My Dear

(1978)

Elvált feleség vagy és a volt férjed ír neked egy egész lemezt, amin megcsalatásod történetétől kezdve minden rajta van egészen addig a pontig, hogy az éppen szóló album bevétele a bírósági végzés szerint téged illet. Lemezkiadó-főnök vagy és ki kell adnod ezt a lemezt, amin volt sógorod meggyalázza a húgodat. A legnagyobb soulénekes vagy és kiénekled magadból minden fájdalmad. Hát, ilyen a Here, My Dear.

A LEMEZRŐL ITT ÍRTUNK RÉSZLETESEN.

bigstar.jpgBig Star

Third

(1978)

Alex Chilton hangjából még a legfelszabadultabb pontokon is a fojtott fájdalom hallatszik ki. A Big Star készített két perfekt powerpop albumot, de ennek a harmadiknak a felvételeire szétesett a zenekar is, Chilton is. A rendesen be sem fejezett albumot négy évvel később adta ki egy lemezcég a szerző beleegyezése nélkül, rajta a legendás tükörbenéző sorokkal: „egy szomorú szemű hazugság vagy, egy holokauszt vagy”.

closer.jpgJoy Division

Closer

(1980)

Ugye az van, hogy a Closert lehetetlen úgy hallgatni, hogy ne tudnánk az énekes súlyos depressziójáról és öngyilkosságáról, amit a lemez megjelenése előtt nem sokkal követett el. De mi van, ha erről valaki mégsem tudott és meghallgatja? Egy reménytelen, fájdalmas búcsúlevelet fog átélni, amin a dalok, a megszólalás, az előadás a poptörténet legkatartikusabb pillanatai közé tartoznak. Csakhogy mindez az előadójának nem működött terápiaként.

spiritualized_1.jpgSpiritualized

Ladies And Gentlemen We Are Floating In Space

(1997)

Bár Jason Pierce, a Spiritualized vezetője ezt permanensen tagadja, csúcslemezének szívszorító témáját mi más adta volna, mint hogy csaja és zenekarának billentyűse, Kate Radley elhagyta őt a Verve-es Richard Ashcroftért. Ezen túl meg persze törékeny mentális állapotának és drogokkal való küzdelmének is tablója az album, de az csak a ráadás a Broken Heart mellé.

piccit_eels_electro_shock_blues_1_1308848332.jpgEels

Electro-Shock Blues

(1998)

E, az Eels főnöke 1996-ban végre befutott egy slágeres lemezzel, de mire nekilátott a folytatásnak, elvesztette családja maradék tagjait (skizofrén nővére öngyilkos lett, anyjával a rák végzett, apja ekkorra már rég nem élt). Megírta hát minden idők egyik legkegyetlenebbül önfeltáró, szívrepesztő lemezét a halálról és a magányról.

cat_power_you_are_free.jpgCat Power

You Are Free

(2003)

Cat több lemeze is igen szomorú, némelyiket még hallgatni is nehéz, annyira keserves, a legjobbjának számító You Are Free viszont felszabadító módon melankolikus, és fő témája is a szabadság elérése - amihez bizony minden szarságon át kell rágni magunkat. Ha ez megvan, akkor a katarzis sem marad el, de ahhoz végig kell menni a múlt számos elfelejtett nevén, akik között akad olyan, akit az apja abúzált, olyan, aki tizenegy évesen már kénytelen volt férfiakat kielégíteni és olyan is, aki crackfüggőségét a saját seggének árulásából fedezte.

hospice.jpgThe Antlers

Hospice

(2009)

A kibukott lemezek között viszonylag friss ez a szövegében és előadásmódjában igazán megrázó lemez, ami egy hospice-ben dolgozó férfi és egy ott haldokló rákbeteg nő érzelmileg durván megterhelő kapcsolatát mondja el – hogy mennyire épül önéletrajzi elemekre a koncepció, azt nem árulta el a szerző.


Dömötör Endre


ez pedig egy válogatás a cikkben szereplők dalaiból: 

https://recorder.blog.hu/2015/02/19/lehangolt_felporgott_szedjen_zenet_1_resz_szomoru_lemezek
Lehangolt? Felpörgött? – Szedjen zenét! (1. rész: szomorú lemezek)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr297189609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.