A kötelezőn túl - hogyan nyerte meg "Weird Al" Yankovic az internetet

2014.07.24. 10:01, subrecorder

weird al.jpg

A paródiakirály, "Weird Al" Yankovic 14. albumát jelentette meg a napokban, Mandatory Fun, vagyis Kötelező szórakozás címen. Al igazi legendának számít a tengerentúlon, a gyerekektől a felnőttekig mindenki együtt nevetett rajta az elmúlt három évtizedben, de az internet úgy tűnt, őt is kicsinálja. Idén viszont egy olyan zseniális kampánnyal sikerült visszatérnie, amiből minden zenész (komoly vagy komolytalan) tanulhat. Így tanított nekünk valamit az internetről egy 54 éves "öregember".

Ahogy rengetegen, Al is az MTV-n lett híres, 80-as, 90-es években kiadott paródiái a csatorna legkedveltebb anyagai közé tartoztak. Dalai egyszerre voltak bűnös örömök, az egész család által élvezhető anyagok és bármilyen bulit gyorsan beindító számok. Amikor 2005-ben kijött 12. albumával (Straight Outta Lynwood) és annak fő single-jével, a külvárosi fehérek gengszterkedését parodizáló White And Nerdy-vel, a YouTube még csak gyerekcipőben járt. A White And Nerdy-t a mai napig 87 millióan nézték meg, ami egy elég komoly szám, még a kattintásgyártó programok korában is. A dal frissnek hatott a YouTube-generáció számára, ráadásul Al jó szokásához híven tökéletesen eltalálta, mi az a popkulturális jelenség, amiről ugyan úgy tud fiatal és felnőtt is, még ha mást is gondolnak róla. 2010-re aztán, mikor kijött az előadó 13. sorlemezének (Alpocalypse) vezérdala, a Born This Way-t és az egész Lady GaGa-jelenség "menő-freak" toposzait kifigurázó Perform This Way, alig 16 milliónál állt meg a számláló. Mi történt? A YouTube közben tele lett paródiákkal. Mire megjelent Al lemeze, kiadta a kislemezdalt és elkészült a videó, addigra már 43 lelkes internetsztár készített Born This Way-t kifigurázó videót. Hiába tehát a zseniális rímelési képesség, az évtizedes gyakorlat, úgy tűnt, a Weird Al-típusú előadók felett eljárt az idő. 

Ugorjunk pár héttel ezelőttre, amikor is hősünk bejelentette, hogy az új (valószínűleg utolsó) albumát, a Mandatory Fun-t nem hagyományos módon fogja népszerűsíteni, hanem 8 napon keresztül 8 videót fog megjelentetni, különböző internetes médiumokon keresztül. Az egész Pharrell Happy-jével kezdődött, a Tacky a Nerdisten debütált, olyan sztárvendégeket felvonultatva, mint Jack Black, vagy Aisha Tyler. A dal maga egyébként Weird Al eddigi munkásságát nézve inkább a közepes felé konvergál, de az eredeti megunhatatlansága és a Yankovic-ra oly jellemző "fogok egy nagyon specifikus témát és kihozok belőle amit lehet"-szöveg miatt így is jó szórakozás. Aztán teltek a napok, jöttek a videók a College Humoron, a Funny or Die-on, a vállalati zsargon sznobságát kifigurázó Mission Statement pedig a Wall Street Journal oldalán. Ha az eredeti szerzeményeket nem nézzük, a parodizálásra kiválasztott dalokban nincs sok meglepő: kapunk Royals-t (Foil - az alufólia ezernyi felhasználási lehetőségéről), Blurred Lines-t (Word Crimes - messze a legjobb dal, a nyelvtannácikról szól) és még egy polka egyveleget (Weird Al egyik kedvenc műfaja) is, amiben az utóbbi egy-másfél év rádiós slágerei vannak összegyúrva (még a cím is zseniális: Now Thats What I Call Polka!). De mi értelme volt ezeket külön megjelentetni, ráadásul ilyen gyors egymásutániságban? Nagyon is sok! Először is több platform követői értesülhettek egyáltalán az új Weird Al-album létéről, mintha mondjuk simán a saját VEVO-oldalára tölti fel a klipeket. Másodszor egy üzletileg win-win szituációt dolgozott ki a csatornákkal, miszerint Al szállítja a kontentet, és ezzel a kattintást, cserébe pedig ő egy ingyen videót és nyilvánosságot kap az éppen esedékes médiumtól. Ráadásul napokon keresztül releváns hype-ot tudott generálni maga körül, amikor a YouTube-on már régóta dívik, hogy minden 24 órában új sztárt avatnak. Harmadszor pedig Alnek sikerült elérnie azt, amit manapság már nagyon keveseknek a zeneiparban: hogy az albumának megjelenése egy esemény lett, pont úgy, mint régen.

Az eredmény? Weird Al Yankovic-nak 37 év zenei karrier (31 év, ha az első lemeztől számítjuk) és 14 album után megvan az első listavezető lemeze (amely egyben 54 év óta ez az első komédialemez az amerikai albumlista élén). A Mandatory Fun az előadó egyik legsikeresebb projektje lett, úgy, hogy maguknak a daloknak nagy része semmi különös. Persze így is rengeteg zseniális pillanat és geg található a lemezen, a Foil videójának elején tökéletesen eltalált Lorde-arckifejezéstől elkezdve, a Word Crimes olyan sorain át, hogy "You should never / Write words using numbers / Unless you're 7 / Or your name is Prince". Aztán ott van a Lame Claim To Fame-ben indokolatlanul random feltűnő Neil Young, vagy szintén a Word Crimes-ban az Al által annyira kedvelt, a 27-es számon alapuló számmisztika és a milliónyi különböző popkult-utalás. Ha hangosan felnevetni nem is sokszor fogsz, vigyorogni biztosan és a dalok/videók többségében van annyi rejtett apróság, hogy többször is végig lehessen nézni őket. Tehát abban a korban, amikor a kattintás = életbenmaradás (lásd: BuzzFeed-kultúra) és a hagyományos marketing- és PR-eszközök rég a sírjukban fekszenek, így mutatta be a világnak egy (h)őskorból itt maradt legenda, hogy hogyan is lehet értelmesen felhasználni az albumformátumot 2014-ben. Valamilyen szinten tehát sajnálhatjuk, hogy véget ért Weird Al Yankovic 14 anyagra szóló lemezszerződése az RCA-vel, mivel többször úgy nyilatkozott, ezek után ő is inkább a single és EP formátumokban látja a jövőjét. Ha valóban így van, a Mandatory Fun megérdemelten lesz egy igen hosszú és eredményes karrier sikeres hattyúdala. 


A 8 videó, megjelenési sorrendben. Először a Happy - Tacky, ami a modern viselkedésektől való undort mutatja be:


Blurred Lines - Word Crimes, a nyelvtannácik ódája:


Royals - Foil, az alufólia jó az étel frissen tartására, és a konspirációs elméletek megvalósulása ellen is véd:


Fancy - Handy, az ezermesterek himnusza:


"Mindannyian el lesztek pusztítva!" - dal a sport szépségeiről:


Minden értelmetlen, ha egyszer akkora házam van, hogy a konyhában nincs wi-fi! - First World Problems, a Pixies stílusában:


Ismersz olyanokat, akik állítják, hogy ismernek valakit, aki ismert valakit, aki híres? - Lame Claim To Fame:


a szinergikus globalizáció cégünk monetáris jövőjének legfontosabb célja! - Mission Statement:

Címkék: weird al yankovic
https://recorder.blog.hu/2014/07/24/a_kotelezon_tul_hogyan_nyerte_meg_weird_al_yankovic_az_internetet
A kötelezőn túl - hogyan nyerte meg "Weird Al" Yankovic az internetet

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr856539593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.