portre.jpg

Caribou, vagyis Dan Snaith matematikus-zenész mindegyik lemezén más-más hangzásvilággal áll elő, legyen szó a korai évek folktronikás Manitoba-albumairól, a Caribou neopszichedéliából az egyre tisztább tánczene felé tartó anyagairól, vagy a legutóbb, Daphni néven kiadott technolemezről. Hogy most mit mutat meg magából, annak megfejtésére Szőke Barna gitáros-producer-dalszerzőt kértük fel, aki zenekarával, a Qualitonsszal épp nemrég adta ki második, pszichpop-nagylemezét, szólóban pedig MYGL néven sorra jelentet meg napfényes feelgood popszámot (és jelenleg egy debütlemezen is dolgozik).

caribou-our-love.jpgCaribou: Our Love


Kiadó:
City Slang / Merge

Megjelenés: 2014. október 6.

Stílus: elektronika

Kulcsdal: Second Chance


Űrutazás, de titkos

„A rénszarvas (Rangifer tarandus) – Európában tarándszarvas, Észak-Amerikában karibu néven is ismerik – egy sarkvidéken élő szarvasfaj…” kezdi a cikket a Wikipedia. Bár Caribou, mint előadó és a rénszarvas látszólag messze esnek egymástól, akad egy igen feltűnő közös pont. Mindkettő egyszerre vad és szelíd teremtés.

caribou02_thomas_neukum.jpgCaribou Our Love című új lemeze vadul simogat, gyengéden szorít, szorosan fogja, de ismételten elengedi a kezed, te meg sokáig zuhansz, hogy majd hirtelen újra megragadjon valaki, és mikor felnézel, megdöbbenve tapasztalod, továbbra is ő tart, mosolyog rád, és negyvenkét percen keresztül ez történik újra meg újra. A lemezt hallgatva elejétől végéig ott van ez az érzet. A világ egyszerre halad a jövő és a múlt felé, elképesztő sebességgel robog és fejlődik a technológia, ugyanakkor lassan araszolunk vissza a kőkorszak felé is, a vadságot figyelembe véve legalábbis biztosan. Az Our Love-on minden egyes loop teljesen beszippant, olyan, mint egy véget nem érő utazás, rengeteg jó hangszínnel. Bevallom, nagyon vártam ezt a lemezt, bár tartottam attól, hogy nem fogom tudni a napi teendők mellett nyugodtan elejétől végéig csekkolni, ám szerencsémre vettem a fáradságot, leültem egy fa alá, és meghallgattam! Nem bántam meg. Ha láttatok már olyan filmet, ami után kijöttök a moziból és egy pillanatra azt érzitek, hogy egyesültetek az alkotó világával, akkor ez a lemez pont olyan.


A RECORDER EGYIK LEGELSŐ INTERJÚJA CARIBOU-VAL KÉSZÜLT.

Végighallgatása után az ember érzi és érti, hogy az alkotó múzsája a szeretet, a letisztultság, és a lényeges egyszerű dolgok iránti rajongás. Ahogy a szeretet is lényegre törő, nem akar megfejteni, nem akar valami olyannak látszani, ami nem az, úgy ez a lemez sem. Könnyen hallgatható, kedves, táncolható, bólogatható, kinek-kinek kedve szerint. A szövegek egyszerűek, tiszták és azonos hangulatúak (érdekes módon a featuringek is a lemez atmoszférájához idomulnak). A már jó előre elcsepegtetett Can’t Do Without You kezd,utána rögtön a Silver hasít, ami már jóval bólogatósabb, majd soron következik a All I Ever Need, egy gyönyörű szép ballada, kerek basszussal és impozáns szintivel. A lemez előrehaladtával a dalszövegek is hangsúlyosabbak lesznek, de megmaradnak a minimalizmus mezsgyéjén. Aztán visszakanyarodunk a house-alapokhoz, de ez szigorúan garázsban tartott house, ami olyan jól működik, hogy elég hozzá csak egy mondat, ami lebeg felette: Our Love. A roggyantott basszusok a szépen visszafojtott dobbal elképesztően jól működnek. Érezhető az okos és jól átgondolt keverés.

caribou03_thomas_neukum.jpg

A lemez közepén aztán egyszer csak egy eltalált loop, a Dive hiphopot idéző lüktetése még jobban ösztönözni kezd a további merüléshez. A Second Chance feat. Jessy Lanza gyönyörűen kibontakozó etüd, a harmóniamenet csodás, a „fura” váltás felüdít és egyszerre megmosolyogtat, amihez jól idomul a soron következő Julia Brightly, a lemez talán leggyengébb pontja, ám mivel csak két perc az egész, nem is marad idő a puffogásra. A következő szám alatt ismét egy szakadék szélén egyensúlyozunk, nem merünk lenézni, és ahogy a dob beindul, már nem csak lenézünk, zuhanunk is, és ekkor tudatosul bennünk csak igazán, hogy végig a Marson voltunk és az egész lemezt átitató vágyakozós hangulat is ebből ered. A Back Home énekben is erős, és gyönyörűen épül a monumentális szinti arpeggioig, amivel egy hardcore Daft Punk-rajongó is megbékélne.

Az utolsó, lezáró dal, a Your Love Will Set You Free akár vége főcíme is lehetne filmünknek. Nagyon finom – a ma már egyre inkább giccsbe átcsapó – deep house alap rejtőzik benne, de csak annyira szolidan, hogy ne tűnjön fel a csalás: Caribou összehozta az év legmanipulatívabb sci-fijét. Talán a lemez hossza (42 perc) sem véletlen. Élőben megnézni és meghallgatni kötelező!

Szőke Barna


az Our Love teljes egészében: 


a címadó dalhoz készült, egészen friss videó:

https://recorder.blog.hu/2014/10/09/szoke_barna_mygl_caribou_uj_albumarol
Szőke Barna (MYGL) Caribou új albumáról

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr266773711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása