"Kirakják a cicit" - Pimenta-interjú

2014.07.04. 14:12, Frontrecorder

pimentaindex.jpg

Brazíliában legalább olyan szerteágazóan sokszínű kultúrája van a táncnak, mint a zenének. Ebből próbál átadni valamit Budapesten a Brazil Kulturális Központ, legközelebb épp most szombaton és vasárnap, a Palatinus Strandon zajló Brazil Latin Hétvégén. A központ egyik alapítója és táncoktatója a Reciféből 13 éve ideköltözött Pimenta Débora Rúbia (a fenti képen), aki szóban nekünk is tartott egy gyors alapkurzust a legismertebb brazil táncokból.

- Ha Brazília és tánc, akkor szamba. Mennyire élő ez a tánc?

- Teljesen élő. Nem olyan, mint a magyar néptánc, hogy színházba kell menni, ha látni akarod, az utcán és a diszkókban is táncolják. Nálunk kétféle diszkó van, a nemzetközi és a brazilos, ahol szambazenekarok lépnek fel. Egyébként ezerfajta szamba létezik, amit a riói karneválon látni, az csak egy válfaja, de például Recifében, ahonnan én származom egy afrósabb irányzat megy. Olyan, mint itt a hímzés, tájegységenként más és megvannak a jellegzetességei: van tipikus szamba, ami Bahiából származik, van a pagode, ami São Paulo rossz környékeinek a sajátja és így tovább. A szambázásából ki lehet találni valakiről, hogy hová való. A szamba a zenével kezdődött, és ahogy a lépések különböznek, úgy a zene is mindegyik államban eltérő, ráadásul csak nagyon ritkán találni két különböző államban ugyanolyan stílusú zenekarokat, nincs igazán átjárás.

- A szamba minek köszönheti a népszerűségét Brazílián kívül?

- Elsősorban a riói karneválnak, aki egyszer látja, az szerintem szerelmes lesz belé. Másrészt annak, hogy szexi. A nők szeretik, hogy megtanulnak úgy mozogni, ami kiemeli a nőiességüket, a szexualitásukat, a férfiak pedig szeretik nézni. Érdekes, hogy itt Európában a férfiak nem nagyon gyúrnak rá, hogy szambázni tanuljanak. A brazil fiúk viszont nagyon jó szambások, sokszor jobbak, mint a nők.

- Mi kell ahhoz, hogy valaki jól szambázzon?

- Elsősorban akarni kell, aztán pedig gyakorolni. Ha Brazíliában születtél, csak engedni kell, hogy rád ragadjon. De nincs nagy titka. Én mindig azt mondom a magyar lányoknak, hogy akkor lehet belőlük szambakirálynő, ha levetkőzzék a gátlásaikat. És tisztelni kell a brazil kultúrát, különben nem lehet megtanulni. Szerintem egyébként a magyarok nem állnak távol a brazil kultúrától. Szeretnek inni, bulizni és elég temperamentumosak tudnak lenni. A legnagyobb probléma, hogy a magyarok megpróbálnak mindig megfelelni és elnyomják magukat - ne beszélj hangosan, ne légy zajos -, emiatt van bennük egy alap feszültség, mert belülről a magyar zajos. Nekem az a legrosszabb, amikor valaki azt mondja, hogy legyek csendesebb, a buszon, vagy az utcán, mert ezzel korlátozni akarják, hogy szabadon kifejezzem magam. Itt Budapesten az emberek nagyon európaiasan akarnak viselkedni. Viszont ha lemész vidékre, ott egy teljesen más Magyarországra találsz, ami nagyon közel áll Brazíliához: az emberek kiabálnak, isznak az utcán, barátkoznak, nyitják az ajtót a szomszédoknak, mint nálunk.

- A nyolcvanas évek végén a világ lambada lázban égett, akkor ez hallatlanul erotikus táncnak számított, ez volt a „tiltott tánc”. Mennyire elterjedt, népszerű a lambada Brazíliában?

- Ma már inkább csak showtánc. Északon, karibi és afrikai hatások keveredéséből alakult ki, de országosan nem volt ismert, Brazíliában is a Kaoma slágere után lett felkapott, ami vicces, mert az egy francia zenekar volt. Annak idején én is nyúztam anyukámat, hogy vegyen nekem lambada-ruhát, de lehurrogott, mert szerinte ez nem is valódi, hanem kitalált tánc. A lambada abból a szempontból fontos, hogy megkedveltette a fiatalokkal a társastáncot, ami előtte cikinek számított, olyasminek, amit csak öregek csinálnak. De igazából nálunk is csak egy múló divat volt.

- Ami viszont töretlenül népszerű a nyolcvanas évek közepe óta, az a funk, ami ugyancsak explicit módon szexuális zene és tánc.

- Pedig nem volt mindig ilyen a funk, csak átesett a ló túloldalára. Én is funktáncos voltam nyolc-kilenc évesen, akkoriban sokkal ártatlanabb volt. Alapvetően egyszerű lépésekből állt, meg geometrikus koreográfiákból – négyszögben vagy körben állunk, leguggolunk, tapsolunk, ilyenek. Aztán elkezdték keverni a szambával, és akkor bejött, hogy rázzuk a popsit, majd ahogy az egész világon egyre nyíltabbá vált a szexualitás, ez megjelent a funkban is. Én amikor ideköltöztem, úgy éreztem magam, mint egy ártatlan vidéki parasztlány, bementem a Romkertbe és azt láttam, amit nálunk soha, hogy tinédzser lányok dörgölőznek egymáshoz, szinte már szexelnek. Most meg a diszkókban már konkrétan erotikus műsor megy. Az egész világ elpornósodott. Szóval, a szexualitás kihangsúlyozását mi Brazíliában átvettük, nem tőlünk ered, ahogyan sokan hiszik. A gettó naiv volt, és átvette a kilencvenes években az amerikai hiphopklipekből hogy kirakják a cicit, meg vagánykodnak a kocsikkal, fegyverekkel.

- Hogy lehet ezt a táncot kivenni a gettóból és egy teremben tanítani?

- Arra gondolsz, hogy autentikus marad-e így? Ez nem szempont, mert eleve nem is volt autentikus a funk. Amikor tanítasz egy táncot, akkor annak a történelmével foglalkozol. A funknál megpróbáljuk kihangsúlyozni a nőiességet, magabiztosságot adni a nőknek, hogy természetesen viseljék a szexualitásukat. Sokan vulgárisnak tartják a funkot, pedig önmagában nem az. A tánc attól függ, milyen a táncos; a funk, de akár a szamba is tud durva lenn, vagy éppen finom. Elmész egy diszkó előtt és látod, hogy a lányok sortban és feszülős topban vannak, rázzák a seggüket, spárgáznak, fejen állnak, a fiúk meg hozzájuk dörgölőznek, fogdossák őket. Ha tovább mész, akkor nem azonosulsz ezzel. De ha bemész a helyre, akkor nyilván bejön neked ez a dolog, és akkor a táncparketten ráteszel még egy lapáttal. A tánc nem egy külön dolog az embertől, nem úgy működik, hogy ilyen és ilyen lépések vannak, hanem van egy szám, amire elkezd valaki mozogni, és aztán jőn valaki, aki nem segget ráz, hanem fejen áll. Mindenki úgy táncol, ahogy érzi. A funk szerintem nem mondható durva táncnak, legalábbis nem durvább, mint a reggaeton, nem nagyon különbözik a mai dancehall, hiphop, vagy zumba seggrázástól, azért is, mert ma a táncmozdulatok, a YouTube-nak köszönhetően összekeverednek. Egy hiphopbuliban például teljesen jól működik a funk tánc.

- Sokam tanulnak funkot táncolni itt Budapesten?

- Nem igazán, itt ennek nincs kultúrája. Ez a zene nagyon kemény a magyar fülnek. Egy szám jó koreográfiával és jó csajokkal a diszkóban az a maximum, de hogy egész éjszaka ezt hallgassák, az kizárt. Nálunk fordítva van, mi a tuctucot nem bírjuk sokáig.

- Néhány éve egy São Pauló-i funkcsapat kitalált egy táncot, aminek a lényege, hogy a nő a fenekével pofozza a férfi arcát, ez a surra de bunda, ami még a tévében is ment. Ilyen azért nálunk elképzelhetetlen lenne.

- Kezdjük azzal, hogy Brazíliában rengeteg tévécsatorna van, és ilyet biztosan nem látsz nálunk sem országos kereskedelmi csatornán, mondjuk a Globón, viszont a kis, regionális csatornákon nagyon fura dolgok is mehetnek, így a funknak is van külön műsora. A másik, hogy a brazilok nem annyira hipokriták. Amit a karneválon látsz az utcán, az miért nem mehetne a tévében? Itt Magyarországon azért is nincs Budapest Parádé, mert egy év után mindenkinek kint volt a cicije, és a menet nem nyolcméteres kocsikon, külön zárt úton haladt, ahol a nép csak magas lépcsőről látja a felvonulást, hanem az utca közepén, kigyerekek között. Megértem, hogy nektek az, hogy surra de bunda a tévében durva, de nekem sokkal durvább az, ami itt van. Nem mehetek egy elegáns diszkóba a férjemmel anélkül, hogy ne lásson cicit. Brazíliában nem találsz meztelen nőket egy diszkóban, csak olyan, helyen, ahol prostituáltak vannak. Brazíliában is sokan mondják, hogy jajj, hová lett az országunk, mindenhol csak a bunda (segg), de könyörgöm: Budapest a pornó fővárosa és senki nem szégyelli magát emiatt! Engem nem zavar, ha egy nagyseggű brazil csaj kurválkodik egy funk buliban, mert ez róla szól, nem rólam. Viszont harcolok, hogy legyen joga ezt csinálni, ha akarja és ne szóljanak bele az életébe. Itt a Való Világ is sokkal durvább, mint a mienk. Én pironkodok inkább, hogy miket csinálnak a magyarok. Nálunk természetesebb a szexualitás és nyitottabbak vagyunk arra, hogy megmutassuk magunkat. Itt meg a pornó vonal megy.

- Térjünk vissza a táncokra: mik az aktuális táncőrületek Brazíliában?

 - Ami az elmúlt pár évben nagyon divatos, az a swingueira, és az arrocha, ez utóbbi Bahiából ered, egyfajta modernebb, afrósabb szamba, nagyon erotikus társastánc, a párok majdnem állva szexelnek. Közben visszajött a hagyományos táncok közül a forró, ami régebben nem volt annyira népszerű, mivel kevesebb volt benne a látványos elem, mint most. Egyébként olyan sokféle tánc van Brazíliában - csak az én államomban, Pernambucóban van 32 – hogy az ottaniak sem ismerik mindet. 

https://recorder.blog.hu/2014/07/04/_kirakjak_a_cicit_pimenta-interju
"Kirakják a cicit" - Pimenta-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr56473071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása