„Összeállíthatnál egy tökéletes gyűjteményt csak glasgow-i albumokból” – Travis-interjú

2014.09.29. 13:01, rerecorder

TRAVISPR1amended-CREDIT-NICHOLAS-LORDEN.jpg

Ha már Skóciát helyeztük a Recorder magazin 25. lapszámának fókuszába – lásd cikkeinket Skócia és zene témában –, elkaptunk két, súlyos skótakcentussal beszélő popzenészt a Pohoda fesztiválon. Konkrétan az elmúlt bő 15 év legsikeresebb skót zenekara, a Travis ritmusszekcióját: Dougie Payne basszusgitárost és Neil Primrose dobost, hogy David Bowie-ról, a legjobb skót albumokról és minden idők legjobb dob-basszus párosáról beszélgessünk.

- Első zenei emléketek?

hunky dory.jpgDougie: - Négyéves voltam, amikor a három nővéremből kettő leültetett a nappaliban a lemezjátszó elé, rám helyezték a fejhallgatót, elindították a Bay City Rollerstől a Bye Bye Baby-t és együtténekeltek a dallal (ez az egyik legsikeresebb skót zenekarnak a legnagyobb slágere 1975-ből – a szerk.). Én is megpróbáltam velük énekelni, halandzsázni, ők meg hülyére röhögték magukat. Ez az első emlékem, de ennél sokkal fontosabb, amikor a Jill nővérem egy év múlva, ötéves koromban hazahozott egy példányt David Bowie Hunky Doryjából és nekem is megmutatta. Leültünk és végighallgattuk. A Changes első akkordjaitól a The Bewlay Brothers záróhangjaiig mintha egy másik világban lettünk volna.
Neil: - Nekem az rémlik, hogy Roxy Musicot és Pink Floydokat hallgatok, utóbbitól a Relics-et. Később meg sok Bruce Springsteent. Szerencsém volt, mert a családomnak nagyon jó ízlése van.


RENGETEG TOVÁBBI LEMEZTÁSKA INTERJÚ INSPIRÁCIÓKRÓL, KEDVENC LEMEZEKRŐL.

- Első lemez, amit saját pénzen vettetek?

Neil: - A Musical Youth-tól a Pass The Dutchie kislemez (nevetnek).

Dougie: - Én eléggé leragadtam Bowie-nál, a Let’s Dance volt az első lemez, amit a saját pénzemen vettem.

- Zene, ami zenélésre késztetett benneteket?

life without.jpgDougie: - A testvérem szaxofonozott, úgyhogy azt kipróbáltam néha, meg szórakoztam otthon játékszintetizátorokkal is, de a nagy dolog az volt, amikor apukám vett nekem egy gitárt 15 éves koromban. Ennél is inkább meghatározó, hogy Glasgow-ban a művészeti suliban összebarátkoztam Robert Johnsonnal, aki később ott alapította meg a nagyhatású Life Without Buildings zenekart. Azóta is nagyon jóban vagyunk. Na, vele egyszer két hétig zenélgettem a házunkban, amikor a szüleim elutaztak nyaralni. Volt egy kis négysávos magnója, és rengeteg zenét írtunk akkor, amolyan Velvet Underground-, American Music Club-, Red House Painters-szerű melankolikus dolgokat. Ez volt az első alkalom, hogy rendes mikrofon volt a kezemben, hogy láttam, hogy egy négysávossal miket lehet megvalósítani, hogy valahogy így kell zenélni. Nagy hatással volt rám.

Neil: - Én sulizenekarban kezdtem, addig a pontig nem voltam túl népszerű srác, de rájöttem, hogy a zenélés segít, meg aztán nagyon tetszett, ahogyan megszólalt egy teljes zenekar, jó nagy hangunk volt.

- Zenék, amiket az első Travis-album idején hallgattatok?

Dougie: -Én nagyon odavoltam a britpopért, az első Suede-kislemez, a The Drowners elvarázsolt. Azonnal rajongó lettem, többet láttam a Suede-et élőben, mint bármelyik másik zenekart. De persze a Parklife-ot, a Definitely Maybe-t is szerettem. Zenerobbanás jellemezte a korszakot, szuper volt ekkor tinédzsernek lenni.

Neil: - Nekem a High Llamas volt a nagy kedvencem. Meg persze a Radiohead.

Radiohead-The-Bends.jpgDougie: - A The Bends hatalmas volt.

Neil: - Igen, a The Bends nagy hatással volt ránk, jobban szerettük, mint az OK Computert.

- Kedvenc skót lemez?

Dougie: - Ez a legnehezebb kérdés! Rengeteg nagyon jó skót lemez van. Teenage Fanclubtól a Grand Prix és a The Blue Nile-tól az A Walk Across The Rooftops biztosan köztük van.

Neil: - Meg a Simple Mindstól a Sparkle In The Rain. Aztán a Cocteau Twinstől a Milk And Kisses – ezt akkor adták ki, amikor már Londonban laktunk, imádtam hallgatni, hatalmas lemez, pedig semmi sikere nem volt.

Dougie: - És muszáj mondanom a Life Without Buildingst is, és nemcsak a lemezük fantasztikus, de van egy koncertalbumuk Sydneyből, ami talán még jobb is! Nagyon erős a skót zenei örökség, rengeteg jó lemezt adott a világnak, és ez különösen Glasgow-ra igaz. Glasgow a világ egyik legnagyszerűbb helye, ahol elképesztő mennyiségű zenekar született. Összeállíthatnál egy tökéletes lemezgyűjteményt csak glasgow-i előadók albumaiból.

MÉG SKÓT ZENÉK? GYERE EL SKÓTPOP-BULINKBA SZOMBATON!

- Kedvenc ritmusszekció?

Werewolves_of_London_Single.jpgNeil: - Hú, ez elgondolkodtató kérdés! Ha nem a technikai tudást nézzük, hanem csak magukat a dalokat, akkor mindig visszamegyek Ringóig és Paulig. Ők a legnagyobbak. Charlie Watts remek dobos, de Bill Wyman nem volt jó basszusgitáros, úgyhogy a Stones itt nem játszik. Viszont a korai Rod Stewart-lemezek dobosát, Micky Wallert nagyon szerettem, az ő izomból dobolása nagyban hatott rám.

Dougie: - Én is a Beatles ritmusszekcióját mondanám. A basszusgitárosok közül pedig James Jameson a kedvencem. Egyszerűen, mégis lazán és hatásosan játszott rengeteg Motown-felvételen. De amúgy még a ritmusszekciónál maradva, Ringóék mellett a Fleetwood Mac a másik verhetetlen páros. Mick Fleetwood és a John McVie.

Neil: - Na, igen. Ha meghallgatod a saját dolgaikat, fantasztikusak persze, de ha meghallgatod őket a Werewolves Of London című Warren Zevon-dalban: briliáns. Ismered a sztoriját? Nagyon nehéz stúdiómunka volt rögzíteni a dalt, kipróbálták a világ összes zseniális zenészét, de senkivel nem működött, majd végül Fleetwood és McVie beballagtak a stúdióba és egyetlen felvétel alatt lezavarták.

this wheel.jpeg- Kedvenc könyv a zenéről?

Dougie: (a basszusgitáros az interjú előtt David Byrne How Music Works című könyvét olvasta) Nagyon élvezem ezt a Byrne-könyvet, de nem fejeztem még be, úgyhogy a Revolution In The Headet mondom (Ian MacDonald írta a Beatles összes daláról – a szerk.). The Man Who Sold The World a másik, Bowie hetvenes évekbeli időszakáról szól, ez is olyan felépítésű, hogy végigmegy az összes dal keletkezésén (Peter Doggett írta – a szerk.).

Neil: - Nekem a két kedvenc zenei témájú könyvem ironikus módon egyaránt a The Bandről szól. Az egyiket Barney Hoskyns írta, Across The Great Divide a címe, remek történeti írás. A másikat Levon Helm, a zenekar dobos-énekese, This Wheel’s On Fire a címe és kibaszott vicces. Olvasd el!


lejegyezte:
Dömötör Endre


a Travis legutóbbi lemeze, a 2013-as Where You Stand teljes egészében - (X) Hallgasd a Spotify-on (Spotify ♥ Telekom)



https://recorder.blog.hu/2014/09/29/_osszeallithatnal_egy_tokeletes_gyujtemenyt_csak_glasgow-i_albumokbol_travis-interju
„Összeállíthatnál egy tökéletes gyűjteményt csak glasgow-i albumokból” – Travis-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr156741413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása