Foxygen: …And Star Power (lemezkritika)

2014.10.31. 18:36, rerecorder

Foxygen_SP_03.jpg

A Recorder szerint a 2013-as év legjobb lemezét elkészítő Foxygen egy szoftrockos tinglitanglival vezette fel új albumát, a 82 perces ...And Star Powert. Félrevezető? 

Foxygen_CoverArt624_1.jpgKiadó: Jagjaguwar

Megjelenés: 2014. október 13.

Stílus: vad eklektika

Kulcsdal: Star Power I-IV

Ezt a lemezt tulajdonképpen bármelyik pontján el lehet indítani, körbeér, kerek lesz. Pedig 82 perc hosszú, ami ma már természetesen nem is kereskedelmi öngyilkosság, hanem karrierkatapult: ugyan ki fogja egyvégtében végighallgatni bárkinek is a majd’ másfélórás agymenéseit? És persze a Foxygen esetében – mint azt az előzményekből tudhatjuk –, az agymenés szó kicsit sem túlzás. A duó bakugrásos, nemcsak dalok között stílusváltó, de dalon belül is sokszoros hangulati csavarokat, tempó- és dallamcseréket bevető megszólalása a pszichedelikus, art, prog és még ki tudja milyen szavakkal fogható közre és minimum a vadul eklektikus jelzős szerkezettel illethető. Csakhogy mindez annyira jól megy és áll a Foxygennek, hogy tavalyi, éveleji albumával minket kilóra megvett és a We Are The 21st Century Ambassadors Of Peace And Magic-et az év albumának választottuk. (Itt most csak zárójeles, de miután elküldtük a zenekar Facebook-oldalára listánkat, a páros egyik fele, Jonathan Rado, maga válaszolt hálásan – és árulta el, hogy magyar származású, nagyszülei 1956-ban emigráltak).

A nagyjából 2005 óta zenekarként is működő haveri kreatív páros – az említett Rado és Sam France – több demószerű anyag után két bő félórás "hivatalos" lemezzel jelentkezett eddig, aztán 2013-ban, a szuper album megjelenése után többször lehetett viszályról olvasni (megjelentek szólólemezek is), de úgy látszik az csak felszínes, lényegtelen melléktörténés. A főszál az, hogy ez a két srác (még mindig durván kölyökképűek) együtt, egymás tehetségét spannolva olyan zenét képesek alkotni, amit rajtuk kívül csak nagyon kevesen. A látszólag dalvázlatokból, ötletekből, nem egyszer idézetekből felépülgető, összemosódó számok végeredményben egyediek és mostanra már könnyen felismerhetően foxygenesek. Új albumuknak adtak egy laza konceptkeretet (mindenki a Star Power nevű punkzenekar tagja, a zenéjük mindenki által összehordott zene), hívtak hozzá csomó közreműködőt (The Flaming Lips-, Of Montreal-, White Fence-tagok stb.), és a korábbiaknál is vadabb stílusok jelentek meg („Dungeons&Dragons-stílusú doomrock”, valaki?). A 82 perc persze kis részben azt is jelenti, hogy még lazábbra engedték a szerkezeteket, becsúszott egy-két átlagosabb pillanat is, de a csoda sokkal inkább az, hogy ilyen terjedelemben is kitart az ötletzuhatag. Ha nagyon erőltetjük, egy ívet is felfedezhetünk; az utazás során néha nagyon rázos helyekre visznek minket, a végén pedig van feloldozás is, de ahogy kezdtük: ezt a lemezt bárhol el lehet kezdeni és abba lehet hagyni, teljes élményt kapunk úgy is.

9/10

Dömötör Endre


a lemez teljes egészében: 


a lemez klipes dala, a How Can You Really

https://recorder.blog.hu/2014/10/31/foxygen_and_star_power_lemezkritika
Foxygen: …And Star Power (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr176797701

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása