„Visszajelzés, hogy jó úton vagyunk” – makrohang-interjú

2014.07.22. 15:42, rerecorder

IMG_0022.jpg

A Talentométer megnyerésével az egyik legforróbb magyar zenekar lett az instrumentális zenéjét csak „jazz for metalheads”-ként meghatározó makrohang. A tehetségkutató nyeréssel járó előnyökről, visszanyúlásként az előzményekről és persze az égető jelenről kérdeztük a fiatal triót.

- Kevés információt lehet rólatok találni, meséljetek kicsit az indulásról! Mik voltak a főbb fejlődési stádiumok a zenekar életében?

Nagy Gergely (gitár, 24): - A makrohang ötlete és neve még Nyíregyházán, 2012 végén jött, de valójában azt mondhatjuk, hogy az egész a következő nyáron született meg, amikor Okos Gergellyel felvettük az első EP-t (monokini terror). A következő lépés az volt, amikor Tomi beszállt tavaly decemberben, és vele a februári Fekete Zajos koncert után kezdődött az a szakasz, amikor 2-3 hetente játszottunk Budapesten. Mindez jó volt, mert elég sok tapasztalatot gyűjtöttünk és egyre többen ismertek meg bennünket. Közben áprilisban csináltunk a Tiloson egy élő rádiós koncertet, és miután az ott felvett anyag egy részét megkevertem, összeállt a második kislemezünk (tilosradio session). Májusban felvettük az első teljes hosszúságú anyagunkat, a MAXREBO-t, amivel ugyan dolgozunk még, viszont nem kell már sok neki; én is szeretném a nyár folyamán a kezembe fogni.  Közben aztán jött a Talentométer-győzelem, ami szintén kedvező lehetőségeket nyithat meg előttünk.


- Jazz-tanszéken tanul két tag is. A makrohangon kívül milyen formában foglalkoztok még a zenével?

Gyányi Marcell (basszusgitár, 21): - Mi ketten Tomival a suliban találkoztunk. Amikor bekerültünk, minél többet szerettünk volna játszani. Mostanra ez egy kicsit átalakult. Inkább olyan dolgokat vállalunk el, ami nem csak szakmailag kihívás, de el is tudunk mélyülni benne. A jazz világában bevett szokás az, hogy alkalmi formációk jönnek létre, de egyikünk sem szeretne session-zenésszé válni. Jó dolog, hogy ebben a zenekarban minden perverz hajlamunkat kiélhetjük. Az elejétől úgy álltunk hozzá, hogy itt mindent megcsinálhatunk. Én egyébként játszom még a morningdeerben és különböző jazz formációkban is nagybőgőn, de úgy érzem, hogy most ez a legfontosabb az életemben.

Czirják Tamás (dob, 22): - Amikor bekerültem a tanszakra, az érdeklődésem csak a jazz felé fordult, és nem is akartam mást játszani. Szinte minden felkérést elvállaltam, de közben rájöttem, hogy nem szabad ennyire beszűkülni egy műfajra. Továbbra is a jazzből építkezem, onnan merítek inspirációt, de már más zenékre is nyitott vagyok. Most kezdtem el Palya Beával dolgozni, emellett Varnus Xavérral játszom rendszeresen és most alakulóban van egy dob-elektronika duó Bognár Csabával (sabw), akivel nemrég rögzítettünk egy lemezt. A makrohang azért kiemelkedően fontos, mert itt a saját ötleteimet is meg tudom valósítani, nincsenek határok.

NG: - Én a makrohangon kívül øy néven csinálok otthon zenét.

IMG_9938_1.jpg


- Amivel foglalkoztok, az erősen experimentális, olyan, mintha nem tudnátok fél percnél tovább megmaradni ugyanabban a hangulatban. Van valami ellenérzésetek a kerekebb, könnyebben fogyasztható (ha úgy tetszik, populárisabb) dolgokkal szemben?

NG: - Egyáltalán nincs. Sőt én például imádom a popot. Mondjuk a saját cuccainkat sem tartom különösebben nehezen befogadhatónak. Inkább az van bennem, hogy minek csináljunk olyat, amit már hallottunk. Elvihetnénk egy témát olyan irányba, hogy hasonlítson valamihez, vagy egyértelmű legyen, hogy hova tart, de sokszor pont azzal kísérletezünk, hogy különböző közegekbe helyezünk eltérő zenei motívumokat. Mondjuk van, hogy a gitársáv egészen popos, és lehetne belőle valami dallamosabb is, de a dob-basszus teljesen más színt ad neki, és akkor mi örülünk. Ilyen tarantinós montázs dolog is van benne, most ezt élvezzük, és igazából ennyi.

GyM: - Nem értek egyet azzal, hogy fél percnél tovább nem tudunk valamiben megmaradni. Szerintem vannak kisebb és nagyobb ívek egyaránt. A populáris műfajokkal pedig semmi baj nincs, mindennek megvan a helye. Azt szeretnénk, hogy amit csinálunk, az jellegzetes legyen.

CT: - Nem szeretnénk kiszámíthatóak, ugyanakkor öncélúak sem lenni.

- Zenétek teljesen instrumentális. Nem is volt szó soha arról, hogy legyen benne vokál?

NG: - Néha jön egy ötlet, hogy biztos jó lenne, de azt hiszem, a makrohangban nem lesz ének. Valami irtó jó csajt persze szívesen kísérnénk, de azt máshogy hívnánk akkor. Különben koncerten igyekszünk olyan erővel tolni, hogy ne lehessen észrevenni, hogy nincs ének meg refrén meg hasonlók, és azt vettem észre, hogy ez működik is. Folyamatosan jöttek a visszajelzések, hogy megtöltjük a színpadot, és végig fenntartjuk a figyelmet. Ez pedig úgy jön vissza, hogy mondjuk olyanok is élvezik a műsort, akik amúgy tuti nem hallgatnának meg minket otthon.

CT: - Ha lenne énekes, akkor a szerepek rögtön átalakulnának, szóval az már nem makrohang lenne. Alkalmi együttműködések elől nem zárkózunk el; ugyan nem énekes dolog, de volt már közös koncertünk a 12zvel, és a vel is nemrég.

SOK MAGYAR ZENÉSZ MELLETT A MAKROHANG IS MESÉLT ARRÓL, HOGY MI INSPIRÁLJA ŐKET.


- Egy interjúban azt mondtátok, sok teret hagytok az improvizációnak. Ez a lemez felvételekor mennyire igaz? Kész számokkal indultok neki, avagy folyamatosan csiszolódtok?

NG
: - A MAXREBO-n kevesebb az improvizáció, azok is csak a szólók; a számszerkezetekbe már nem nyúltunk bele a feljátszáskor. Persze jó lenne valamikor úgy rögzíteni egy lemeznyi anyagot, hogy beköltözünk egy feljátszóba néhány napra, aztán válogatunk, de erre egyelőre nincs lehetőség.  Az R33-ban egy napunk volt, és egyben játszottuk fel a lemez 80%-át. Hajnali egykor rögzítettük az utolsó dolgokat úgy, hogy délelőtt kezdtünk dolgozni. De például a Tilos Rádióban voltak teljesen improvizált félórák, amikből fel is használtunk úgy 20 percet az EP-n.


- Beszéltetek a bandában lévő csináld-magad attitűdről, viszont nem gondoljátok, hogy ennek itthon vannak korlátai? Nem szeretnétek professzionális karriert (menedzser, lemezkiadó)?

GyM: - Egyelőre kézben tudjuk tartani a dolgokat. Nem tudom azt, hogy egy ilyen típusú zenekarnál mit jelentene a professzionális karrier. Az által, hogy a zenénk instrumentális, bizonyos szempontból korlátoltak a lehetőségeink, de ugyanakkor könnyebben tudnánk mondjuk külföld felé nyitni. Ha szükségesnek érezzük, akkor biztos keresünk majd az zenekar körüli ügyek intézésére valakit. A kiadókról pedig: nem tudom, hogy van-e itthon olyan, ami tényleg lendítene rajtunk egy nagyot. Más országokban már igen, de most a MAXREBO-val valószínűleg nem fogunk külföldi kiadóra várni, hogy egy év múlva kihozza. Persze azért elküldjük az anyagot oda, ahova úgy gondoljuk, hogy érdemes.

IMG_9994.jpg

- Mennyire tartjátok magatokat képzett zenésznek? És mennyit nyomhat a latba a technikai tudás egy fiatal magyar csapatnak manapság?

NG
: - Szerintem általában semmi jelentősége nincsen. A mi zenénk mondjuk ugye instrumentális és elég fontos eleme a hangszeres biztonság, de még sosem volt olyan, hogy valamit azért csináljunk, mert el tudjuk játszani. Az nyilván kényelmes, hogy amit kitalálsz, azt meg tudod valósítani, de távolról sem szól erről a zenénk. Szerintem sokkal mélyebb dolgoktól lehet valaki jó zenész.

- Vidékiként mennyivel volt nehezebb relatíve befutni Pesten? Lehet sikereket elérni egy friss együttesnek, ha nem költözik a fővárosba?

CT: - Igazából mindhárman itt vagyunk Budapesten, szóval nem mondanám magunkat vidéki zenekarnak. Sokkal több lehetőség van itt, ez egyértelmű, de egy idő után innen is pontosan ugyanolyan nehéz továbblépni, hogy mondjuk országszerte játszhassunk.

GyM: - Körülbelül három éve költöztünk fel pestre és ebben a felállásban 7 hónapja zenélünk együtt. Büszke vagyok arra, amit eddig elértünk. Azt gondolom, hogy ami van, az nem jöhetett volna létre máshol. Igazán sosem voltunk vidéki zenekar, de valahogy budapestiek sem vagyunk. Volt egy különös élmény: a Talentométer elődöntőjében játszottunk és a koncert után odajött egy hölgy, hogy hova valósiak vagyunk, mert azt látja, hogy nem Budapestiek, ugyanis nem úgy játszottunk. Nem tudom, ezt mindenki döntse el maga.


- Mekkora az a népszerűségi/elismertségi szint, amire perpillanat azt mondanátok, hogy elégedettek lennétek vele? Örülnétek a minél nagyobb sikernek?

CT
: - Szeretnénk minél többet játszani szerte az országban és főleg zeneileg is folyamatosan előrelépni. Elsősorban az öröm miatt csináljuk az egészet, de nem csak a szakmának akarunk játszani. Fontos a közönségtől kapott energia, és próbáljuk megkeresni azokat az eszközöket, melyekkel a zene romlása nélkül elérhetjük azt.

GyM: - Perpillanat elégedett vagyok azzal, ahol tartunk, mert jól tükrözi a befektetett energiát. Amit csinálunk nem könnyű, hiszen nem egy külföldi zenekar hazai parafrázisa vagyunk, így aztán nem is tudunk meglovagolni egy bizonyos hullámot, még ha a gitárzenének most ugye újra divatja is van. Szeretnénk megmutatni, hogy itthon is fel lehet venni a versenyt az énekes produkciókkal a klubokban, rádiókban és a fesztiválokon is, de ez már nem csak rajtunk múlik.


- Van már tervetek, hogyan és mikor fogjátok elhasználni a Talentométer-nyereményt?

NG: - Jó lenne ügyesen kezelni, és ehhez kapcsolatba kell lépnünk olyan emberekkel, akik tudnak nekünk segíteni ebben. Rengeteg jó dolgot nyertünk, a VOLT-os fellépés volt az első, amit már le is tudtunk. A legizgalmasabbnak a turné és a busz tűnik, de én nagyon várom azt is, hogy a hajón próbálhassunk. Elég nehéz ügy hangosítani minket, mert szokatlan dinamikákkal játszunk, ezért szeretnénk valakit, aki jön velünk koncertekre és tudja, hogy mikor hogyan szeretnénk megszólalni. Szakmailag a közeljövőben talán ez lesz a legnagyobb előrelépésünk.


- Hogyan változott a zenekar ismertsége a rendezvény megnyerésével?

GyM: - Kaptunk egy tök jó lökést, de továbbra is hiszek abban, hogy folytatnunk kell a rendszeres koncertezést, megkeverni és kiadni a lemezt. Egyébként már el is kezdtünk foglalkozni az új témákkal. Ez inkább egy visszajelzés volt nekünk a szakmától, hogy jó úton vagyunk, és jó az, amit csinálunk.

interjú: Judák Bence
fotók: Lékó Tamás


a makrohang július 22-én, ma játszik a Rakéta fesztiválon, Facebook-eseményoldal


a makronag improvizatív Tilos Rádiós Sessionje: 

https://recorder.blog.hu/2014/07/22/_visszajelzes_hogy_jo_uton_vagyunk_makrohang
„Visszajelzés, hogy jó úton vagyunk” – makrohang-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr766534275

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.