„St. Vincent figyelmeztet, hogy ne tegyem” – Kiss Tibor (Quimby)-interjú

2014.11.14. 07:46, rerecorder

xFZ7B0770.jpg

A Quimby most ért haza Jordániából és ha minden jól megy, jövőre elmegy Amerikába is, hogy találkozzon névadójával, de közte kijön egy Ganxsta Zolee előtt tisztelgő dallal, sokat koncertezik fiatal magyar zenekarokkal és még talán régi klasszikusaiból is kiad valamit vinylen. Kiss Tibor frontember pedig nem csak saját fellépésein van ott, de érdeklődésből megnézi Jack White-ot, vagy épp St. Vincentet is. Az énekes-gitárossal beszélgettünk ismét az év vége felé - 2012-es karácsonyi és 2013-as kétrészes évösszegző interjúink után - már szinte hagyományosnak mondható módon.


- Nemrég értetek haza egy koncertről, ami – még számotokra, akik gyakran koncerteznek külföldön – sem megszokott helyen, Jordániában volt. A munka mellett kicsit pihentetek is. Milyen élmény volt?

- Egy utazási iroda vezetőjének volt az ötlete, hogy menjünk ki zenélni Jordániába, elsősorban azoknak a magyaroknak, akik ott nyaralnak és az a buli, hogy közben egy kicsit mi is nyaralunk. Arra gondoltunk, hogy a helyhez az passzolna leginkább, ha egy varázszenés, laza bulit nyomnánk. Egy tengerparti, mesés környezetben, szőnyegeken, puffokon fekvős-ülős-elterülős koncert lett belőle. Egy laza három és fél órát játszottunk. (mosolyog) Nehéz volt abbahagyni.

- Mennyien voltak?

- Olyan 200-250 ember. Nem csekkoltam le mindenkit, de a kiszolgáló személyzetet, a technikusokat kivéve láthatóan magyarok. A környező helyekről, szállodákból jöhettek a nézők, buszokkal szállították oda a távolabb nyaralókat. Nem volt egyszerű kivinni az összes cuccunkat, egy kicsit maga a hely is furcsa nekem, néha olyan érzésem volt, mintha a Marson lennék. De nem csak Jordánia, nekem az egész Közel-Kelet ilyen. Van egy hangulata, vicces volt. Jó volt a buli, jól éreztük magunkat, együtt volt az egész zenekar egy hétig. Egy kicsit kényszerpihenőre voltunk állítva mindannyian, még a munkamániások is. Jó volt, hogy a csapat megint eljutott együtt valahova, ennek mindig van egy klassz hangulata. De ha egy héttel tovább maradtunk volna, akkor skandináv nyugdíjasokká váltunk volna. Persze csak fílingre, a nyugdíjunk aligha. Viszont a koncertet és a pihenést azért összekötöttük egyéb munkákkal is, kijött velünk egy fotós Barcelonából és végigfotóztunk egy sivatagos sorozatot.

FZ7B9554.jpg


- Egy éve jelent meg a
Kaktuszliget című legutóbbi lemezetek, ami kicsit később kijött vinylen is. Mi a tapasztalatotok ezzel kapcsoltban? Megéri vinylt kiadni? Megveszik a rajongók?

- Van egy olyan gyűjtői csoport, amelyik kifejezetten örült neki, nagyon sokan megvették. Egyrészt mi is kacérkodtunk már ezzel a formátummal, másrészt jöttek is felénk ilyen kérések, hogy adjunk ki vinylt is, és most ezt is kipróbáltuk. Jól működik. Amire számítottunk, hogy nagyjából elmehet belőle, meg amennyibe kerül a megvalósítása, annyi nagyjából el is ment. Egy gesztus azoknak, akik szeretik ezt a típusú hanghordozót.

- És az felmerült, hogy ha ez a kiadványtípus működik ennyire, akkor esetleg egy-két klasszikus lemezt, például az Ékszerelmére címűt is kiadjátok vinylen?

- Van erről szó. Lehet, hogy csinálunk, nem olyan vészes dolog. Ha elmegy belőle az a párszáz darab, ami eltartja magát, akkor már működik. Előfordulhat, hogy lesz.

- A Kaktuszliget viszont most megjelenik majd digitális újrakiadásban három bónuszszámmal, amik koncertfelvételek lesznek. Erről mit kell tudni?

- Tavasszal rögzítettünk egy teátrumos koncertet a Vígszínházban, amiből majd jövőre – ha sikerül végre összerakni – megjelenik egy dvd. Ebből a felvételből teszünk három dalt audioverzióban a bővített újrakiadáshoz, plusz lesznek extra fotók is mellé. A három koncertszám meg mind a tavalyi lemezről való.

HALLGASD MEG A QUIMBY KEDVENC DALAIT, ÖSSZEGYŰJTÖTTÉK AZOKAT EGY PLAYLISTBEN.

- Az utóbbi időben szokták veletek kapcsolatban említeni néha, hogy akadnak „zorános” dalaitok, meg hogy idősödik a közönségetek, ám a tavalyi lemez határozottan harsányabb, dögösebb, keményebb lett. A közönség hogyan fogadta élőben a Kaktuszligetet?

- Általában az idő az, ami később igazol lemezeket, dalokat. Én a mai napig nem igazán tudok lemezekben gondolkodni. Ha a leggyengébb albumainkat vesszük, azokon is van néhány olyan dal, ami nagyon jó, hogy megszületett. Egy hosszú ideje működő zenekarnak az már jó, ha van pár nagyon jó új dala, hiszen olyan szellemi tőke van mögöttünk, hogy sokszor már mi sem tudjuk, melyik ujjunkba harapjunk. Nincs szükségünk arra, hogy csináljuk sok rossz számot egy lemezre, amik között van pár jó. De az élet olyan, hogy mi sem tudjuk magunkat kiszámolni. Sokszor kísérletezünk, olykor sikerül a kísérlet, olykor nem, benne van az is, hogy felrobban a laboratórium és elszáll az éterben az eredmény. Ezen mi is túltesszük magunkat, de ezt a fajta nyitottságot muszáj megtartanunk, mert különben járhatnánk olyan kitaposott ösvényeken, amikről tudjuk, hogy jól működik, csak kevésbé lenne izgalmas számunkra. Az új lemez viszont mind a közönség részéről, mind kritikailag jó fogadtatással bírt. Valószínűleg mert nagyobb az album jövőbeli hozadéka mindenki számára, élőben is jól működnek róla a dalok. Valóban harsányabb és talán rockosabb összességében, mint a korábbiak és be vagyunk indulva most is a harsány torzítókra. (nevet)


quimby kaktuszl.jpg


- Említetted, hogy te dalokban tudsz gondolkodni, plusz egyértelmű trend, hogy manapság egyre több zenekar hagyja el a nagylemez formátumot. El tudod képzelni, hogy a Quimbynek is az legyen a jövője? Hogy csak dalokat fogtok megjelentetni?

- Sose lehet tudni. Én nem ragaszkodom az albumformátumhoz. Voltak is már kísérleteink erre, hogy kisebb csokrokban adtunk ki dalokat, EP-ket. Mindenben van valami jó. Amikor kevesebb szerzeményre tudunk koncentrálni, az hasznos az egyes daloknak. Nagyon sokat dolgozunk, és amikor egy tizenpárszámos nagylemezt akarunk összerakni, akkor két-három hónapra le kell állnia a zenekarnak mindennel, hogy ezt jól meg tudjuk valósítani. Főleg nekem, mert ott vagyok minden próbán, stúdiónapon. Ez egy nagyon feszített tempó, mert közben általában mi játszunk is. Nem úgy van, mint egy igazi sztárzenekarnál, akik egy év alatt megírják a lemezt, aztán fél év alatt felveszik, aztán elmennek két évre turnézni. Mi szinte folyamatosan turnéban vagyunk. Hol sűrűbben, hol picit ritkábban, de nagyon nehéz megcsinálni, hogy intenzív időszakokra minden mással leálljunk. A lényeg viszont az, hogy soha nincs prekoncepcióm, hogy mindenképpen lemez jön, vagy EP. Ha pár dalt adunk ki egyszerre, akkor annyit. A hagyományos formátumok amúgy is lassan elvesznek a ködben, az emberek nagyon másképp hallgatnak zenét, mint a klasszikus nagylemez-korszakban. Persze van, aki nagyon szereti, ha egy csokorban vannak a dalok. Tényleg nem tudom mi lesz a formátum.

- Amit viszont lehet tudni, az az, hogy a következő megjelenésetek egy Ganxsta Zolee-feldolgozáslemezen lesz, amire kakukktojásként nem egy Kartel-slágert dolgoztatok át, hanem írtatok egy új számot.

- Saját szám, és egy kicsit olyan, mintha a Kaktuszligetről maradt volna le, az a fajta világ. Amikor felkértek erre minket a Zoliék, akkor picit zavarban voltam. Végighallgattam rengeteg dalt, amikben mennek az állóharmóniák, rengeteget beszélnek bennük, irgalmatlan mennyiségű bazmeg, pina, lófasz sorakozik egymás után, majd egy rövidke refrén és aztán megint. Hiába mondták, hogy nyugodtan csináljátok meg máshogyan, sanzonosan, akárhogyan, ezeket akkor sem lehet. Én negyedennyi lófasszal, pinával beérem egy dalban és még akkor is úgy érzem, hogy talán elkoptatjuk ezeknek a szavaknak a jelentését. A végén már nem olyan kemény, mint eredetileg. Szóval törtük a fejünket és eszembe jutott, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy olyan új dalt, ami mintha egy Ganxsta Zolee és a Kartel-dal lenne, és amibe mind zenei, mind hangulati, mind szövegi idézetek belerakunk az ő munkásságukból. Konkrétan sorokat. Nyilván ebből egy dal íródik, de őket vettük esszenciának. Van ebben westernes hangulat is, ami nekem kicsit olyan, mintha morriconés hiphop lenne.

- Ami annyira nem is áll távol tőletek.

- Mindenképpen olyat kellett keresni, ami közös bennünk, máskülönben levedlettük volna, mint kígyó az elhasznált bőrt. Kellett kapcsolódási pont és ebben azért van, plusz Livius is sokat rappel nálunk. Ráadásul a Zoliék dalaiból egy csomó tök rendben volt úgy, ahogy van. Nem éreztem, hogy ezeket bárhogyan érdekesebbre, vagy jobbra lehetne feldolgozni, akkor meg minek. Viszont így megindult az ihlet és az lett belőle, hogy múlt időbe teszem a dalt, mintha a főhős éppen haldokolna fekete lóként egy sivatagban és visszaemlékezne a nagy pillanatokra. Én vagyok a Zolee, a mesélő, aki haldoklik, a Livius pedig az ördög, akivel hamarosan találkozni fog és aki mondja a magét. Még szigorú tanárbácsi képében megjelenik az Úristen is, aki a Dódi – egy haragvó Isten. Nagyjából ezekből az elemekből állt össze a dal. Szerintem elég kúl lett. Aki eddig meghallgatta, az azt mondta, hogy lehetne Ganxsta Zolee-szám és lehetne Quimby-szám is, pont egy jó metszéspont.

quimby ff.jpg


- A legközelebbi Quimby-jövő az egy holnapi koncert Győrben, ami afféle minifesztivál lesz a Szabó Balázs Bandájával és az Ivan & The Parazollal. Mennyire érzitek feladatotoknak, hogy fiatal magyar zenekarokat vigyetek a ti közönségetekhez, mutassatok nekik számotokra fontos együtteseket?

- Alapvetően nagyon örülnénk neki, ha bármivel tudnánk egy picit segíteni a magyarországi zenei életen, azon, hogy az underground szcéna jobban működjön. Ha csak annyival tudunk segíteni, hogy közönséget, jó hangtechnikát, jó helyeket biztosítunk olyan zenekaroknak, akik erre érdemesek, akiket tök jó lenne, ha többen megismernének, már az jó mindenkinek. Nekünk is, nekik is, a közönségünknek is. Ezek jó kooperációk lehetnek. Rengeteg zenekar keres meg bennünket, hogy szívesen játszanának előttünk, és mi is olyanok vagyunk, hogy megkeresünk zenekarokat, akiket szívesen látnánk, ha jönnének, egyszerűen, mert tetszik nekünk a zenéjük, és tök jó lenne megmutatni őket a közönségünknek.

- Mondj néhány előadót, kik azok, akikre felfigyeltetek mostanában?

- Ilyen például a Middlemist Red, akik most jönnek majd velünk több koncertre is. Van aztán a BABEL zenekar, akik itt készítették a lemezüket (a Quimby próbaterménél működik a Vastag Gábor által vezetett Sounday Stúdió – a szerk.). Nagyon furcsa, mert néha úgy találunk meg zenekarokat, hogy betoppannak ide elénk, a szinte a lakásunknak számító próbahely-stúdió-műterem komplexumunkba, mert itt készítik a lemezüket. Aztán a Kéknyúl, a Ripoff Raskolnikov, a Blahalouisiana is ilyen. Ha úgy érezzük, hogy senki sem veszíthet, akkor egy csomó ilyen vendégzenekaros felállás jól működhet. Viszont ha nagyon stílusidegen egy adott zenekar, akkor mi sem ajánljuk, hogy vágjunk bele, mert nekik sem biztos, hogy hasznos, hogy nagy energiákkal belevetik magukat egy vidéki fellépésbe és nem lesz foganatja. Hosszú évek tapasztalatából kiindulva, már nagyjából tudjuk, hogy mi az, ami esélyes és mi az, ami nem. Vagy olyan is van, hogy még nem elég felkészült az adott zenekar. Helyesek, aranyosak, de még elvesznének egy nagyobb színpadon és nem biztos, hogy nyernének azon, ha nem a legjobb formájukat tudják adni. Bizonyos termek is nehezek, van olyan, hogy a világ legjobb zenekarát odaviheted, nem jönnek be a vendégzenekarra az emberek, inkább kint büféznek, mert hatalmas az előtér. Néha vannak nagyon fura dolgok, amiket nem értek. Ott ül az Akvárium előtt három-négyezer ember, bent a kávézóban játszik egy tök jó zenekar, nincs belépő és harminc ember nézi. Szóval odafigyelve kell ezeket összeszervezni, hogy mindenki jól jöjjön ki belőle.

- Mennyire figyeled a magyar színtéren kívüli eseményeket? Milyen külföldi előadót láttál mostanában?

- Utoljára pont pár nappal ezelőtt voltam Jack White-on Bécsben, ami nekem sajnos csalódás volt. Nagyon sok dolog tetszik abban, amit csinál, de számomra mindig volt benne valami irritáló is. Amire számítottam, hogy nagyon jól fog szólni és brutális gitár lesz benne – és ez már elegendő indok arra, hogy megnézzek egy koncertet – az pont nem jött be. Lehet persze a terem akusztikája is, nem mindig a csapat tehet róla. Téblábolós volt és nagyon szűk világon belül mozgott, azt gondoltam, hogy színesebb lesz élőben. Sokszor kimentem, mert ki kellett pihennem. Inkább leszívott, mint feltöltött, de az is lehet, hogy egy nem túl jól sikerült koncertet kaptam el, szóval nem írom le teljesen. Sajnálom, hogy Bill Frisellre nem tudtam elmenni, mert mi is éppen akkor játszottunk, őt nagyon szeretem. Voltam St. Vincenten is, ami nagyon profi volt, rengeteg munka volt benne, de az nekem nagyon műanyagul szóló produkció volt. A digitális dolgok még egyszerűen nem elég jók. Jó a csaj, nagyon izgalmas dolgokat játszik, de én ezt nem irigylem, mint muzsikálást. Talán túlságosan ki van találva a dolog, nekem több szabadság kell egy koncertbe.

quimby kutyák.jpg

- Ki az, akit irigyelsz?

- Ekkora múlttal nagyon jó helyzetben vagyok. Nagyon irigylésre méltó a munkahelyem, a barátaim, minden – még a magam számára is. Nem tudnék sokkal jobbat elképzelni magamnak. Lépkedek a torzítókon, üvöltözünk, a mai napig buli van. Szeretek egyedül is lemenni a próbaterembe. Mindig kijavítanak otthon, hogy „persze mész dolgozni, mész inkább röfögni az akoltársaiddal!” Még a kisfiam is kiröhög, amikor kijavít az anyukája. Pedig hát van ebben munka is. Az biztos, hogy olyan munka, amit lehet élvezni, szeretni. Pont ezért nem szokott lenni az, hogy ezt vagy azt irigylem, hogy de kurvajó gitárja van, de elfogadnám, vagy mennyire jó énekes, vagy mennyire jó gitáros, inkább az van, hogy ha megnézek valakit, akkor tanulni akarok, művelődni, tudat alatt is ez megy. Élvezem a bulit, de azt is megjegyzem, hogy minek milyen hatása volt benne, mi hogyan működött. Sokszor azokat a kritikai dolgokat mondom el, amiket én nem szeretnék megismételni, persze egy csomó mindent meg élvezek. Például, ha azon gondolkodom, hogy lecserélném a fasza analóg cuccaimat digitálisra, akkor St. Vincent figyelmeztet, hogy ne tegyem.

- Itt ülünk a munkahelyed, ahol a műtermed is van. Mi újság a festészettel?

- Ez most egy nagyon húzós időszak volt, keveset tudtam festeni. A családommal együtt festettünk egy képet a nagypapának, a kisfiam is részt vett benne, ez nagyon izgalmas volt. Egész jó lett, egy szürreális, popartos kutyaszerű valami.

NÉZEGESS RÉGI, KORÁBBAN PUBLIKÁLATLAN QUIMBY-FOTÓKAT!

- Mesélj még a Quimbyvel kapcsolatos tervekről, mi várható jövőre?

- Összerakjuk az említett teátrumos koncertet és néhány olyan projektet is megvalósítunk, amire eddig nem volt lehetőségünk. A nyár és a tavalyi év nagyon húzós volt, úgyhogy most kicsit lazábban vagyunk, nem szeretnénk stresszelni, az őszi-téli időszakban a koncertekre fogunk koncentrálni. Elkezdünk szöszmötölni új dalokon is, de csak finoman. Ötletek mindig vannak, félkész dalok is, de most nem kapkodunk velük, csak szép lazán. Persze jövőre is van elég olyan extrém terv, amivel bőven lesz meló. Lesz megint európai turné, valószínűleg elmegyünk Amerikába is, a zenekar életében először. Van egy meghívásunk New Yorkba, de szeretnénk több koncertet is adni, ha már ott vagyunk, most ezen dolgozunk. Van minden évben egy fesztivál, amit mindig más-más ország szervez, most éppen Hollandia, és ők hívtak meg minket vendégként, mi képviseljük majd a közép-kelet-európai régiót.

quimby jord.jpg

- És akkor esetleg a Quimby visszatér névadójához is, Chicagóba?

- Igen, szóba került egy chicagói koncert is. Mind logisztikai kérdés. Mennyibe kerülnek a cuccok bérlései? Hogyan jutunk el egyik városból a másikba? Ki tudjuk-e ezt termelni? De ha ott leszünk, akkor Birth Quimby is ott lesz a koncertünkön, az biztos (a zenekar egy chicagói szubkult magazin névadójáról/tól kapta a nevét – a szerk.). Az ünnepi alkalom lenne. Hosszú idő után először úgy néz ki, hogy a zenekarnak ismét lesz egy szponzora, amihez nekünk is oda kellett tartani a seggünket, de aránylag vállalható a dolog és most ezeket az extrém terveinket, amik amúgy anyagilag nem állnának meg a lábukon, lehet, hogy meg tudjuk valósítani ez által.

- A zenekaron túl mi az, ami mostanában foglalkoztat téged?

Mindig van mindenkinek minden. Mi soha nem állunk le. Nekem a Quimby eleve nagy falat, szinte minden energiámat bele kell pakolni, hogy működjön hosszú távon. Ha semmi más nem lenne, akkor is ellennék, de ezek kívül is van jó pár dolog, amit szeretek csinálni. Festegetni, rajzolgatni, a számos meghívás, Budapest Bár, magánélet és sok szerethető történet, amibe szívesen belevágnék, csak idő nincs rá. De ez még mindig sokkal jobb, mintha nem lenne ötlete az embernek, hogy mit csináljon. Nekem az elmúlt húsz évben nem volt ilyen pillanatom.

interjú: Dömötör Endre
friss Quimby-fotók: Erdélyi Gábor, www.facebook.com/GaborErdelyiPhotography



a Quimby holnap, november 15-én Győrben lép fel a Szabó Balázs Bandájával és az Ivan & The Parazollal, Facebook-eseményoldal, november 20-21-én pedig az Akváriumban, a csütörtöki koncertre még korlátozott számban kapható belépő, Facebook-eseményoldal


a zenekar hamarosan egy új, egészen különleges ruhadarabot is piacra dob a Gloomy Sunday Hungary ruhamárkával közösen, amit a Nyugat+Zombik alkotója, Csepella Olivér tervezett, érdemes figyelni a Quimby Facebook-oldalát, mert csak két napig lesz majd rendelhető a limitált példányszámban készülő póló


a Kaktuszliget című 2013-as Quimby-lemez: 

Címkék: kiss tibor quimby
https://recorder.blog.hu/2014/11/14/_st_vincent_figyelmeztet_hogy_ne_tegyem_kiss_tibor_quimby_-interju
„St. Vincent figyelmeztet, hogy ne tegyem” – Kiss Tibor (Quimby)-interjú
süti beállítások módosítása