Itt az év első gyagyaklipje, a Pondtól

Nem tudni, melyik bolygóról jöttek a POND tagjai, de hogy ritka elszállt fazonokról van szó, az biztos, jóval túlteljesítenek ezen a téren annál, mint amit egy pszichedelikus rockzenekartól alapból elvár az ember. A hamarosan megjelenő új albumukat megelőlegező friss klipjükben pedig 11-re csavarták a ziziség-generátort.

A perth-i POND állandó jelzője, hogy a Tame Impala oldalhajtása, ami részben igaz is,hiszen volt/van átfedés a tagságban (a két dalszerző-multiinstrumentalista alapító közül Jay Watson a mai napig tagja a Tame Impalának, Nick Allbrook 2013-ban lépett ki, és egy ideig még Kevin Parker is játszott benne, dobon), ám ettől még egy nagyon is önálló zenekar saját)os) hangzással, amely a "nagy testvérzenekarénál" rockosabb, feszesebb - sőt: fankibb - és lököttebb. Na meg termékenyebb is: 2009 óta öt albumuk jelent meg, a legutóbbiról, a 2013-as Hobo Rocketről itt írtunk. Európában január 26-án jön ki a hatodik nagylemezük Man It Feels Like Space Again címmel, és az eddig közzétett dalok alapján egy nagyon szórakoztató pszichedelikus-űr-glam-funk-rock tripre készülhetünk, new wave-es/coldwave.es elhajlásokkal. A hamarosan landoló lemezt felvezető új klip pedig egy eszement vizuális trip rikító színű rajzolt világűrrel, olcsó videoeffektekkel, felfújható űrlényszerű izékkel, idős háziasszonyoknak maszkírozott zenekari tagokkal, és egy csomó bolondsággal, amiket nem fogunk felsorolni, aki akar magának négy önfeledt percet, az nézze végig a POND ööö Zond című motorikus dalához készült mozgóképes agymenést

az előző, és ugyancsak bizarr klip, az iPhone-okkal forgatott Elvis's Flaming Star:

és a POND új albumát bevezető első klip, a látványban a kilencvenes évek pszichedelikus számítógépes animációit felidéző Sitting Up On Our Crane: