Le Corbusier-i wellness hotel az UH Festen – a 2014-es fesztivál második fele (beszámoló)

2014.10.07. 15:06, rerecorder

puce mary.jpg

2014-ben négy év szünet után rendezték meg ismét a kísérleti zenék előremutató fesztiválját, az UH Festet. Az egyhetes eseménysorozatot a főszervezővel, Nun Andrással készült interjúnkkal harangoztuk be, aztán elejéről már itt beszámoltunk, úgyhogy most jöjjön a fesztivál második feléről szóló recenzió.

lorenzo senni.jpgBelegondoltatok már, hogy micsoda technikai komplexitás és évszázados tapasztalat által tökéletesített áramvonalasság összpontosul egy tornacipőben? Abba, hogy egy, a Hajógyári-sziget valamelyik szórakozóhelyén reggel ottmaradó tisztázatlan eredetű nedvességfoltban mennyi homályos, vélt vagy valós narratíva vár arra, hogy képzeletünkkel kiegészítsük őket? Hogy hány egyedi és megismételhetetlen izzadságcsepp képződik és szárad fel örökre egy edzőteremben egy óra alatt? Ilyesmi gondolatokat ébresztett a magát „pointillista trance”-ként meghatározó Lorenzo Senni péntek esti fellépése. Senni célja saját bevallása szerint a trance dekonstrukciója, a „felemelő”, himnikus dallamok nagyrészt beatek nélkül, elnyújtva egy másik kontextusba helyeződtek, az egész középpontjában az egyes, nagyon szépen megszólaló hangok öröme és kontemplatív potenciálja állt, így egyáltalán nem lett keserű ironikus suttyódiszkó íze a produkciónak. Senni nem katedrálist épített a hangokból, hanem Le Corbusier-i wellness hotelt, de Charlemagne Palestine után idén ő vitte a prímet nálam.

eli keszler.jpgA szombati nap volt a fesztivál „mélyvize”, ennyi kisdiákos fegyelemmel végigült tömény absztrakt zajongás még a műfajhoz szokottak receptorait is lefárasztotta a nap végére. Az első blokk előadói közül a veterán Philip Jecket emelném ki, aki bolhapiacokon talált lemezjátszókkal és bakelitekkel gyártott ambientes textúrákat, előadása nem volt különleges vagy hivalkodó, egyszerűen csak jóleső és jó arányérzékkel összerakott. Eli Keszler elnyújtott, sötét hangképekre dobolt, illetve dobjával a falra erősített mikromotorok segítségével szólaltatta meg a falra kifeszített zongorahúrokat. Volt egy sármja a dolognak, de sajnos, ahogy az efféle műfajokban gyakran előfordul, az indokoltnál vagy kétszer hosszabb ideig tartott, bár szerintem így is érdekesebb volt, mint pár éve a Merzbow Pándi Balázzsal.

ktl.jpgA KTL a nap „sztárja” volt, ezt már abból is ki lehetett következtetni, hogy karakteresebben néztek ki, mint a nap összes addigi fellépője együttvéve. A fesztivál miliőjéből farmerdzsekis motoros rocker megjelenésével feltűnően kilógó Stephen O’Malley és a köpcös könyvelő Peter Rehberg külsejük kontrasztja ellenére tökéletesen kiegészítették egymást. Hasonló, de valahogy mégis komolyabban vehető volt a produkció, mint az általam nem túlságosan értékelt Sunn O))), Rehberg laptop-hangképei adtak egy plusz mélységet az alap gitáros drone-nak, O’Malley pedig a zajongás közben néha meglepően finom, romantikus metálos dallamokra is ragadtatta magát, így végül is a metál egyfajta absztrakt sűrítményének hatott az egész. És az itteni mezőnyben viszonylag ritka erényként arra is jól ráéreztek, mikor érdemes abbahagyni.

Szintén a nagyobb nevek közé tartozott a perverz okádék kísérletezést a kritikuskedvencek kvázi-mainstreamjéig eljuttató (például az Iceage tagjait is magába foglaló) dán Posh Isolation kiadó egyik kulcsfigurája, Puce Mary. Frederikke Hoffmeier a zajzene az utóbbi években például a Prurient által felfuttatott, dalszerűségtől és érzelmi töltéstől sem idegenkedő, ritmikus válfaját játszotta, a szőke lány karizmája éppen visszafogottságából adódott (bár ennek a képnek a tanúsága szerint ez sincs mindig így). Itt kivételesen mintha technikai malőrök is bezavartak volna az előadásba, Frederikke mikrofonját alig lehetett hallani, de tulajdonképpen ez hozzá is tett a zene feszültségéhez, bár egy-két emlékezetesebb dal azért nem ártott volna.

Dubrovszki Dániel
fotók: UH Fest Facebook / Csatári Gergely és Berta Márton (Senni-fotó)


Lorenzo Senni pointillista trance-e, a PointillisticT


és a teljes Superimpositions minialbum: 

Címkék: ultrahang uh fest
https://recorder.blog.hu/2014/10/07/le_corbusier-i_wellness_hotel_az_uh_festen_a_2014-es_fesztival_masodik_fele_beszamolo
Le Corbusier-i wellness hotel az UH Festen – a 2014-es fesztivál második fele (beszámoló)
süti beállítások módosítása