A pop és az underground összeolvadása - 1994 3. rész: hiphop és elektronikus zene

2014.11.23. 15:09, Frontrecorder

1994.jpg

A Recorder huszonhetedik számának fókusztémája a húszéves visszatekintő hagyományainknak megfelelően 1994, az év főbb popzenei trendjeinek áttekintése után most lássuk, nagy vonalakban mi történt a hiphopban és az elektronikus zenében.

Hiphop

biggienas.jpg1994-et szokás úgy emlegetni, mint a hiphop legjobb évét, legalábbis abban a paradigmában, amely szerint a műfaj ma már kiüresedett, nem trú, és a kilencvenes évekbeli aranykora sosem tér vissza. Az biztos, hogy húsz évvel ezelőtt a hiphop kreatív és művészi csúcson volt: a szövegekben kevesebb volt a póz, a stílusról a tartalomra helyeződött a hangsúly, mindemellett a zeneiség dominált, a színteret friss energiák járták át, és az éleződő keleti part-nyugati part ellentét ellenére egyfajta egységbe forrasztó szellemiségég – a rapperek amennyire versengtek egymással, úgy inspirálódtak is egymásból, ez pedig magasabb minőséget hozott. Nem véletlen tehát, hogy az intenzív 1994-es évben sok olyan album termett, melyek a hiphop megkérdőjelezhetetlen, nagy hatású klasszikusának számítanak. Közülük is kiemelkedik Nas bemutatkozó albuma, az Illmatic: a New York-i Queensbridge lakótelep poétája bámulatosan folyékony flow-val és addig nem hallott verbális/lexikális tudással felvértezve festett expresszív képet a gettóéletről – a lemez akkor viszonyítási alap lett, később nem egy helyen kiérdemelte a minden idők legjobb hiphop-albuma címet, és ezzel nem könnyű vitatkozni. Maradva az East Coaston, egy nehézsúlyú rapper is ekkor állt játékba, és elsőre olyat dobott, hogy rögtön New York királyának kiáltották ki: Notorious B.I.G. a Ready To Die albummal ráadásul megszakított a West Coast uralmát (ami a listákat illeti). A nyugati parton továbbra is hasított a gangsta rap és a G-funk, előbbit a Compton's Most Wanted együttes vezére, MC Eiht vitte új utcákba első önálló albumával (We Come Strapped), utóbbinak az új szabályait Warren G fektette le a Regulate ... G Funk Era című debütálásával. 1994 legfontosabb lemezét viszont egy atlantai duó jegyzi: a Southernplayalisticadillacmuzikkal bemutatkozó OutKast feltette szűkebb pátriáját, a déli államokat a hiphop térképére, és ezzel egyben elkezdődött az addig kétpólusú műfaj földrajzi diverzifikálódása. A nemek frontján ugyancsak áttörést hozott ez az év: a chicagói femcee, Da Brat debütáló nagylemezével (Funkdafied) a női rapperek közül elsőként platina státuszt ért el, és mindezt nem a külső adottságainak kidomborításával, hanem szövegmondó tehetségével. És ez csak a jéghegy csúcsa, hosszan sorolhatnánk a klasszis lemezeket (Beastie Boys, Coolio, Redman, Jeru The Damaja, Digable Planets, Common, The Coup, Gang Starr, Bone Thugs-N-Harmony), ja, és a Fugees is kiadta az elsőt – it was a good year.


Elektronikus zene

orbital.jpg1994 fontos év volt az elektronikus (tánc)zene szélesebb térnyerése szempontjából: a legális/illegális rave-ek és a klubok színteréről beemelődött a zenei fesztiválok kínálatába. A folyamat dicső pillanata az épp most végleg feloszlott Orbital headline fellépése volt a Glastonbury fesztivál NME Stage-én, ahol a Hartnoll-fivérek negyvenezer indie kidnek szereztek revelatív élményt, az elektronikus zenétől addig ódzkodó fesztivál pedig a következő évben már önálló Dance Tentet állított. Az Orbital két hónappal később fellépett Amerikában a Woodstock ’94-en, a Ravestock elnevezésű esten Aphex Twin és az Orb, illetve válogatott hazai dj-producerek (többek közt a Deee-lite, Kevin Saunderson, DJ Spooky) társaságában, megmutatva, hogy a műfaj önállóan is fesztiválképes. Ami azt illeti, indult is néhány kifejezetten az elektronikus tánczenére építő fesztivál, amelyek ma már patinásnak számítanak: a Dance Valley Hollandiában, a Sónar Spanyolországban, a Time Warp Németországban. Ezzel egy időben Angliában a törvény szigora utolérte a lakosság körében morális pánikot keltő rave-kultúrát: a rendőrségnek kiterjedtebb intézkedési jogkört adó, egyes tüntetéstípusokat kriminalizáló, a különféle „társadalomellenes” csoportokat (futballhuligánok, squatterek, lakókocsis cigányok) korlátok közé szorító Criminal Justice And Public Order Act megpróbálta ellehetetleníteni. A törvény 63. cikkelye még a deviáns elektronikus tánczenét is definiálta – „repetitív ütemek sorozata” – és az ilyesmi soha nem szokott jól elsülni. A színtér hangot is adott nemtetszésének: az Orbital négy percnyi csenddel tiltakozott az Are We Here? kislemezen, az Autechre az Anti EP-vel vágott vissza, amelynek egyik számában (Flutter) direkt egy ütem sem ismétlődik, a Prodigy a metálgitáros Their Law-val üzent fuck you-t a rendszernek. Ezek az együttesek kiemelkedő albumokkal is jelentkeztek (a Prodigy egyenesen korszakossal), ahogyan remek éve volt ez az egész brit electronicának (a Global Communication, a Sabres Of Paradise, a Future Sound Of London, µ-Ziq és Beumont Hannant albumait érdemes kiemelni). Ráadásul új irányzatok tűntek fel a műfaji palettán: a breakbeat hardcore-ból eddigre gyakorlatilag kifejlődött a jungle, megszületett a triphop két Bristol sound alapműve (Massive Attack: Protection, Portishead: Dummy) bebólintott a downtempo/headz vonal (lásd Fila Brazillia, Depth Charge, DJ Krush), robbanás előtt állt a big beat (elindult a Monkey Maffia, megjelentek a Chemical Brothers első EP-i, igaz még Dust Brothersként), Paul Oakenfold BBC Radio 1-os Goa Mixe jelentős lökést ad a goa trance népszerűségének. Globálisan kitekintve, erős volt az ambient éppúgy, mint a vokális house és a klasszikus techno (Plastikman: Muzik, Kenny Larkin: Azimuth, Robert Hood: Internal Empire), a német glitch-elektronika (Oval: Systematisch és az egész Mille Plateaux label), meg persze a eurodance (Rednex, valaki?) /eurohouse (a mi favoritunk a Livin’Joy Dreamere).  Az év crossover slágere az Everything But The Girl Missingjének Todd Terry-remixe, a legvalószínűtlenebb club hit a Leftfield és John Lydon közös száma (Open Up) volt. Aphex Twin felvett egy albumot Caustic Window néven, ami majd csak húsz évvel később jelenik meg, és egy akkor még ismeretlen francia duónak is kijön az első EP-je a skót Soma kiadónál, Daft Punk név alatt.

HIPHOP ÉS ELEKTRONIKUS ZENE IS LESZ BŐVEN AZ 1994-ES BULINKON NOVEMBER 27-ÉN A BEAT ON THE BRAT-BEN.

Címkék: magazin 1994 rec027
https://recorder.blog.hu/2014/11/23/a_pop_es_az_underground_osszeolvadasa_1994_3_resz_hiphop_es_elektronikus_zene
A pop és az underground összeolvadása - 1994 3. rész: hiphop és elektronikus zene

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr756925795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.