„Bristol és Chicago bűvöletében” – Addison Groove-interjú

2014.04.02. 18:30, rerecorder

AddisonGroove_by_DelphineEttinger.jpg

Anthony Williams a brit elektronikus tánczene színterén a múlt évtized közepétől előbb Headhunterként vált ismertté a dubstep világában, majd pár évvel később Addison Groove-ként kezdett el gyors, pulzáló tánczenéket írni, amelyekben előszeretettel alkalmazott juke-elemeket. Williams nemrégiben adta ki második nagylemezét Addison Groove-ként: a James Grieve címmel ellátott kiadvány pályája eddigi legszemélyesebb munkája, de továbbra is kitekint Chicagóba. Interjúnkban főleg erről, az új hatásokról és a lemezen található közreműködőkről beszélgettünk a producerrel.

- Az új lemezedet hallgatva sokszor feltűnik, hogy mennyire Bristol-központúak a zenéid. Rengeteg jungle- és breakbeat-elemet használsz, amelyek közé azért néha becsempésztél egy kis juke-ot is.

addison groove james g.jpg- Sok barátom azt mondja, hogy az album atmoszférája nagyon hasonlít azokhoz a zenékhez, amiket még Headhunterként szereztem a dubstep elterjedésének korai szakaszában. Azt hiszem minden bristoli előadónak fontos, hogy tisztelegjen a saját szülővárosa előtt, ezért már hosszabb ideje gondolkodtam azon, hogy Addison Groove-ként ez milyen keretek között működhetne. Amikor eldöntöttem, hogy szeretnék vokalistákkal dolgozni, és felvettük az első zenéket Josefinával, akkor éreztem, hogy a Bristol-hatás nagyon erős lett. De nem akartam lemondani a juke-ról sem, mivel nagyon szeretem Chicagót, ami az elektronikus zene egyik otthona.

- Örülök, hogy említetted Josefinát, mert szerettem volna kérdezni a közreműködőkről. Nem egy számban annyira természetesen szerepelnek, mintha egy elektronikus formáció lenne az Addison Groove, és nem egy ember.

- Ha pár évvel ezelőtt kérdezel erről, biztosan azt mondom, hogy kizárt. Soha nem akartam énekesekkel és MC-kel dolgozni, mert bennem is az élt sokáig, hogy az elektronikus zene egyemberes felállás. De aztán hagytam magam rábeszélni, meg változtak a nézeteim is. DJ Die az egyik legjobb barátom, ő volt az, akinek a munkamódszere alapvetően meggyőzött, és elkezdtem vokalistát keresni. Nem gondoltam volna, hogy Josefina tökéletes lesz, mert barátként régóta ismerem, és igazából egyszer sem derült ki, hogy neki ez ennyire megy. Sokat jelent számomra, hogy mindketten közreműködnek a James Grive-en.

- S hadd kérdezzem meg, hogy mi a helyzet Sam Bingával? Őt lehet az utóbbi évek nagy hatásaként jellemezni a munkásságodat tekintve?

- Igen. Ugyan korábban sem állt tőlem távol a juke és minden, ami pörgött, de úgy érzem, hogy mellette tanultam meg igazán jól használni a kifejezetten gyors tempókat. Tavaly megcsináltuk együtt a BS3 EP-t, és mindmáig annyira komolynak érzem azt az összeállítást, hogy két számot feltettem az albumra is, ráadásul a Rzort felturbózta MC DRS a jelenlétével. Azt gondolom, hogy a lemez energikusabb részei neki köszönhetően szólalnak meg így.

- Sokan azt mondják, hogy te vagy az első művészek egyike, akik elkezdték honosítani a juke-ot Európában. A legismertebb zenéid – például a Footcrab, a This Is It – kétségkívül magukon hordozzák ennek a jegyét és máig nem szakadtál ettől az irányzattól.

addison groove 1.jpg- Ez igaz, de ugyanakkor rendkívül érdekes is, mert sosem éreztem, hogy juke előadó lennék. Annak idején jó poénnak tűnt kipróbálni, hogy mit tud a juke és a dubstep egy zenében, ami aztán számos kísérleten keresztül tartott. De ennek a chicagói gyökereit én is a korai YouTube-videókon keresztül fedeztem fel, mint bárki más. Azóta szerencsére voltam ott, és tartom a kapcsolatot a Teklife-os srácokkal, például DJ Spinnel és DJ Rashaddal. De nem érzem többnek ezt a zenét egy hatásnál: én Angliában élek és a műveim mindig angol központúak lesznek.


SZÉP LÁBMUNKA - FOOTWORK/JUKE TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSÜNK.

- S mit tartasz most izgalmasnak a brit tánczenékben, mit hoz szerinted a jövő?

- Jó kérdés! Jó hallani, hogy sokan újra előveszik a jungle-t és a breakbeatet, mert így sok fiatal fedezheti fel magának, akik korábban lehet, hogy nem is ismerték ezeket az irányzatokat soha. Szeretek úgy tekinteni magamra, mint egy kaméleonra, mert a zenéim gyakran változnak, és gyakran magam sem tudom, hogy három hónappal később mit tekintek izgalmasnak. Azt veszem észre, hogy most a helyi zenei élet is ilyen: gyakran változik, és nincs egy biztos út, amin járhatna. Én örülök, hogy most ez a meghatározó, remélem minél tovább így is marad.

interjú: Velkei Zoltán
nyitófotó: Delphine Ettinger


a James Grieve című friss lemez klipes dala, a Josefinával közös Abandon:


az új lemez teljes egészében:


és egy friss mix Addison Groove-tól: 

https://recorder.blog.hu/2014/04/02/_bristol_es_chicago_buvoleteben_addison_groove-interju
„Bristol és Chicago bűvöletében” – Addison Groove-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr205890296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.