Omladozó plázák, virtuális zsákutcák – Mi is az a vaporwave?

2014.12.03. 14:38, rerecorder

vaporhead_1_.jpg

Reneszánsz szobrok, rosszul renderelt digitális képek, furcsa japán reklámok, giccses szaxofonszólók, plázazene. A vaporwave egyszerre vizuális és zenei irányzatként összehozta ezeket a dolgokat, de hogy lesz ebből kapitalizmuskritika? Valamint hova tovább: tényleg a PC musicé a jövő?

2010 környékén, amikor már mindenki végleg temetni kezdte a kiterjedt, szubkultúrára emlékeztető trendeket a zenében, akkor egyszer csak egyre több nagyon hasonló vizuális anyag kezdett megjelenni közösségi oldalakon, ezekkel párhuzamosan pedig a zenemegosztókat is ellepték a homályos eredetű, talált hangokból összeeszkábált, kísérteties számok. Képek, gifek, videók mind szerves részét képezik a vaporwave-esztétikának – HD minőség, retrofuturizmus, random tárgyak egymás mellé helyezése stb. –, de ebben a cikkben főleg az irányzat zenei vonatkozásairól lesz szó.

vaporwave.jpg

A vaporwave gyűjtőnevet 2011-ben kezdték használni a turntable.fm oldal felhasználói, majd gyors terjedésnek indult és általánosan használt fogalommá vált. Az elnevezés egyrészt utalás a vaporware-ekre, amik olyan szoftverek, amelyek különböző okoknál fogva sosem készülnek el, ilyen-olyan blöffök csupán. Másrészt megidézi a Kommunista kiáltványt is – „All that is solid melts into air” –, Marx és Engels a pára-metaforát használta annak szemléltetésére, hogy a polgári kapitalizmus úgy számolta fel a korábbi megcsontosodott normákat és viszonyokat, hogy az új rend a folyamatos változás, illékonyság lett. Harmadrészt a pára önmagában is metaforikusan utal a zene jellegére: bizonytalan körvonalú, nehezen megragadható, „körülvesz”.

saintpepsi_dorsa_300dpi4-660x550.jpgA stílus, már csak azért is, mert több alstílusra töredezett – olyan remek elnevezésekkel, mint mallsoft (éteri vásárlós liftzene), post-internet (sötét szintis verzió), futurefunk (Saint Pepsi-féle (balra) disco vaporwave), vapornoise (zajos durvulás), vagy broporwave (kamu irány a brostep mintájára) – rengeteg zenei előképpel rendelkezik. A hangmintázás jellege, a zene „észrevétlensége” egyértelműen a musique concrete-ot, a Satie-féle „bútor-zenét” idézi, amikből később kinőtt a már popzenének számító ambient. A ritmika és a zenei struktúrák hiánya, a leszámolás a hagyományos dalszerkezettel a zene atmoszférájára tolta a hangsúlyt, a legtöbb vaporwave ugyanígy hangulatfestő. Az eredmény nagyon közel áll a lenézett liftzenéhez, vagy akár a library musichoz, sokszor hallgatás alapján ezek megkülönbözhetetlenek a vaporwave-től, koncepciójuk azonban nagyban eltér.


SAINT PEPSIT ITT MUTATTUK BE GLOBÁLRADAR ROVATUNKBAN.

plunderphonic.jpgSzintén fontos előkép a kizárólag hangmintákra épülő, John Oswald által az 1980-as években kitalált plunderphonics, ami az 1989-es Plunderphonics című lemez által érthető meg legjobban. Ezen Oswald ismert popszámokat rendez új kompozíciókba (például), a végeredményt jól tükrözi a borító: Michael Jackson Bad című albuma hangyányi módosítással, Jacko a bőrkabát alatt nem visel semmit, csak melleket és punciszőrt. Oswald William Burroughs cut-up technikájához hasonlította saját módszerét, a jól ismert dalokon produceri munkával csavart párat, az eredmény pedig viccesen nyugtalanító kritikája lett a megszokottnak. A vaporwave ugyanígy a hozott anyagot modulálja, a hangminták révén, azok módosításával irányítja a figyelmet a korábban reflektálatlanra.

Mivel a vaporwave előadói talált hangokkal dolgoznak, ezért a hangmintakultúra hosszú hagyományához kapcsolódnak, ami a Don Giovanni rengeteg zenei idézetétől a századforduló modernista hangkollázsain át, a ‘80-as évek hiphopján keresztül napjaink elektronikus zenéjéig ível. A vaporwave-et az teszi különlegessé, hogy a hangminta alapjául szolgáló elemek nem többé-kevésbé ismert zenei idézetek, hanem reklámzenék, zörejek, számítógépes menük hangjai, videójáték-effektek; tehát a modern embert folyamatosan körülvevő, szinte észrevétlen hanganyag.

sft029_mid_main.jpgAz irányzat beindulásban megkérdőjelezhetetlen szerepe volt két kortárs elektronikus zenésznek, Daniel Lopatinnak és James Ferraronak. Lopatint leginkább Oneohtrix Point Never projektje miatt szokás ismerni, ezen a néven korábbi lemezei, például a 2009-es Zones Without People azt a fajta analóg szintis, digitális melankóliát mutatják be teljes díszében, ami könnyen asszociálható a virtuális valóság és az internet hátborzongató oldalával, ami kedvelt témája lett a vaporwave-nek is. A 2011-es Replica volt az, ami a készítés módja miatt is sokakat inspirált, Lopatin régi reklámzenéket gyűjtött – az anekdota szerint bolhapiacon vásárolt VHS-ekről van az anyag –, ezekből csinált kollázsokat és az egészet összefogta statikus zajjal. Ezeket a lemezeket nem szokták vaporwave-nek tekinteni, mert túlontúl látványosan nyúl Lopatin a hangmintákhoz, a vaporwave-nél pedig szinte észrevehetetlen a hozzáaadott érték, többek között ezért is burkolóznak névtelenségbe a vaporwave-szerzők.

vapor.jpgA névtelenség megtartásának általános formája paradox módon a nevek halmozása, egy-egy előadó 5-10 álnevet is használ párhuzamosan, ezek jellemzően kitalált megacégek, technikai eszközök, vagy jövőre utaló dolgok nevei, gyakran japán karakterekkel feldobva. Visszatérve Lopatinhoz:  neki tulajdonítják az első – sokak szerint magasan a legjobb – vaporwave kiadványt, a Chuck Person álnéven kiadott Eccojams Vol. 1.-t, ami címében egy klasszikus SEGA-játékra utal. Ezen valóban megtalálható a stílus minden jellemzője: ‘90-es évekből kukázott hangok, álmosítóan ambientté nyújtott hangminták, nosztalgikus hangulat, retrofuturisztikus megszólalás, valamint a nyugalom és fenyegetés furcsa elegyéből kialakuló atmoszféra.

jf-fsv-large_lowres.jpgFerraro hipnagógikus poppal kezdte, ami olyan, mintha a vaporwave testvérstílusa lenne, csak a spektrum másik végéről. A hangminták inkább a ‘80-as évekből jönnek, a megszólalás sokszor fájóan lo-fi, dalközpontú és popérzékeny; viszont hangulatában és atmoszférájában az összetéveszthetőségig hasonlít a vaporwave-hez. A színtér központi figurája Ariel Pink volt, aki aztán rendesen kinőtte magát és inkább indie-sztár lett, de a mostani számaiból is sugárzik az a múltba révedő, mégis nagyon kortárs hangulat, ami főleg Simon Reynolds Retromania-elmélete után volt slágertéma. Ferraro nem is a korábbi munkássága miatt lett állandó hivatkozási alap, hanem a kizárólag MIDI-hangokra írt 2011-es Far Side Virtual lemeze okán. Azt nyilatkozta, hogy nem is számokat írt, hanem csengőhangokat komponált, és a lemez ettől szinte hallgathatatlanul steril és művi, de épp ezért invenciózus. A pittyegések és a kattintáshangok folyamatosan ott vannak az ember fülében, olyannyira mindig, hogy már észre sem vesszük, viszont Ferraro kíméletlenül ráirányítja figyelmet. Ezek a technológiai fejlődés és a kapitalista társadalom hangjai, ezért építkezik ezekből a vaporwave, azt tudatosítja ezáltal, hogy tudat alatt, a fülünkön keresztül is szórakoztatnak minket, de mi lesz akkor, ha elkezdünk azokra a hangokra figyelni, amik – ahogy Adam Harper, a stílus legfontosabb elméletalkotója fogalmaz – „láthatatlanul olajozzák a kapitalizmus kerekeit?”

qt.jpgPC Music

2014 nagy durranása A. G. Cook bombaerős koncepciójú netlabelje. A PC music – azért pc, mert számítógéppel csinálják, ilyen egyszerű – a vaporwave-hez hasonlóan szintén erősen hangmintaalapú, nagyrészt az interneten szerveződő és jelenlévő, a fogyasztói kultúrát kritizáló, viszont szégyentelen klubzenét takar. Az előadók (ha egyáltalán több emberről van szó, nem csak Cook által kitalált imidzsekről) áramvonalasított, termékként megjelenő popsztárok egy futurisztikus műanyag világból. Cookék a távol-keleti poptól a happy hardcore-ig a leghatásvadászabb, magas bpm-ű, héliumos vokálokkal kiakasztó bulizenéket billentik ki pont annyira, hogy „weird” legyen, de napokra beleragadjon a fülbe, és táncolni akarjon, aki meghallja. Hannah Diamond, a Lipgloss Twins, SOPHIE, Danny L Harle, QT és a többiek HD-ben bizonyítják, hogy mennyire változók a cikiség határai, messze túl irónián, szarkazmuson, már számolni se lehet a kanyarokat.


YELLE FRISS INTERJÚNKBAN ÁRULTA EL, HOGY SOPHIE-VAL DOLGOZIK ÚJ DALOKON.

mac_.jpgAdam Harper a választ is megadta, szerinte azáltal, hogy a szórványos hangkulisszák tendenciózusan egymás mellé kerülnek, azt mutatják be, hogy mennyire egyszerű, röhejes és giccses módokon próbálják hangokkal lebilincselni az emberek figyelmét, persze főleg a fogyasztói társadalom és a versenykapitalizmus gaz szekértolói. Ezért a vaporwave technikája az accelerationism nevű filozófiai irányattal rokon, ami azt mondja, hogy a kapitalizmus úgy számolható fel, ha nem kritizáljuk, hanem éppenséggel annak szellemében felgyorsítjuk és bővítjük azt, így végül összeomlik saját súlya alatt. A vaporwave szempontjából tehát arról van szó, hogy a béna plázazenék, a reklámszpotok giccsei és a telefonok pittyegései nagy tömegben egymás mellé helyezve majd felnyitják a hallgatók szemét, hogy „Jé, de szar a kapitalizmus. Ezzel vertek át engem eddig? Hát ezért vettem meg azt az iPhone-t?” Hogy ez tényleg így van-e, azzal kapcsolatban szerintem nem egyedül vagyok szkeptikus, de ez a keményvonalas vaporwave-isták koncepciója. A broporwave-esek meg persze már azt sem tudják, ki az a Marx, csak a digitális delfineket és a halványrózsaszín template-eket szeretik.

Kálmán Attila


a vaporwave egyik alapdarabja, a Macintosh Plus és a Floral Shoppe


a QT (a PC Music-főnök A.G. Cook és Sophie projektje) és az év egyik szubzsáner gigaslágere Hey QT


a szintén PC Music-os Hannah Diamond legfrissebb dala, az Every Night


és Sophie idei slágere, a Lemonade

https://recorder.blog.hu/2014/12/03/omladozo_plazak_virtualis_zsakutcak_mi_is_az_a_vaporwave
Omladozó plázák, virtuális zsákutcák – Mi is az a vaporwave?

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr346954273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.