"Belerakom a testemet minden dalomba" - Palya Bea-interjú

2014.05.20. 19:19, Frontrecorder

PalyaBea_fotó_LázárAlexandraEmese_2.jpg

Másfél évvel ezelőtt új korszak kezdődött Palya Bea életében: megszületett a kislánya. Az anyaság élménye és ezen keresztül a saját nőiségének újraértékelése ihlette a március közepén megjelent című lemezét, melyet már egy új zenekarral vett fel. Az album instant sikert aratott, amit az is mutat, hogy a hatalmas érdeklődés miatt meg kell ismételni a teltházas lemezbemutató koncertet, május 23-án az A38-on. Az énekesnőt a lemez szül(et)éséről kérdeztük.

palyabeaano.jpg- A kislányod fogantatásától a lemez megszületéséig hogyan vezetett az út? Mikor érezted, hogy az anyaságot ki kell dalolnod magadból, hogyan telt a lemez „terhességi ideje”?

- Talán pont a dalok miatt nem süllyedtem el az anyává válás – néha háborgó – tengerében. A várandósság, a szülés, a gyermekágy, illetve Lilivel ez az első másfél év életem eddigi legnagyobb átalakulása, pedig én előtte is hagytam magam alakulni elég rendesen. De ez így is van rendjén, nő vagyok, és ez a legerősebb dolog, ami történhet velem, hogy életet adok. Eléggé rock’n’roll érzés, és mint ilyen, hozta is nekem az izgalmasabbnál izgalmasabb kérdéseket, amelyekre a dalokban találtam meg a választ. A kérdések pedig nagyon is testi impulzusokból indultak meg, éreztem, hogy végre igazán alhasból, igazán punciból létezem, most még jobban, mint eddig. A várandósság korai szakaszában formálódott már bennem a Hívlak téged című dal témája – ezzel kezdődik az album –, ez arról szól, hogy a nők segítik, támogatják egymást. Meg arról is, hogy én a női őseim és utódaim láncának egy pontján állok, itt és most, és az a dolgom, hogy az anyáim, nagyanyáim által hordozott – és tovább örökített – fájást átírjam, amennyire erőmből telik. Hogy Lilinek már könnyebb legyen. Ezért rakom bele szívemet-lelkemet-testemet minden dalba, mert ez a dolgom, és jó érezni, hogy na, ebben a néha rémisztően nagy és tágas világban van valami helyem, van a létezésemnek célja, értelme, hangja.

- Lecserélődött a zenekarod. Miért érezted ennek szükségét, hogyan találtad meg a zenészeket? Milyen változást hoztak ők a zenei világodba, felfogásodba?

- Az utóbbi öt évben nem is csináltam ilyen nagy felállást magam köré. Na most itt van végre, jó nagy, és feláll, ez így egy férfias jelenség, és én igazán nőnek érezhetem magam. Abban az értelemben is, hogy bár én vezetem az egészet, én hívtam életre, és én hozom a témákat, de a srácok támogatnak, jönnek velem, élvezzük ezt a – mostmár közössé váló – utat. Igaz, én is merek nőiesebb lenni velük, lágyabbnak, törékenyebbnek mutatni magam, és segítséget kérni tőlük, ha arra van szükségem. Bár néha kihívás öt férfival lenni, mégsem érzem, hogy Atlaszként cipelem a zenekarozást a vállamon. Egyébként intenzíven rezeghetett bennem a vágy erre az új irányra. Bodnár Réka menedzserem, aki olyan ötleteket szokott felvetni, amelyeknek már bennem megvan a fészke, ezt mondta tavaly áprilisban: "Te, kéne egy ilyen fiatal, lelkes zenekar neked”. És én kicsit megharagudtam, hát ez a lány miért nem hagy nekem békét, hát most szültem… De ez  persze műbalhé volt, mert pontosan azt mondta, amire én is vágytam. Még aznap este elkezdtem hangzásokon gondolkodni. Azt tudtam, hogy akusztikus zenét akarok, és a zenei szövet közepére jó sok zengő húr kell nekem. Akartam nylon húros akusztikus gitárost, ez lett ifj. Tóth Pisti. Feljött hozzám június végén, játszottunk egy órát. Fiatalnak tűnt, hát mert fiatal is, de azt láttam, hogy döbbenetes érzékenységgel képes rám hangolódni, és nem ijed meg a dolgaim súlyosságától. Az Emberállat című korábbi versemre impróztunk ott valamit, na, azt a felvételt próbáljuk azóta is újrateremteni, annyira jó lett. A többi húrt pedig Gerzson János pengeti, az udjával és a buzukijával. Emlékszem, mikor először találkoztunk így hárman, csak néztek egymásra, de ott született meg például a Suttognak a vének hangzása. Bodoczki Ernőt, a bőgőst a Snétberger Központból ismertem, volt egy koncert, ahol hallottam, és az nagyon megmaradt. Szokolay Dongó Balázs fúvós hangszeres meg nekem már mindig a társam marad, imádom a hangszereit, a játékát. Mogyoró Kornél, az ütős pedig ismeri a Kelet és Nyugat ritmusait, és vannak is hozzá hangszereit, tud ütni derbukán páratlant, de tud funkyt is dobolni, ha kell, és ez ritkaság.

palyabekoncert.jpg

Inspirál ez a felállás, érdekes és izgalmas a folyamat, ahogy a két fiatal, Pisti és Ernő beletanul a körülöttem lévő zenei nyelvbe - etnikus elemek, magyar, bolgár, cigány hatások, páratlan ritmusok, nagyívű, gazdagon díszített dallamok, modális zenei gondolkodás -, de közben meg is változtatja azt, mert a zene szervesen születik, mindenki belerakja magát. Ők a klasszikus zene és a dzsessz felől jönnek, ez nekem isteni, és mindketten bátran improvizálnak is. Ott van Kornél az ő popos-dzsesszes múltjával, Dongó és Gerzson meg ugye közelebb áll hozzám zeneileg. Illetve Gerzson talán kapocs a két világ közt, zeneileg meg korban is: klasszikus gitárosként indult, csak aztán vetette be magát az etnikus hangzások széles tengerébe.
Ahogyan én dolgozom, az sokkal inkább színházi módszer, mintsem klasszikus zenekarozós, ha egyáltalán van olyan. Kell, hogy a zenészeim egyenként gyökeret verjenek bennem, és én is bennük, ez biztonságot ad ahhoz, hogy az új helyekre léphessek. Mert mindehhez még jön az én személyes, néha brutálisan mély témákat felhozó dalcsinálásom, és ez nagyon törékennyé tesz, néha fogalmam sincs, merre tovább egy-egy dalban, mikor épp a téma szülés állatiassága, az abortusz, vagy az, hogy van-e szex a gyerek után…

- Mennyire anyáskodsz a zenészeiden?

- Pont az anyáskodást akartam kivenni a buliból, de könnyebben is ment, hiszen van már nekem saját gyerekem. Az elején leszögeztem, mik a szabályok, meg közben is újra és újra formálgatjuk közösen a szabályokat. Ebbe a közösségbe mindenki felnőttként, a saját felelősségére szállt be, és lehetőség szerint nem csinálunk egymásból anya- meg apaszimbólumot. Persze én is változtam az évek alatt, és képes vagyok tisztábban kommunikálni.
Amúgy ezek mély barátságok lettek elég hamar, élvezem a saját kortalanságomat, hogy Dongóval néha tizenöt éves sztorikat hozunk fel, amúgy meg én is huszonháromnak érzem magam, mint Ernőék, bulizunk, van stenk, humor és erotika köztünk. Ez utóbbit viszont nagyon is be akartam vinni a buliba, igenis nézzenek nőnek, és igenis vegyem őket férfiszámba. Hát ez megvan. Ja, nem úgy, zenekaron belül nincs kavarás, de a zene áldott nyelvén minden szeretkezés megengedett.

- Tudnál nőkkel együtt zenélni?

- Biztos tudnék, csak nem jutott eszembe. Meg most nekem nagy és potens hímek kellettek, a saját nőstényállat mivoltomat hogy jól kibonthassam.

- Az anyaság mennyiben hatott az előadói-művészi mivoltodra?

- Lágyabb vagyok a zenében is, az éneklésben is, ugyanakkor vadabb és gátlástalanabb is. Ezt meglepetten tapasztaltam én is, közben meg dehogy lepődtem meg, hát én részben ezt akartam, őrjöngeni az általunk szított tűzben, vagy úszni a dalolás áramló vizeiben, határtalan szabadsággal. Az anyaság kiszívta belőlem azt, hogy saját magam annyit bántsam. Persze azért még maradt ebből, de sokkal elfogadóbb lettem magammal, és ez megkönnyíti az életet a színpadon is.

-

- A nyilvánvalóan te vagy, rólad, belőled szól, de általános érvényű dolgokat is kimondasz a lemezen. Hogy látod, mit jelent ma nőnek lenni, és mi az, amit a te dalaidból meríthetnek a nők?

- Van itt egy paradoxon: én ezeket a dalokat a saját életem formálásához, formálásáról írtam, és minél személyesebben írok, annál inkább általános, annál inkább lehet a dalban szereplő “én” bárki. Én azt tudom, hogy nekem nagyon jó nőnek lennem, főleg mióta megvan Lili. A visszajelzésekben az van, hogy a szabadságom, önmagam gátlástalan megélése az, ami felszabadítóan hat a dalok - nemcsak női – hallgatóira.
A súlyos titkokat benn tartani rengeteg energiába kerül, a kimondásnak, kiéneklésnek meg óriási ereje van. Amint kint van, megkönnyebbülök tőle, és ez a mechanizmus úgy tűnik, másoknak is működik ennél az anyagnál. "Pont azt írtad meg, ami bennem is van" - ezt rengetegszer írják, mondják nekem. Tehát az, hogy egy nő korlátok nélkül megélhesse a sokszínűségét, lehessen hisztis, anyás, kurvás, lágy, erős, Pallasz Athéné, Démétér, Aphrodité, rengeteg nőnek a témája. Hogy ne mások mondják meg, milyen legyen, mikor hogy viselkedjen, hanem kövesse a saját testét, ösztönösen pontos és tiszta belső hangjait. Szerintem a női erő és intuitív cselekvés feltörőben van újra, a puszta tesztoszteron mellett elkezdett termelődni a világban egy nagy adag oxitocin, ezt nem lehet nem észrevenni. A férfiak vezette társadalom nagyon nagy bukta szerintem. De hát ezeket a férfiakat is nők, anyák szülik és nevelik… Pont ezért kell a nőknek magukat megélni, hogy utána szabad, érzéseikhez kapcsolódó férfiakat tudjanak adni a világnak.

- Neked, mint nőnek miben, mennyit segített, hogy elkészítetted ezt a lemezt?

- Hát, újra elhelyeztem valahogy magam a világban, anyaként, nőként, dalszerzőként. Mintha óvatosan léptem volna egyet a teljesség felé. A Hívlak téged az ősök láncáról szól, a lemez záródala, a Suttognak a vének szintén, de képzeld, ezt körülbelül két hete vettem csak észre… Ez utóbbi dal azt mondja, hogy a nyitott lélek, az ének, az viszi a világot előre, az visz minket egymás felé, bomoljanak már le a falak. Én mindig egy olyan világról álmodom, ahol énekkel keltjük és fektetjük a gyerekeinket, a szerelmeinket, ha baj van, azért éneklünk, ha meg jó, akkor azért. Én megnyitom a torkomat, elzengem az örömeimet és bánataimat, és akkor a többiek egyszer csak jönnek velem. Szóval ez a világ már itt van, nem anakronisztikus, másként hogy lehet az, hogy a lemezbemutató napján egy dugig telt A38 hajónyi ember kívülről ordítja ezeket a dalokat?

- Mennyire szól a lemez a férfiakhoz/-nak?

Abszolút nekik is, csak én nem tudok férfi testből és lélekből írni. Bár a következő lemez dalai már születőben, és az egyik munkacíme az, hogy Férfi… Meg a nő nincs férfi nélkül, és én bírom ezt a polaritást, egyszerűen ez érdekel, a szerelem, a szex, a két nem játékai és harcai, szóval ezek a dalok a férfiakhoz való viszonyomról szólnak, és ebben ők is benne vannak.

- Lily Allen brit popénekesnő szülés miatt szakította meg nemzetközi popkarrierjét, majd nemrég visszatért, és az új lemezén odamond a szexista, férfiközpontú zeneiparnak, például az egyik dalában a szemükre veti, hogy egy gyermeket szült előadót már nem tekintenek eladhatónak, egy másik dalában meg a menstruációs ciklus kerül szóba, és ezeknek hatalmas hírértéke van, tabudöntögetőnek számít. Egyrészt te mit gondolsz a nők helyzetéről a zeneiparban, szűkebben itthon, illetve szerinted neked mennyivel "könnyebb" szabadszájúbbbnak lenni, mint egy mainstream popelőadónak?

- Fogalmam sincs, mert a mainstream popelőadók bőrében nem vagyok. Talán pont azért nem, mert szabadszájú vagyok... Franc tudja. Azt viszont tudom, hogy én sosem a hagyományos sikeresség mentén építettem a pályámat, mindig az volt inkább a fontos, hogy az életem merre tart, van-e és ki a szerelmem, szabad tudok-e maradni, ki tudok-e szállni, amikor én akarok, megmaradnak-e a barátaim, megmaradok-e én magamnak, hogy élhessem a saját életemet. Persze mindehhez a dalokat, az éneklést használtam támasztéknak. Mert ha belegondolsz, az énekesi szakma egy nagyon egészségtelen dolog is. Folyton a külső megfelelések irányítanak, ezernyi tekintet tükrében válsz valakivé, egyre kidolgozottabb lesz az álarc, branding van, smink és ruha és megjelenés, interjúk, lemezeladási listák, jegyeladási mizéria... Nem csoda, ha sok énekesnő életében eljön az a pont, hogy na elég ebből, és ilyen-olyan mértékben kiszállnak a gépezetből, megtalálják magukat ugye, odamondanak, satöbbi. Velem is volt ez így, bár én ugye nem lettem nagyon mainstream. És én - most az ajkamon önirónikus mosoly - minden lemezemen megkerestem és megtaláltam magam, újra és újra, mert egyedül ez érdekel. Na meg a hangok, a szavak, a dallamok, a ritmusok.Igen, ez, a zenélés öröme, az rántott vissza akkor, amikor megfordult a fejemben, hogy kiszállok. De én végtelenül imádok énekelni és dalokat csinálni. Ez a fajta személyes dalcsinálás lett az én igazi erőm. Ezért nem is gondolkodom soha, hogy szabadszájú vagyok vagy sem, írom azt, ami bennem van.

- Egyébként hogy látod, hol a te helyed a hazai zenei életben? Hiszen ugyan nem játsszák a kereskedelmi rádiók a dalaidat, viszont stabil és igen szép számú közönségbázisod van.

- Igen, és ennek annyira örülök! Nem így indult, én voltam a furcsa lány, aki a népzene felől érkezett, de ott nem volt elég népi egy idő után. Amúgy a Nő megjelenéséig még sokan népdalénekesnek gondoltak. Valószínűleg azért maradt meg a régi címke, mert nem ismerik, hogy milyen zenét csinálok. Erre találtam ki a Nő albumhoz a videósorozatot, ami szabadon elérhető a neten, hogy na, hallgassátok, mit és hogyan éneklek. Bejött. Ez szerintem a zeneiparban való helyemen is változtatott, dalszerzős és énekes szakmai fórumokra hívnak. És dőlnek a koncertmeghívások is, talán egyszerűen azért, mert ismerik a zenémet. Talán lassan a rádiókhoz is eljutok… Igen, elérhetőbb lettem. De ennek a mondatnak van egy másik szintje is, mert ha belegondolok, elérhetőbb lettem én a magam számára is, és ettől tudtam ilyen önazonos anyagot csinálni, mint a mostani. És ez átütott egy falat.

- Mondhatjuk azt, hogy ez a lemezed egy fokkal populárisabb, mint a korábbiak?

- Ja, populárisabb is, de ez szervesen alakult ki, a zenészek hozták a saját világaikat, és például Pistiben van egy adag Red Hot Chili Peppers például, Kornélt se kell félteni, ha rockról és bluesról van szó.

- A címadó számban van egy rapbetéted, ez hogyan jött?

A rap is természetesen jött. Néztem a sorokat, ezt a felsorolásszerű szöveget, és beugrott egyből, hogy ez valami ritmikus beszéd lesz.Meg A nő című dalban azért van valami abból az odamondós részemből, ehhez a töltethez meg passzolt ez a rapszerű megoldás.

- Most már hogy anya is vagy hogy látod, mint nő "hová" teljesedhetsz még ki?

- Ó, az utat szerencsére végtelennek érzékelem. Ebben az önismereti meló is sokat segít, mindig van beljebb és beljebb. Mintha csak most kezdtem volna el valamit. Az anyaság óriási szabadságot hozott, végre az lehetek, aki vagyok, és így élni sokkal örömtelibb, izgalmasabb. Fiatalnak és erősnek érzem magam, teli vagyok ötletekkel, utazni akarok egy csomót, jó dalokat írni, igazán élvezni az életet. Még izgalmasabb szeretővé válni, és idővel kistestvért szülni Lilinek.

- A kislányodnak melyik a kedvenc Palya Bea-dala?

- Imádja mindegyiket. De Mexikóban egy hónapig arra keltem, hogy az én kis tündérkém hatkor a fülembe sikongat, “anya, tetumm”, és közben integet mindkét kezével, na hát ez a Gyere szeress című szám eleje volt Lili-fordításban, ott a srácok csettintenek, és az a vokál szövege, hogy tepp-tumm-tararumm…


A Nő lemezbemutató ráadáskoncert Facebook-eseményoldala.



Interjú: Forrai Krisztián

Nyitó fotó: Lázár Alexandra Emese

Koncertfotó: Domonyi Éva

https://recorder.blog.hu/2014/05/20/_belerakom_a_testemet_minden_dalomba_palya_bea-interju
"Belerakom a testemet minden dalomba" - Palya Bea-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr816184959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.