„Elsodort a zene, sírni kezdtem, mint egy őrült” – WhoMadeWho-interjú

2014.05.27. 13:55, rerecorder

whomadewho.jpg

Május 30-án az Akvárium Klubban lép fel az egyik legjobb indierock/dancepunk koncertzenekarnak tartott dán WhoMadeWho, ráadásul a Recorder prezentálásában. A négynapos Budapest Essentials fesztivál egyik legjobb koncertjének ígérkező esemény előtt a gitáros-billentyűs-énekes Jeppe Kjellberg elmesélte milyen zene lüktet a vérében és kit hallgatva kellett elsírnia magát. A fesztiválra már csak ma vásárolható napijegy, sissetek, nehogy lemaradjatok erről.

Első zenei emlék

jeppe whomadewho.jpgKonkrétan nem emlékszem rá, de mesélték a szüleim, hogy egy Ben Webster dzsesszkoncert után hoztak össze engem (nevet). Azt hiszem ez egyben az első zenei hatásom is volt, Webster szaxofonhangjaival kezdődött a karrierem!

Első lemez, amit saját pénzből vettél

Egy Jimi Hendrix-kazetta volt, az Electric Ladyland, amitől teljesen eldobtam az agyam. Emlékszem az első alkalomra, amikor meghallgattam, lényegében meghatározta a teljes későbbi jövőmet. Nagyon erős pillanat volt. Azt gondoltam: ha idősebb leszek, én is ezt fogom csinálni.

Zene, ami zenélésre inspirált

Hosszú zenei út áll mögöttem, mert kisgyerekként klasszikus zongorát tanultam. Aztán mielőtt elkezdtem gitározni, a házunkban nagyon gyakoriak voltak a partik, ahol mindig dzsessz szólt. A szüleim sokat jártak el szórakozni, koncertekre is, és ezekre is vittek mindig magukkal, úgyhogy mondhatom, hogy a véremben van a dzsessz. Amikor elkezdtem gitározni, akkor természetesen a legbonyolultabb módon akartam kezdeni, az meg a dzsessz volt. Ha egyetlen zenészt kellene inspirátorként megnevezni, akkor Miles Davis lenne az, mert egész karrierje alatt rengeteg stílusban játszott és mindben zseniális, úttörő volt.

LESZ ÁM EGY MÁSIK RECORDER PRESENTS ESEMÉNY IS AZ ESSENTIALS-ÖN - AZ OTT FELLÉPŐ KINGDOMMAL IS KÉSZÍTETTÜNK INTERJÚT. 

Hatások a WhoMadeWho indulása idején

Discovery-by-Daft-Punk.jpgMielőtt megalakítottuk volna a WhoMadeWho-t, én fél évig New Yorkban éltem és tanultam, úgyhogy mindenféle avantgárd zenével volt tele a fejem, de ezeken kívül is tényleg annyi mindennel: punkkal, dzsesszel, tánczenékkel. Az LCD Soundsystem és a !!! nyilvánvalóan nagy hatás volt ekkoriban. És a Daft Punk: Discovery.

Meghatározó koncertélmény

Egy meglehetősen random koncert, nem is készültem rá. New Yorkban tanultam és egy dzsesszrajongó haverom hívott el rá: „hé, gyere, nézzünk el erre az Elvin Jones-Cecil Taylor koncertre!” Oké. Taylor legendás free dzsessz zongorista. Elmentünk és azt mondtam, hogy „Úristen, mi ez? Ez borzasztó!” Taylornak nylonzacskók voltak a karján, Jones meg már csak dünnyögni tudott, nagyon öreg volt, néhány hónap múlva meg is halt (Jones 2004. május 18-án hunyt el, 76 éves korában – a szerk.). És akkor jött egy nagyon fura, intenzív pillanat, ültem ott, senki sem figyelt a zenére, és egyszerre teljesen elvesztettem a talajt magam alól. Elsodort a zene, sírni kezdtem, mint egy őrült. Egyszerűen eggyé olvadtam azzal, amit hallottam. Szavakon túli kommunikáció alakult ki. Történt velem ott valami, amit nem tudok másképp nevezni, mint szent pillanat. Soha nem fogom elfelejteni. 

Kedvenc zene utazáshoz

Mivel rengeteg utazunk turnébuszban, rengeteg különféle hangulatú mixtape-ünk van a Spotifyon, hogy mindig legyen miből választani. Amikor viszont repülünk, akkor fejhallgatón szól a zene és ilyenkor mindig csendes lemezeket választok. Ambientet, nagyon lágy dzsesszt.

Kedvenc dán lemez

thelastresort-cover.jpgÁltalában nagyon kritikus vagyok a dán zenével kapcsolatban, úgyhogy nem egyszerű kiválasztani egyet, egy olyat, amit viszont nagyon szeretek (gondolkodik). Régen nagyon sokat hallottam Kim Larsen régi, hetvenes évekbeli első szólólemezét, a Vaersgot, és bár ő tényleg nagyon jó is, de magamtól nem igazán hallgatom. Inkább az első Trentemøller-albumot (The Last Resort, 2006) választom, azt a mai napig nagyon szeretem.

Minden idők legjobb lemeze

Pink Floyd és a Dark Side Of The Moon. Az egy mestermű. Viszont a lemez, amihez mindig visszatérek és így alighanem nekem személyesen a kedvenc lemezem, az Nick Drake-től a Pink Moon, amit halála előtt nem sokkal rögzített. Ült otthon a gitárjával borzasztó depressziósan és ezt az album minden rezzenésben hallani, nagyon erős, érzelmekkel teli lemez. Aztán amikor hazamegyek a szüleimhez, akkor szinte mindig megszólal a Kind Of Blue Miles Davistől, úgyhogy ha bármikor máskor meghallom, az olyan, mintha éppen hazamennék. Tudom, hogy klisé, de ez nekem mégis nagyon fontos.

Kedvenc tavaszi lemez

Simon And Garfunkeltől a Live From New York City, 1967. Az nagyon jóleső ilyenkor.

lejegyezte: Dömötör Endre


a WhoMadeWho május 30-án játszik a Hangmással az Akváriumban a Recorder prezentálásában, Facebook-eseményoldal

napijegyek 5900 Ft-ért utoljára ma, május 27-én éjfélig kaphatók, siessen, aki ilyet szeretne vásárolni, a 21 000 Ft-os helyszíni bérlet még váltható, minden tudnivaló: Budapestessetials.com, és Facebook-oldal


a WhoMadeWho üzent is magyar rajongóknak, íme: 


a WhoMadeWho legfrissebb videója, a Dreams


és egy igen meggyőző koncertrészlet: 

https://recorder.blog.hu/2014/05/27/_elsodort_a_zene_sirni_kezdtem_mint_egy_orult_whomadewho-interju
„Elsodort a zene, sírni kezdtem, mint egy őrült” – WhoMadeWho-interjú
süti beállítások módosítása