Leonard Cohen: Popular Problems (lemezkritika)

2014.09.22. 11:33, rerecorder

cohen_1.jpg

A popzene nagy kanadai doyenje tegnap ünnepelte 80. születésnapját, ma pedig – mintegy rajongóknak szánt ajándékként – kiadta 13. stúdióalbumát, a Popular Problemst. Kiről másról lehetne szó, mint Leonard Cohenről?

cohen popular.jpgKiadó: Columbia / Sony

Megjelenés: 2014. augusztus

Stílus: folk, pop, bluespop

Kulcsdal: Born In Chains

Mivel Leonard Cohen meglehetősen későn – legalábbis popzenei értelemben relatíve idősen –, 33 évesen jelentkezett első nagylemezével 1967-ben, így manapság könnyedén meglepő lehet, hogy ő számít a korelnöknek az aktív dalszerző-előadók mezőnyében (még a zsáner matuzsálemének gondolt Bob Dylan is jóval, hét évvel, fiatalabb nála). Így történhet meg, hogy kevés összehasonlítási alapunk van ahhoz, hogy mégis milyen lemezeket szoktak készíteni 80 éves emberek? Cohen ugyanis 13. stúdiólemezének, a Popular Problemsnek a megjelenésekor (szeptember 22-én) pontosan egy nappal lesz idősebb ennél a kornál. Azt mindenesetre biztosan nem várnánk, hogy egyszercsak 4/4-et lüktető dobgép és csavarodó szintibasszus késztet bólogatásra, pedig itt ilyen is akad. Persze, ne legyünk igazságtalanok, a kor csak egy állapot, túl sok mindent nem határoz meg Cohen új albumán sem, ha csak azt nem, hogy az énekes hangja mostanra már a két évvel korábbi albumon hallotthoz képest is mélyebb, érdesebb lett. Tökéletes a blueshoz, gondolhatta ő, mert ha valami hangsúlyos, akkor ez a műfaj az ezen a lemezen.

COHEN KARRIERJÉT ITT TEKINTETTÜK ÁT - ÚT A KÖNYVEKTŐL A KOLOSTORIG, SOK ZENÉVEL.


A történetet mindenki jól ismeri: Cohen 1992-es The Future című albuma után visszavonult, majd kisebb meglepetésre 2001-ben kiadott egy erős, friss lemezt (Ten New Songs) és három év múlva a Dear Heatherrel szándéka szerint el is búcsúzott a dalírástól, lemezkészítéstől. Ám ahogyan kiderült, hogy korábbi menedzsere alaposan meglopta, és a dalszerző a pénzt sem tudta visszaszerezni, dicsőségesen visszatért a koncertezéshez, majd 2012-ben egy erős, egységes anyaggal (Old Ideas) az albumokhoz is. Úgy tűnik, nagyon élvezi a dolgot, mert alig több mint két évvel később máris új lemezt adott ki. A Popular Problems úgy viszonyul az Old Ideashoz, mint anno 2004-es albuma a 2001-eshez: lazább, sokszínűbb, játékosabb párdarab. A kilencszámos kiadvány bluesokkal kezdődik (Almost Like The Blues), akad nagyon nyers dal is, a Did I Ever Love You már Tom Waits-esen rekedtes és kibukott, aztán váratlanul countrydiszkóra vált, a Nevermind meg még meglepőbb a már említett tánczenés elemekkel. A lemez vége a legszebb (a soulos My Oh My, az öblös orgonás Born In Chains és a hegedűs-folkos You Got Me Singing), és persze a már megszokott énekbeszéd+angyali vokálok páros uralkodik végig, na meg a zseniális, költői dalszövegek, de valahogy az az érzésünk, hogy itt még nagyon nincs vége a történetnek. Alighanem Cohen is kíváncsi arra, milyen lehet lemezt készíteni nyolcvan felett.

8.5/10

Dömötör Endre


a Popular Problems -  (X) Hallgasd a Spotify-on (Spotify ♥ Telekom):

 

https://recorder.blog.hu/2014/09/22/leonard_cohen_popular_problems_lemezkritika
Leonard Cohen: Popular Problems (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr176718893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.