20000 perc a vásznon – Nick Cave és a filmek

2014.11.11. 16:42, rerecorder

20 ezer plakát.jpg

Most, hogy egy egész film csak és kizárólag róla szól, ideje elmerülni a popzene egyik legnagyobb dalszerzőjének és egyik legkarizmatikusabb alakjának mozgóképekhez köthető munkásságában. Nick Cave ugyanis színészként, forgatókönyvíróként, filmzeneszerzőként bőven kínál muníciót egy ilyen cikkhez, ráadásul az amerikai és Nagy-Britannia-i mozikban szeptemberben bemutatott (Magyarországon már a tavaszi BuDoKu fesztiválon vetített20000 Days On Earth című, Cave egyetlen – igen mozgalmas – napját bemutató fikciós dokumentumfilm nagyon jó lett.

Nick Cave és a film

Nick Cave élete filmre kívánkozik. Képzeljünk el egy jelenetet, amint Cave Ausztráliában, Melbourne külvárosában 1979-ban a Little Band-nek elnevezett színtéren, az egyik próbateremben gyakorol első zenekarával, a Boys Next Doorral, a másik helyiségben pedig a későbbi Dead Can Dance tagjai kóstolgatják egymást. Aztán ugorjunk 1987-re, amikor a főhős már Berlin lepattant junkie művésznegyedében, Kreuzbergen él egy aprócska szobában, és egész nap csak ír (hol zenét, hol regényt, hol forgatókönyvet) – na meg keményen drogozik. Aztán ugorjunk 1996 legelejére, egy klipforgatásra, amin Cave és a dalban duettet éneklő PJ Harvey a videóban elcsattanó csók közben rádöbbennek, hogy beleszerettek egymásba. És végül ugorjunk, mondjuk 2008-ra, Cave feleségével és ikerfiaival él Brightonban, és napi nyolc órában bejár saját irodájába – alkotni. Ez a film még várat magára, de elkészült egy másik, ami meg egyetlen napját mutatja be, igaz abba belesűrítenek annyi fontos szereplőt az életéből, amennyit csak lehetséges, és annyi gondolatot magától Cave-től, hogy még a keményvonalas rajongók is egy sokkal intimebb megvilágításból csodálhatják bálványukat. Akárhogy is, egy páratlan és nagyon szerteágazó karrier az övé, amiben a zenéé a főszerep, de rögtön annak nyomában ott a film is.

ÉS AZ MEGVAN, HOGY PJ HARVEY NEMRÉG FELDOLGOZTA EGYKORI SZERELME EGYIK DALÁT?

Filmdalok

cave berlin felett capture_19012009_212013.jpgCave és a mozgókép találkozásának legnyilvánvalóbb platformját a filmbetétdalok jelentik. Azokhoz meg a leglelkesebb rendezői kapcsot a német Wim Wenders. Ám először egy alig ismert 1983-as Die Stadt című alkotásban (rendezte: Heiner Mühlenbrock) szerepelt a zenéje (és ő maga is, önmagát alakítva), aztán egy ausztrál kultfilmben, az 1986-os Dogs In Space-ben játszott egy Boys Next Door-dalt, persze a filmmel való nagy találkozásra Wenders 1987-es Berlin fölött az égjében került sor – a Bad Seeds-zel adott elő egy szép jelenet körítéseként két számot. Wenders alkotásaiban még sokszor szóltak direkt a filmekhez (Until The End Of The World, Faraway, So Close!, Palermo Shooting) írt szerzeményei, de hollywoodi kasszasikerekhez (Batman Forever) is adott eredeti betétdalt, vagy feldolgozást (I Am Sam), arról nem is szólva, hogy hányszor használtak rendezők ismert Bad Seeds-felvételeket filmjeik kulcsjeleneteihez (X-akták, Dumb és Dumber, Sikoly, Shrek 2, Harry Potter és a halál ereklyéi) – és igaz ez a tévésorozatok rendezőire is.

Filmzenék

Ghosts-of-the-Civil-Dead-953635.jpgSokkal izgalmasabb terület, amikor Cave eredeti kísérőzenét ír különböző filmekhez – ez a műfajkaland mára rendszeres rutinná vált számára. Az első ilyen munkája két Bad Seeds-es társszerzővel (Mick Harvey, Blixa Bargeld) közös alkotás - a Ghosts… Of The Civil Dead (1988) zenéje kriptikus instrumentális tételekből és kusza dialógokból áll, a film viszont más szempontból is mérföldkő Cave életében (erről később). A rendező, John Hillcoat egy későbbi filmjét (To Have And To Hold, 1996) szintén ők hárman vezénylik le zeneileg, ez zeneileg már változatosabb hanganyag lett. Cave néhány kisebb produkció és rövidfilm háttérzenéje után a saját forgatókönyvéből készült Az ajánlat 2005-ös kísérőzenéjével tért vissza fényesen a műfajhoz, ezúttal is Bad Seeds-taggal közös a munka, de a személy ezúttal már Warren Ellis. A többszörös díjnyertes filmzene elkészítése után Ellis-szel egészen ráálltak a műfajra és rájuk is hangolódott a szakma, jönnek sorban a felkérések: Jesse James meggyilkolása…, Az Út, Fékezhetetlen. Ám ezek mellett dokumentumfilmek zenéjét, hangoskönyv-háttérzenét és színházi alkalmazott zenét is szereztek már együtt.

Forgatókönyvek

Eddig hazai, és szinte hazai pályáról volt szó, de a filmek magnetikus hatása annál mélyebben is megérintette Cave-et, hogy csak hangszereivel kerüljön közel hozzájuk. A zene és a filmek melletti harmadik szenvedélyét a könyvek világa, az írás jelenti (eddig két regényt és két dalszöveges kötetet jegyez), filmes forgatókönyvet ráadásul már 1983-ben elkezdett írni: Los Angelesbe költözött egy rövid időre, ám a munka nem ment könnyen, végül a már említett Ghosts…Of The Civil Dead társforgatókönyvírójaként debütált. A nagy dobás hosszú szünet után érkezett: Az ajánlat brutálisan durva ausztrál westernjével, aminek remek fogadtatása után írta is a következő szkripteket. A Gladiátor tervezett folytatásából nem lett film, de a 2012-es Fékezhetetlen című bűndráma ismét pozitív kritikákat kapott – és már készül a következő, Cave történetéből született alkotás, The Crow címen.

Szerepek

rhinohunting_thumb.jpgHa nem számítjuk a videóklipeket, a filmekben önmagát, a Bad Seeds-frontemberét alakító rocksztárt, akkor ismét a Ghost…Of The Civil Dead a kiindulópont, hiszen Nick nemcsak a zeneszerzésben és a forgatókönyvírásban volt társszerző, de az egyik főbb szerepet is ő játszotta (mondjuk nem túl kiemelkedően – az talán már ekkor kiderült, hogy legjobban Nick Cave-et tudja életre kelteni). Egy Dandy című kisköltségvetésű, szintén ’88-as berlini filmben is feltűnik, majd a Johnny Suede című 1991-es rock and roll-moziban Brad Pitt mellett hozza egyik legjobb alakítását. Az 1997-es Rhinoceros Hunting In Budapestben - ami nagyrészt inkább Párizsban játszódik - egy meleg stricit alakít (egy gőzfürdős jelenetben alaposan meg is masszírozzák), a Jesse James meggyilkolása…-ban egy testhezállóbb szerepben szalonzenészt és adta már hangját animációs film narrálásához is.

20000 nap a földön

20000-days-on-earth.jpgA Nick Cave And The Bad Seedsről készült egy turné-dokumentumfilm, az 1989-es amerikai fellépéssorozatot megörökítő The Road To God Knows Where, ami nyersen, a maga valódiságában mutatja meg a koncertező zenészek unalmas hétköznapjait, de mostanáig ezzel együtt is a legközelebbi igazi képet adta Nick Cave-ről, mint személyről. Persze badarság lenne azt várni a világ szerencsésebb részén már mozikban futó 20000 Days On Earth című, fikciós részekből valós improvizációkkal, tehát mondhatni dokumentumszerűen készült filmtől, hogy a jól ismert zenészről hozzon hozzánk közelebb egy hétköznapiember-képet, az alkotás ezt mégis meglepően sokszor megteszi. Holott a cél itt egészen más: egy eredeti zenészportré megalkotása, amiben szürreálisra váltó jelenetek keverednek akár-meg-is-történhetne-Cave-átlagos-napján pillanatokkal (hogy egyetlen nap tűnjön fel Nick kocsijában Kylie Minouge és Blixa is, az már szürreális, hogy Cave és a pszichológusa közti beszélgetés fajsúlyos, vagy hülyére vettek minket, az minimum gyanús, hogy az archívumba tett látogatás a múlt felelevenítéséhez szükséges, az nyilvánvaló – és így tovább). Cave a két rendezővel, Iain Forsyth-tal és – az egyébként a legnagyobb független brit lemezkiadónál és -terjesztőnél, a Beggars Groupnál dolgozó – Jane Pollarddal közösen írta a forgatókönyvet, és a film legszebb vonulata is ennek köszönhető, ugyanis az énekes ki-be állapotban végignarrálja az alkotást, és a magáról és a körülötte lévő világról megosztott gondolatai valóban intimmé teszik a végeredményt (aminek a forgatása idején – a 2013-ban megjelent Push The Sky Away 2012-es felvételeikor – Cave amúgy nagyjából tényleg 20 ezer napos volt).  Zeneileg is ez az intimitás kerül elő: Cave kései korszakának jó koncertezési szokása, hogy beugrik a közönség közé és a szerencsések húsz centiről nézhetnek farkasszemet átszellemült tekintetével: a valóság dallal körbevett megosztása – és bármily meglepő, de ez a 20000 nap a földön című filmre is igaz.

Dömötör Endre


a 20000 Days On Earth trailere: 


az alkotók és Cave beszélgetnek a filmről: 


a Bad Seeds a Berlin felett az égben


Cave a Ghosts Of The Civil Deadben: 


a Proposition trailere: 


Cave Jesse James balladáját adja elő: 

 

https://recorder.blog.hu/2014/11/11/20000_perc_a_vasznon_nick_cave_es_a_filmek
20000 perc a vásznon – Nick Cave és a filmek

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr446887229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása