A texasi Spoon és a kanadai The New Pornographers is a 2000-es évek nagy sikereket elérő indierock zenekarai közé tartozik. Legutóbb mindketten 2010-ben jelentettek meg lemezt, mindketten idén augusztusban térnek vissza új albummal, de előtte közzétettek egy-egy új dalt.
A Spoont az énekes Britt Daniel és a dobos Jim Eno alapította a 90-es évek elején, nevüket a Can nevű német avantgárd rockzenekar dalcíme alapján választották. Bár már ebben az évtizedben megjelent két lemezük, és azon kevés zenekarok közé tartoznak, akik rendkívül egyenletes színvonalon dolgoznak az első daluk óta folyamatosan, az igazi kritikai sikert 2002-es Kill The Moonlight című negyedik albumuk hozta meg, melyet sokan a 2000-es évek egyik legjobb lemezének tartanak. Ugyanakkor a többi Spoon-albumnak sincs miért szégyenkeznie, elég csak a 2007-es Ga Ga Ga Ga Ga-ra gondolni, vagy igazából bármelyik másikra - mind remek.
Legutóbbi, hetedik anyaguk (Transference - 2010) után pihenőre vonult a csapat, ami Daniel állítása szerint mindenkinek nagyon jót tett, de tavaly már alig várták, hogy ismét együtt zenélhessenek. Az új Spoon-album címe They Want My Soul lesz, a címadó dalt pedig a frontember állítása szerint az a srác inspirálta, aki középiskolában hazafelé menet mindig megverte az énekest (azóta jóban vannak). "Ez a dal vallásos álszenteskedőkről, manipulátorokról és tanult folkénekesekről szól, vagyis olyanokról, akik engem mérhetetlenül idegesítenek." - mondta Daniel. Viszont elsőként a lemezről nem ezt, hanem a Rent I Pay című nyitószámot osztották meg az augusztus 4-i megjelenés előtt, ami egy sima klasszikus Spoon-szám, kapós refrénnel.
Íme tehát az új Spoon-szám, a Rent I Pay "nem hivatalos" videója:
és a They Want My Soul albumborítója:
A New Pornographerst sokan hívják szupergrupnak, szerintük azonban távol áll tőlük ez a megnevezés. Azt el kell ismerni, hogy a tagok szólóban, vagy más csapatokban is nagy sikereket értek el (lásd például Neko Case, vagy a Destroyer), de az az általános kritikai imádat, ami a TNP-t övezi szinte rendkívüli. 2000 és 2006 között volt egy nagyon durva időszakuk, amikor a Pazz & Jop listáján (prominens amerikai zenekritikusok szavazatai alapján összeválogatott év végi lista) minden évben vagy egy New Pornographers-album, vagy valamelyik tag projektje ott volt a Top 40-ben. A legnagyobb siker és egyben a legjobb belépő anyag új hallgatóknak a 2005-ös Twin Cinema című zseniális albumuk, de a Spoonhoz hasonlóan a TNP albumai is egységesen magas színvonalúak.
A THE NEW PORNOGRAPHERS PÁR ÉVE RÉSZT VETT EGY FLEETWOOD MAC FELDOLGOZÁSALBUM KÉSZÍTÉSÉBEN IS.
Ha képet ad a zenekar hatodik albumáról (Brill Bruisers - megjelenés: augusztus 25.) a most közzétett címadó dal, akkor minőségi romlástól nem kell félnünk. "Ez egy ünnepi lemez. Nehéz időszakok után most egy olyan helyen vagyok az életemben, ahol semmi nem húz le, és a lemezzel ezt próbáltam érzékeltetni." - mondta Carl Newman, a zenekar (egyik) énekese. Hallgatva ugyanaz a power pop ez, aminek a 2000-es évek elején volt a sokadik népszerűségi robbanása (lásd még: The Shins), de a legjobb, hogy tényleg örömzenének hat, ami egy lassan két évtizedes zenekarnál hatalmas teljesítmény.
A The New Pornographers új dalának interaktív videója, lehet vele rajzolgatni:
a Brill Bruisers borítója:
