Cocteau+Twins1.jpg

Cocteau Twins? The Jesus & Mary Chain? Primal Scream? Belle And Sebastian? Franz Ferdinand? Ugye milyen elképesztő mennyiségű fontos és zseniális előadót adott a világnak Skócia? A Nagy-Britanniához tartozó ország azonban most akár nagy változások előtt is állhat, ugyanis ma, 2014. szeptember 18-án az ország lakói arról szavaznak, hogy függetlenedjenek-e a brit birodalomtól vagy sem. Skót independencia? Erről tényleg döntsenek ők, mi viszont addig is elmondjuk, hogy a skót indie (és azon túl is annyi jó zene) nélkül mennyivel szegényebbek lennénk. A 25. Recorder magazin fókusztémájának, a Skócia és zenének a nyitócikkének második része következik - a skót popzenei gyorstalpaló a hetvenes évek végéig itt olvasható.

A skót zene aranykora – a 80-as évek

jamc ny.jpgA punkos, posztpunkos, újhullámos mozgolódás új reggelre ébresztette az ország zenei életét. A Postcard Records beindításával a helyi íz is összeállt, az Orange Juice, a Josef K, az Aztec Camera (és a másik függetlennél levő Fire Engines haverzenekar) már olyan zenét csinált, amire Londonban is felkapták a fejüket, az NME C81 című válogatásán a skót jangle pop hangzás volt az egyik uralkodó, de ez a zene a Smiths-re is erősen hatott, rajtuk keresztül meg az egész világra. Jöttek is a hasonlóan csilingelő gitárpopzenekarok (Altered Images, Lloyd Cole & The Commotions, The Bluebells), sőt az igazi siker és zenei áttörés is, csak más előadók részéről. Az évtized legnagyobb sikerű skót zenekara egyértelműen a Simple Minds, amely első 5-6 (1979-1982 közötti) lemezével még jól szóló, szintis new wave-zenekar volt, de a U2-val való versenyfutásban kétszeresen is elbuktak (az írek lettek a nagyobb világsztárok és a skótok későbbi túltupírozott és túlpolírozott zenéje is gyorsan avult el). Az évtized elején alkotott a végtelenül eredeti Associates szintis new wave duó, dalaik máig őrzik frissességüket, és ekkor indult el egy meglehetősen zárványszerű zenét játszó trió is, a Cocteau Twins (nyitóképen), amely az évtized közepére végképp kialakította egyedi hangját (dream pop, ethereal wave) Liz Fraser – hát, izé – egyedi, angyali hangjának köszönhetően. Az évtized egyik indie szenzációja egyértelműen ők voltak – máig tartó hatással. A másik viszont az Alan McGee (róla bővebben egy külön cikkben hamarosan) által menedzselt és (bemutatkozó kislemezén) kiadott The Jesus & Mary Chain (fent), a zenekar magját alkotó Reid-tesók zajba csomagolt popdalait azóta ezerszer megidézték. Villámkoncertjeikkel 1984-1985 legmenőbbjei és a shoegaze stílus elindítói lettek. Stílust indított az Exploited is, csak ők a vörös mohikánfrizura divatját, no meg a punk’s not dead mottót adták a világnak.


EZÉRT KIMAGASLÓ AZ ORANGE JUICE BEMUTATKOZÓ ALBUMA.

primal scream ny 2.jpgA nyolcvanas évek közepétől a szofisztikált, nagyszabású popzene is teret nyert Skóciában, a Blue Nile 1984-es első sikerlemeze mellett a Waterboys korai (bár már vegyes tagsággal, Londonban működve felvett) big music albumai, a Big Country, aztán a Deacon Blue korongjai a legjobb példák erre, de akadt még bőven hasonló zenekar (Hipsway, Danny Wilson, Hue And Cry, Wet Wet Wet). Az évtized végén feléledt a folkrockos, countrys, amerikai hatásokat erősen beengedő zenei világ (Proclaimers, Texas, Goodbye Mr. McKenzie a későbbi Garbage-énekesnővel), a helyi tiszta keltapunk pedig kifejezetten izgalmas volt (Nyah Ferties). A másik jellemző stílusirányzat a részben a McGee vezette Creation kiadó körül kialakult skót C86-színtér (eleinte ide tartozott a Primal Scream (fent) és a Soup Dragons – de ők mindketten továbbléptek a baggy, majd a dance-rock fúziók felé, előbbi nagy, utóbbi kis sikerrel). A Pastels, a Vaselines, a Shop Assistants, a Close Lobsters, a BMX Bandits, a Trash Can Sinatras, a Teenage Fanclub mind ebből a zajos-mézes popzenéből táplálkozott, és táplálta a műfaj rajongóit. És szintén a nyolcvanas évek második felében indultak a rockosabb, legnagyobb sikereiket a kilencvenes években elérő bandák: Del Amitri, The Almighty, Gun (plusz valahol itt kell megemlíteni Fish-t is, a progrock Marillion egykori énekesét, aki szólóban is nyomult és Dick Bros nevű lemezcégével támogatta a helyi prog-színteret). Trendekbe nem illik, de a Strawberry Switchblade new wave-csajduónak is megvolt a maga 15 perce 1984 körül, a The Wake borongós darkwave-je máig kultikus, Momus, ez a magányos dalszerző-előadó meg maga a kultikusság mintapéldája.

KI NEM TALÁLNÁTOK, HOGY MELYIK MAGYAR POPZENÉSZ LEMEZGYŰJTEMÉNYÉNEK DÍSZE EGY MOMUS-ALBUM!

Skót indie-kiadók

Simple Minds.jpgZoom Records: Az edinburgh-i lemezboltos, Bruce Findlay által alapított rövidéletű new wave-kiadó a skót punkszíntéren volt nagyhatású (The Valves, Zones, The Questions, PVC2, Simple Minds (balra)). Findlay 1980-tól már csak legnagyobb sztárját menedzselte.

Fast Product: Szintén edinburgh-i cég, de a helyiek (Scars, The Flowers) mellett már jónevű angol zenekarokat is kiadott Bob Last labele (Mekons, Gang Of Four, Human League).

Pop:Aural: Amikor Last 1980-ban bezárta a Fast Productot, akkor indította ezt az új, kis kiadót, itt jelent meg a Fire Engines egyetlen stúdióalbuma, de a remek szintipopos Drinking Electricity is.

orange juice.jpgPostcard Records: A C81-es, C86-os indie-re, jangle popra nagy hatást gyakorló glasgow-i kiadót Alan Horne alapította, kevés, de fontos kislemezzel az Orange Juice-tól (jobbra), Josef K-től (nekik az albumuk is itt jött ki), Aztec Camerától és a Go-Betweenstől. Bónusz: Motown-tiszteletadás a mottóval: „The Sound Of Young Scotland”.

Linn Records: Helyi előadók kiadásában jelentős, de a Blue Nile-lal nemzetközi sikereket is elérő cég.

Chemikal Undergound: A glasgow-i Delgados alapította1994-ben, hogy kiadják első saját kislemezüket. Afféle színtér képződött köréjük, főleg mert második kiadványuk (egy Bis-EP) is nagyon sikeres lett: Mogwai, Arab Strap, Aerogramme, Mother And The Addicts, The Phantom Band a repertoárban, de ők adták ki az első Interpol-kiadványt (Fukd I.D. #3) is – Fukd ID imprintjükön!

Soma Quality Recordings: A kilencvenes évektől a skót elektronikus tánczene atyakiadója, ők jelentettek meg először Daft Punkot (The New Wave - 1994, Da Funk - 1995), meg sok helyi tehetséget (One Dove, Alex Smoke) és nemzetközi menőséget (Vector Lovers, Deepchord) adnak ki.

belleandsebastian.jpgElectric Honey: A Stow College nevű glasgow-i zeneiskola – ahol Bluebells-, Associates-tagok tanítanak – lemezkiadója, részben a diákok futtatják, az első Belle And Sebastian (balra)-albummal lett híres, de jött ki itt Snow Patrol és Biffy Clyro is.

Rock Action: A Mogwai saját kiadója, magukon kívül Papa M-, Torche-, Errors-, Cex-lemezekkel.

Fence Records: Ez a Fence Collective nevű laza haveri észak-skót csoportosulás kiadója volt, King Creosote alapította 1997-ben, aztán Pictish Trail vezette 2013-ig (James Yorkston, Lone Pigeon, U.N.P.O.C.).

LuckyMe: Übermenő glasgow-i experimentális hiphop/bass/house label (Machinedrum, Baauer, Hud Mo, TNGHT, Lunice, Jacques Greene).

Numbers: A Wireblock nevű szintén jónevű kiadóból lett Numbers pillanatnyilag a világ egyik legforróbb tánczenei cége, SOPHIE az aktuális sztár, de jött itt ki Rustie-, Mosca-, Jamie XX-sikerlemez is.


Scot(post)rock, skót britpop, skótie – a 90-es évek

boards-of-canada.jpgTúl azon, hogy működött a Creation kiadó skót csodagépezete (Primal Scream, Teenage Fanclub, BMX Bandits, 18 Wheeler), a 90-es évek eleje csendesebb időszak volt, jutott tér a kelta fúziónak (a Shooglenifty és a Peatbog Faeries is elektronikát kevert a tradicionális hangszerek közé) vagy a hozzánk is többször eljutott anarchopunknak (Dog Faced Hermans, Archbishop Kebab). Tánczenében lett egy igazi skót sztárzenekar, a még gitáros formációként indult, de a house és techno hívó szavára átvedlett The Shamen, egyetlen lemez erejéig egy triphop-előfutár, a One Dove; az évtized közepén mindenki a Nightcrawlers világslágerére ropta (Push The Feeling On) és a Massive Attack mellett feltűnt hangszerelő, Craig Armstrong is szép downtempós albumokat adott ki. Az igazi pezsgést azonban a Delgados nevű indierock zenekar indította be, nem is annyira zenéjével, hanem mert 1994-ben létrehozott egy kiadót (Chemikal Underground) és ezzel lehetőséget biztosított a többi akkori kicsinek, a furapopos Bisnek, a posztrocker Mogwainak, a mocskos szájú Arab Strapnek, de maguk a Delgados-lemezek is egyre jobbak lettek (és akkor melléjük helyezhetjük még a rokon Urusei Yatsurát is). A kilencvenes években még három fontos zenekar bukkant fel: a Belle And Sebastian gyorsan világhódító lett kedves tweepopjával, a Beta Band viszont a várakozásokkal ellentétben nem lett az egyedi pszichpopjával, a Boards Of Canada (fent) azonban fanatikussá tette a hallgatós elektronika szerelmeseit. Náluk jóval nagyobb közönséget ért el a britpop kimúlását túlélő Travis (szintén posztbritpop a Supernaturals is, de ők kevésre vitték). Az indierockos, bátran érzelmes Idlewild pedig már a kétezres évekbe vezet át (akárcsak a szintén McGee-pártfogolt Cosmic Rough Riders).

Még mindig indie, sőt most csak igazán – a 2000-es évek

franz-ferdinand_jpeg1.jpgA legutóbbi évtizedben a sok kedves indiezenekar és -előadó (Camera Obscura, Life Without Buildings, Mull Historical Society, Future Pilot AKA, Aberfeldy) mellett egyetlen pillanat, a Franz Ferdinand (balra) berobbanása változtatott meg mindent és nem csak a glasgow-i szcénában, hanem világviszonylatban is. Ugyan a Strokes, vagy az Interpol már előkészítette a terepet, de mégiscsak Alex Kapranoséknak köszönhető, hogy az indiepop és a tánczene újra igazán egymásra talált. Ugyanezen pillanat alatt lett ismét Glasgow A hely. A Sons And Daughters henyepopja, a Shitdisco new rave-je és a menetrendszerűen érkező újabb, de egyre kevésbé eredeti és erős formációk (Dogs Die In Hot Cars, Fratellis, The View, Cinematics, Mother And The Addicts, 1990s) mind megkapták a figyelmet. Az évtized másik áttörését Skóciából mondjuk éppen a Biffy Clyro kissé ízetlen alterockja érte el, na meg persze KT Tunstall énekes-dalszerző, akinek nyomában szaporán futottak be a fiatal skót énekeslányok (Sandi Thom, Amy MacDonald).

A FRANZ FERDINAND A BELLE AND SEBASTIAN DICSÉRETÉT ZENGI INTERJÚNKBAN.

Függetlenedés: igen/nem

A skóciai függetlenedésről való szavazás természetesen annyira jelentős téma, hogy a popzenészeknek is meg kell nyilvánulniuk a kérdésben. A birodalomból való kiválásra biztat: Franz Ferdinand, Frightened Rabbit, Alan McGee, Edwyn Collins, Mogwai, Stuart Murdoch (Belle And Sebastian), Dave Maclean (Django Django), Glasvegas, James Yorkston, Isobel Campbell.

A Nagy-Britanniában maradásra fog szavazni: Bobby Gillespie (Primal Scream), Steve Mason (ex-Beta Band), Sharleen Spiteri (Texas), Rod Stewart, Prides, King Creosote, Susan Boyle (és erre buzdít rengeteg nagy angol popsztár is: Jagger, McCartney, Sting).


INTERJÚNK A TEXAS ÉNEKESNŐJÉVEL, TÖBBEK KÖZT A GLASGOW-I IDŐJÁRÁSRÓL.


Skótszoknyás forradalom a tánctéren

soma_records_LGO_remix_contest_pic2_big_www.foem_.info_.jpgAmitől a 2000-es évek második felében Glasgow fenn tudott maradni a világ zenetérképén, az már a tánczene volt. A kilencvenes években a Slam és a Soma Records megágyazott a minőségi partizásnak, de a minőségi partiztatást világszínvonalúvá az Optimo duó tette és vitte is mindenhová az életérzést – a 2000-es évek közepén a világ legjobb dj-i között volt a helyük. Közben nagyon befutott az elszigetelten alkotó elektro-popos Mylo és húzta magával a kisebb-nagyobb sikert elért tehetségeket, a szintis Linus Lovest, a re-edit-király The Revenge-t, a minimalos Alex Smoke-ot, majd jött a még nagyobb szintlépés (Calvin Harris fokozatosan az EDM egyik királya lett) és ekkor már tényleg nagyon figyelt a teljes tánczenei világ Glasgow-ra: a dubstepes Kode9-ra, a zsánerkeresztező Hudson Mohawke-ra és Rustie-ra, a basses Jackmasterre, meg úgy általában a pezsgő klubéletre, kismillió kiadóra (a LuckyMe aqua crunkjára, a Backwater Community technójára és legújabban a Wireblock-ból lett Numbers előremutató tánczenéjére).

(A következőkben bemutatjuk a húsz kedvenc skót lemezünket, valamint az elmúlt néhány év történéseit és aktuális skót színtereit.)


RUSTIE EGÉSZEN FRISS MÁSODIK ALBUMÁRÓL IAMYANK ÍRT KRITIKÁT PROFÜL ROVATUNKBAN.


Dömötör Endre

(X) A Skócia & Zene cikksorozat támogatója: The Famous Grouse, Skócia első számú whiskyje.


a cikkben tárgyalt időszakban annyi jó zene született Skóciában, hogy órákat tudnánk playlistekkel megtölteni, most tényleg csak nagyon vázlatos ízelítő pár előadótól, elsőként az Aztec Camera és az Oblivious


az Altered Images és a Happy Birthday


az Associates és a Party Fears Two


a Cocteau Twins és a Lazy Calm


a Blue Nile és a Tinseltown In The Rain


a Vaselines és a Son Of A Gun


a Primal Scream és a Loaded


a Belle And Sebastian és a The State I'm In


a Delgados és a Coming In From The Cold


a Beta Band és a Dry The Rain


a Boards Of Canada és a An Eagle In Your Mind


az U.N.P.O.C. és az Amsterdam


a Franz Ferdinand és a Take Me Out


Mylo és a Drop The Pressure


Rustie és az Ultra Thizz

https://recorder.blog.hu/2014/09/18/fuggetlenek_es_zenefuggok_a_skot_pop_tortenete_2_resz
Függetlenek és zenefüggők – A skót pop története (2. rész)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr626708085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.