Lemez gyorstár - 2014. 31. hét

2014.08.01. 17:59, rerecorder

lana_2.jpg

Lana Del Rey szomorú lemeze jó-e? Az Antlers még szomorúbb lemeze már giccses lenne? Önmagában feminizmus-e, ha egy csatakosra izzadt nő üvölt a White Lung albumán? Fogunk-e év végén emlékezni a Total Controlra? Brian Eno és Karl Hyde másodszorra jobbat dobtak? E heti lemezkritikáink nagy kérdései ezek.

Lana Del Rey: Ultraviolence

lana-del-rey-1403216000.jpgKiadó: Interscope / Polydor / Universal

Megjelenés: 2014. június 16.

Stílus: drámai pop

Kulcsdal: Old Money

Nagy port kavart Lana Del Rey halálvággyal kapcsolatos kijelentése, pedig ha valaki egyszer is meghallgatja ezt az albumot, pont ugyanezt érzi. Az egész lemezt áthatja egy keserédes, nosztalgikus, álomszerű vízió, ami stílusos, de tömény és egy idő után egysíkú. Lana új hangját mutatja meg, úgy szó szerint, mind a szövegeken keresztül, de összességében túl lett komplikálva a dolog. Remek stílusgyakorlat, de az élvezeti értéke pont emiatt alacsonyabb. Hiába a képszerű, rendkívül mély szövegek – szinte tapintható karaktereket teremtenek –, valami hiányzik. Úgy tűnik, a tökös gengszter, Nancy Sinatra bizony belehalt a szerelembe.

7/10

Biczó Andrea

(X) Hallgasd a Spotify-on (Spotify ♥ Telekom):



The Antlers: Familiars

the-antlers-familiars.jpgKiadó: ANTI- / Transgressive

Megjelenés: 2014. június 16.

Stílus: indie-folk-dream-chamberpop

Kulcsdal: Director

A The Antlers továbbra is a tőlük megszokott szépséges, már-már giccses dalokkal jelentkezik, és a remek előző albumhoz képest ennek még emelkedettebb, elégikusabb a hangulata. Ez leginkább a lassú posztrockos felépítésű számokban érhető tetten, na meg abban, hogy az egész lemez sokkal homogénebb, mint a Burst Apart volt. Ettől néha egybeolvadnak a dalok, de szerencsére most is vannak kiemelkedő pillanatok (Hotel, Parade), amelyek tele vannak apró finomságokkal, mint az ötvenes évek popzenéit visszhangzó melódiák vagy a háttérben rendre érezhető soulos hangulat.

8/10

Csada Gergely

(X) Hallgasd a Spotify-on (Spotify ♥ Telekom):



White Lung: Deep Fantasy

white-lung-deep-fantasy.jpgKiadó: Domino / Neon Music

Megjelenés: 2014. június 16.

Stílus: punk

Kulcsdal: Drown With The Monster

A White Lung tisztességes punkzenekarhoz méltóan csak három percnél rövidebb számokkal töltötte fel harmadik, mindössze 22 perces nagylemezét. A Deep Fantasy simán lehetne egy riot grrrl-anyag ‘92-ből, csak a hifi-keverés és a metszően éles gitárok árulkodnak arról, hogy annál frissebb albumról van szó. Egyébként olyan kegyetlen orkánerővel hasít keresztül az emberen, mint egy klasszikus Bikini Kill-attak. Az legyen egy hosszabb cikk témája, hogy önmagában feminizmus-e, ha egy csatakosra izzadt nő üvölt, de addig is mindenki nyugodtan hallgassa a Deep Fantasyt, na meg a Perfect Pussyt, mert nekik is szuper az idei LP-jük.

8/10

Kálmán Attila

(X) Hallgasd a Spotify-on (Spotify ♥ Telekom):



Total Control: Typical System

total control.jpgKiadó: Iron Lung

Megjelenés: 2014. június 20.

Stílus: filozofikus posztpunk

Kulcsdal: Flesh War

Az ausztrál Total Control nem turnézik, nem jelentet meg single-ket, jó eséllyel mostani lemezük megjelenése után nemsokára fel is oszlanak. Tartják magukat Dan Stewart frontember nihilista filozófiájához: a két albumuk lesz minden, amit az utókorra hagynak. Az előző anyag süppedt szintipopja helyett most jóval változatosabb dalokat kapunk; a Typical System alig feléig eljutva már hallhattunk krautrockot és gótikus punkot is. Egyszer a Joy Division B-oldalas számainak feldolgozás-zenekara szól, máskor meg szinte Franz Ferdinand-os refrénekre lehet ugrálni. De hogy fogunk-e erre a hagyatékra emlékezni alig pár hónap, netán egy-két év múlva? Kit érdekel? Őket biztos nem.

8/10

Mika László

(X) Hallgasd a Spotify-on (Spotify ♥ Telekom):



Eno + Hyde: High Life

eno hyde.jpgKiadó: Warp / Neon Music

Megjelenés: 2014. június 30.

Stílus: techno/ambient/afrobeat

Kulcsdal: Lilac

A májusban megjelent poposabb Someday World után maradt annyi ötlet és energia Brian Eno és Karl Hyde együttműködésében, hogy felvegyenek még néhány számot, amelyek a két zseni kísérletezőbb énjét engedik szabadjára. Egységesnek ugyan nehéz lenne nevezni a High Life-ot, de az egyes dalok külön-külön roppant erősek. Mindegy, hogy Talking Heads-es, töredezett afro-gitárok szólnak technós ütemeken (DBF, Lilac), vagy elnyújtott ambientes szőnyegek burjánzanak és válnak egyre sűrűbb szövetté szinte észrevétlenül (Return, Cells & Bells), a lemez nem igazán okoz csalódást.

8/10

Csada Gergely

https://recorder.blog.hu/2014/08/01/lemez_gyorstar_2014_31_het
Lemez gyorstár - 2014. 31. hét

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr166565009

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása