Úgy tűnik, ez a nők hete a streamelhető lemezek terén, és ugyan a leginkább várt album, FKA twigs debütálása még csak az iTunesosok számára szerez örömet, illetve a nagy visszatérő Sinead O’Connor új albuma (legálisan) nem elérhető hazai IP címről, azért rajtuk kívül is vannak még nagyon ígéretes megjelenések – de még mindig tart a dinnyeszezon.
Kezdjük egy gyönyörű akusztikus singer-songwriter albummal a finn Mirel Wagnertől (nyitóképen). Az etióp származású énekesnő második lemeze, akárhogy is nézzük, tökéletes. Rövid (fél órás), tele lecsupaszított, megkapó, egyszerűségükben is kísérteties számmal, amelyekben mintha Tiny Vipers hátborzongató minimalista dalai és Laura Marling melodikussága egyszerre lenne jelen. Nem véletlen, hogy a minőségre nagyon kényes Sub Pop jelenteti meg a lemezt. Az NPR-on streamelhető.
Ugyanott egy másik női előadó, teljesen más vonalról. Sarah Jaffe szintén második albumát adja ki nemsokára, ami azonban egy nagyon változatos és egyben meglehetősen ambíciózus anyag. A szűk egy órás lemezt rendre St. Vincent újabb albumaihoz hasonlítják, és a párhuzam nem véletlen, még ha nem is felel meg teljesen a valóságnak. A nagyra törésen túl ugyanúgy közös a dús hangszerelésű, változatos felépítésű, ám mégis lendületes dalok iránti szeretet. Mivel tehetség terén is hasonlóan közel állnak egymáshoz, mi csak ajánlani tudjuk a Don’t Disconnectet, amelyet ide kattintva lehet meghallgatni.
Eliot Sumner neve lehet nem mond sokat, de ha azt írjuk, hogy Sting lánya, akkor már biztos többen felkapják a fejüket. A huszonnégy éves énekesnő I Blame Coco nevű együttese élén már próbálkozott néhány éve a popiparban, ki is adott egy nagylemezt, de aztán sokáig nem hallatott magáról. Idén kezdte szivárogtatni az új számokat, amelyekből most kiadott hármat egy csokorban. A részben posztpunkos, részben balladisztikus Information EP ugyan a világot nem váltja meg, de azért három potenciális slágerrel egyszerre jelentkezni elég szép dolog.
Újabb énekesnő, de most már távol a singer-songwriter világtól. Katie Kate Nation című albuma korrekt (néhol azért kicsit egysíkú) elektronikus-urban popzene, amelyben az igazán érdekes, hogy a művésznő egyszerre rappel és énekel az albumon, de előbbit érezhetően sokkal izgalmasabban műveli. Nem lepődnék meg, ha ebből az ilyesmire fogékonyabb tengerentúlon ez nagy dobás lenne. A lemez a Stereogum-on streamelhető.
A folkrock vonal is visszatér egy-két hét után, méghozzá egy baromi jó lemezzel Vancouver-ből. A Slight Birching néven alkotó Sean Travis Ramsey úgy nyúl a gyökerekhez, és az unalomig ismert (de persze nem feltétlenül unalmas) folk-témákhoz, hogy közben szép, finom elektronikus-szintikörítést ad köré, a dalok pedig haladnak is valamerre, nem csak a jól megszokott halk-hangos-csürdöngölés koordinátán mozognak előre. Alánljuk. Az Exclaim-en streamelhető.
És ha valakinek nagyon hiányozna, akkor egy nem túl eredeti pszichedelikusrock lemezt is meghallgathat. A Pitchfork Advance-n elérhető londoni Childhood első albuma azért nem merül alá nagyon mélyen a pszichedéliában, inkább csak a felszínen keni el a hangokat. Semmi baj nincs vele ugyan, de sok ilyet hallottunk már.
(Azért annyit megjegyeznénk, hogy ugyanott a múlt héten kikerült Willis Earl Beal-lemez még mindig hallgatható, ha esetleg valaki eddig nem csípte volna el.)
Csada Gergely
