„Az emberek még a legnyugisabb zenére is megőrülnek” – King Tuff-interjú

2015.01.05. 13:57, rerecorder

kingtuff-2014-01-dan-monick-print.jpg

King Tuff a tavaly év végi, utrechti Le Guess Who? fesztiválon, a harmadik napon, szombaton adott egy dögös, nagyon vidám hangulatú koncertet. Kyle Thomas-t, a zenekar/projekt frontemberét/arcát éppen délutáni szunyókálása után sikerült elcsípnünk egy gyors lemeztáskázásra. A srácok aktuális 2014 szeptemberében megjelent nagylemezükkel, a Black Moon Spell-lel turnéztak, amely simán a tavalyi év egyik legjobb múltidézős rocklemeze. Bár kevésbé slágeres, mint a 2012-es King Tuff, glames riffjeivel, erős témáival na meg éjfekete humorával így is nagyon szórakoztató anyag.  Annak ellenére, hogy interjúnk készültekor még csak egy hete voltak úton, Kyle-on már mutatkoztak a fáradtság első jelei. Mint maga is elmondta, a turné alatt nem nagyon van lehetőségük alvásra, így az egyetlen dolog, ami igazán boldoggá teszi az a kávé, amiből akár hat csészével is legurít egy nap. Kyle így nemcsak kedvenc lemezeiről mesélt, de kávézási szokásaiba is beavatott minket.

- Mi a legkorábbi zenei emléked?

starship-we-built-this-cit-116560.jpg- Azt hiszem, akkor kezdtem el zenélni, amikor kissrác koromban egyszer a nagypapánktól egy kis szintetizátort kaptunk karácsonyra. Egész nap képes voltam a The Greatful Deadtől a Touch Of Grey-t játszani, mert az akkor jött ki és nagyon bírtam. Aztán ott vannak azok a kislemezek a nyolcvanas évekből, mint a We Build This City On Rock And Roll a Starshiptől (a dal címe igazából We Build This City, és 2011-ben az előkelő első helyre került a Rolling Stone magazin „A 10 legrosszabb dal a 80-as évekből” olvasói listáján – a szerk.). Meg volt egy kis kazettás magnóm, és azon hallgattam a Bangles slágereit, a Manic Monday-t vagy a Walk Like An Egyptiant. Emlékszem, a szobámban hallgattam őket, még nagyon kicsi voltam.

- Első lemez, amit saját pénzedből vettél?

- Egy Jimi Hendrix-válogatáskazetta, valami családi nyaralás előtt. A kocsiban volt a walkmenem meg a fejhallgató, és ott a hátsó ülésen hallottam életemben először ezeket az őrült sztereó effekteket. Rendesen rajta voltam egy tripen, azt hiszem (nevet). Nem lehettem több hétévesnél.

- Milyen zene inspirált zenélésre?

- Azért a Jimi Hendrix-kaziért tényleg nagyon oda voltam, majd olyan kilencéves koromban kaptam egy gitárt apámtól. Onnantól, hogy először kezembe vettem azt a gitárt, egyfolytában ment a kibaszott zúzás. Akkor kezdtem el dalokat is írni. Igazából sohasem próbáltam meg más emberek dalait eljátszani, vagy ilyesmi. Én csak szerettem magam csinálni az egészet.

ÍME, EDDIGI ÖSSZES LEMEZTÁSKA INTERJÚNK: KIRE MI HATOTT, MILYEN ALBUMOT VETT MEG ELŐSZÖR, MIT HALLGAT VASÁRNAP REGGEL?

Milyen zenék hatottak rád amikor az első albumodon, a Was Deaden dolgoztál?

- Amikor azokat a dalokat írtam, nagyon rajta voltam a New York-i punk témán. Tudod, az olyan korai punkbandákon, mint a Television vagy a bostoni Modern Lovers. De például hallgattam akkoriban Brian Enot, meg hasonlókat is.

- Koncert, ami megváltoztatta az életedet?

- Jól emlékszem, egy Corrosion Of Conformity-koncert volt az első, amit életemben láttam. Apám vitt el rá, és amikor észrevettem azt a fickót a pogó közepén, kezében egy hatalmas láncot lóbálva az emberek között, akkor azt hittem, minden buli olyan lesz, mint az. Az a koncert megpecsételte a sorsomat. Ez olyan 1996 környékén történt. Nagyon menő volt, emlékszem, ahogy a basszeros rasztái repkedtek körbe-körbe.

- Kedvenc Alice Cooper-lemez?

aclove.jpg- Love It To Death. Vagy mi is a címe azzal a fekete-fehér borítóval? Meg a Killer, na az brutál volt.

- Kedvenc glam rock/metál előadók a 80-as évekből?

- Hogy érted, hogy 80-as évek glam? Nekem az egész 80-as évek glamnek tűnik. Várj, talán az  Appetite for des... (Appetite For Destruction a Guns N’ Roses első stúdióalbuma 1987-ből – a szerk.), az inkább glam metál. De bírom a Def Leppardot (felnevet), a Mötley Crüe-t, meg az összes ilyen szart. Tökre nevetségesek, pont ezt bírom bennük. Minél nevetségesebbek, annál jobb.

- Legjobb Iron Maiden-dal?

- Szeretem azt a... Úristen, hogy is hívják? The Ides Of..., áhh, olyan béna vagyok a nevekkel. Mi is a címe...A Killersen van rajta.

The Ides Of March?

- Ja, pontosan. Szeretem a Killerst. Régebben sokat hallgattam porszívózáskor, vagy amikor mosogatófiúként dolgoztam.

- Minden idők legjobb lemeze?

thebeatles68lp.jpg- Ha ilyen utazásszerű albumélményre gondolsz, akkor azt mondanám, hogy a White Album. Minden benne van, amire szükséged van egy utazáshoz. Olyan az egész, mint egy nagy kaland. De szerintem ez egy elég általános válasz, nem igaz?

- Mit szeretsz hallgatni konkrétan utazás közben a buszban, autón?

- Hmm… mostanában elég sok country-t hallgattam. John Prine, nem tudom, hogy hallottatok-e már róla. Különc amerikai folk-country a hetvenes évekből, elég fura, de amúgy tök jó szövegei vannak. Meg sok ilyen nyugis dolgot hallgatok a kisbuszban, olyanokat amire aztán el tudok aludni. Tudod, valami lágy dallam, vagy ilyesmi. Vagy egyáltalán nem hallgatok zenét, mert így is állandóan szól valami körülöttem.

- Kedvenc szombat esti zene?

- AC/DC! (vágja rá gondolkodás nélkül)

- A dal, amit minden nap meghallgatnál?

- Az ébresztőm a It’s A Long Way To The Top (az AC/DC 1975-ös T.N.T. című albumáról – a szerk.). Azért, hogy mindig emlékeztessen, hosszú az út a csúcsig. Ja és persze az iszonyú menő skótduda szóló miatt.

- Mi történik, ha nem emlékezted magad?

acdc-tnt.jpg- Akkor vége, porrá leszek.

- Vasárnap reggeli zene?

- Talán valami klasszikus. Erik Satie, John Coltrane vagy mondjuk Alice Coltrane.

- Kedvenc új előadók mostanában?

- A White Fang például, egy amerikai  lo-fi rockbanda, a haverjaink. Ők is teljesen nevetségesek. De persze rohadtul jók. Igazán mókás figurák.

- Bűnös örömök-lemez?

- Be kell ismernem, bírom a Coldplay-t. Csak azt az egy albumot (a Mylo Xyloto 2011-ből – a szerk.), aminek Brian Eno volt a producere.  Igazából semmi más, csak jó popdalok. Én meg bolondulok a jó popdalokért. Néha csak azért hallgatok zenét, tudom, szörnyen hangzik, hogy biztosabbnak érezzem magam tőle. Tudod, bármit a rádióban. Vagy egy csomó új indie zenekart, akiket nem is ismerek. Hallgatom őket és úgy érzem, én teljesen más vagyok. Ez segít emlékezni, mi is az én vízióm. Tuti, hogy nem az a zene az.

- Várod már a koncertet? Most jövünk Mac DeMarco bulijáról, ott teljes volt a megőrülés.

- Hát ja, ez egy különös jelenség. Az emberek még a legnyugisabb zenére is megőrülnek. Nekünk is van néhány olyan dalunk, amik tökre nem ilyen pogózós vagy agresszív számok, az emberek mégis teljesen megvadulnak tőlük, és ez tényleg nagyon fura… (egy pillanatra elgondolkozik) De most kész vagyok, felébredtem. Talán még egy kávé... egy erős fekete. Nem is a koffein miatt iszom, hanem mert szeretem az ízét. Néha még desszertnek is kávét iszom, persze olyankor tejjel és cukorral.

interjú: Halász Dóra-Paul Alex Pauli


a tavalyi King Tuff-album, a Black Moon Spell teljes egészében: 


a lemezről a Bad Thing klipje: 


a King Tuff élőben egy seattle-i rádióból: 

https://recorder.blog.hu/2015/01/05/_az_emberek_meg_a_legnyugisabb_zenere_is_megorulnek_king_tuff-interju
„Az emberek még a legnyugisabb zenére is megőrülnek” – King Tuff-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr667044051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása