Pénz és zene 1.: Az előadó – Nem mindig a bevételért

2014.02.20. 16:11, rerecorder

hands-rock-musician-16335717.jpg

A Recorder legfrissebb számának fókusztémája a pénz és zene kapcsolata, sorozatunkban a zeneipar főbb szereplőinek kiadásait, bevételeit vettük számba - elsőként az előadókét. Amikor zenekarok anyagi helyzetére kérdezünk rá, akkor a zeneipar talán legkevésbé ismert területére tévedünk. Ugyan kit érdekelne egy jó koncert közben az, hogy a színpadon állók mennyit visznek haza, mennyibe került a gitár vagy, hogy ki fizeti a hangtechnikust? Pedig már egy kezdő előadónak is komoly pénzek mennek el az első hangok megszólaltatása előtt, egy sikeres zenekarnak meg ijesztően szerteágazóak a kiadásaik.

Hogy mennyibe kerül elkezdeni zenélni, onnantól, hogy az első ilyen merész gondolat kipattan az ember fejéből az nagyon eltérő lehet, de az biztos, hogy hobbinak nem a legolcsóbb mulatság. Mondjuk egy acapella triót alapítani és az erdőszélen énekelgetni legyen a kezdőpont és beleszeretni a hetvenes évek elektronikus zenéjébe a kezdők végpontja. Előbbihez elég nulla forint, utóbbihoz nem elég többszázezer se, ha autentikus hangszereket szeretnénk beszerezni. A kettő között, egy átlagos kezdő zenész költ ugye a hangszerre, kottákra, zenetanárra (opcionális, de nem árt), aztán erősítőkre, kiegészítőkre, próbaterembérletre, útiköltségre a próbaterembe, minden idejét elkölti, de persze ez bőven megéri. Ha az elektronikus zenére esküszik, akkor is sok pénz elmehet szoftverekre, felfejlesztett laptopra, jó hangfalakra, fülhallgatókra, netán néhány „vasra”. Ha már koncertképes a produkció, akkor is csak viszi a pénzt. Kezdőként gázsira esélytelen, ő fizeti az útiköltséget a buliba, kell valami nagyobb jármű az erősítőknek és koncert után még a sört is zsebből állják. Ennél sokkal nem jobb a közepesen befutott zenekarok helyzete sem, a sikeres előadóknak pedig valóban kissé meglepő, hogy mi mindenre kell költeniük.

Egy jól megszólaló, sikeres produkcióhoz az elérhető legjobb technika és saját technikus szükséges, ezek sokba kerülnek. A szerteágazó marketing kiadások szintén nagyon sok pénzt felemészthetnek. A különböző jogi kötelezettségekből fakadó terhek is jelentősek. Egy koncert után az Artisjusnak fizetendő 9%-os (bizonyos évi befizetés után kedvezményes 6%-os) jutalék mellett a jegybevételből, tehát a zenekarok legfontosabb bevételi forrásából eltűnik még a 27%-os áfa, ami Európában kiugróan magasnak számít, és persze ebből jönnek még le az olyan alapvető tételek, mint az szja vagy a járulékfizetés. És akkor még szó sem volt a folyamatos hangszerfejlesztésről, próbaterembérlésről és így tovább.


A PÉNZ A LEMEZFELVÉTELEKKOR IS SZÉPEN FOLYIK, SOK ESETBEN SZÉPEN FOLYIK EL - A LETÖBB PÉNZT FELEMÉSZTŐ ALBUMOK TÖRTÉNETE.

Azzal bizonyára nem mondunk újat, hogy a hazai zenei életben az elsődleges bevételi forrás már rég nem a lemezkiadás. Igaz ez még egy olyan együttesek esetében is, amelyek platinastátuszig jutnak (ez ma Magyarországon 4000 példány, elhanyagolható az előadónak belőle befolyt haszon). Nem csoda, hogy a hangsúly általában a koncertezésre terelődik, ami a fővárosi és vidéki klubkoncertektől akár a sportcsarnokos, és Arénás fellépésekig is tarthat. Az ezekből befolyó jegybevételt a befutottabb zenekarok esetében a klub és az előadók általában 20-80 százalékos arányban osztják szét, de bizonyos esetekben (például fesztiválokon) fix gázsiról is szó lehet, ugyanakkor ma már jellemzőbb a kapupénz, azaz az aznapi jegybevétel (vagy annak valamilyen arányban történő felosztása) jelenti a bizonytalan gázsit. A dalszerzőknek a szerzői díj, illetve az összes előadónak az előadói díj is jár, ezek komoly tévés és rádiós játszások mellett komoly pénzek is lehetnek (előbbit az Artisjus, utóbbit az EJI osztja, nehezen megfejthető rendszerek alapján). Az esetleges reklámokban, filmekben felhasznált illetve más előadók számára írt dalokból származó jogdíjak jelenthetik még a legfőbb bevételi forrást. Ezen túl nem elhanyagolható kiegészítő tételek lehetnek a különböző merchandise tárgyak (leginkább a pólók) eladásából származó bevételek. A zenekarok számára marad még a pályázás (Artisjus, NKA), és persze az egyre népszerűbb közösségi finanszírozás (leginkább a crowd funding).

Kiadás
Hangszerek (pár ezer forinttól a több millióig), próbaterem (havi néhány ezertől 80-100 ezer Ft-ig), turnézó zenekar esetében hangosítás bérlése (300-500 ezer), hangtechnikus (20-50 ezer/koncert), roadok (20-40 ezer/koncert), mikrobuszbérlés (120-150 ft/km áron).

Bevétel
Lemezeladás (egy platinastátuszú korongnál nagyjából egy-két millió forint, ezt persze még tovább kell osztani tagokra), koncertbevétel (0 Ft-tól több százezer Ft-ig, a nagykoncerteknél nagyjából a nettó bevétel fele jut el az előadóhoz), merchandise (néhány tízezer Ft-tól akár az éves egymilliós bevételig). Jogdíjak, támogatások.


Viszonylag kevés az olyan szerencsés zenész Magyarországon, aki tisztán megél a zenélésből (ehhez vagy nagyon sikeresnek kell lenni, vagy nagyon sok lábon kell állni, sokat kell koncertezni). Egy zenekar működéséhez persze elsősorban elhivatottság kell, de nem árt, ha ez egybeesik a fő bevételi forrással is, mert a lelkesedés egy idő után sok esetben hanyatlani kezd. Mondjuk az is igaz, hogy a zenélés pénzügyi helyzetével a legtöbb szakmabeli tisztában van, de a benne rejlő lehetőségeket csak kevesen képesek kihasználni.


Csada Gergely

 

https://recorder.blog.hu/2014/02/20/penz_es_zene_az_eloado_nem_mindig_a_bevetelert
Pénz és zene 1.: Az előadó – Nem mindig a bevételért

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr705823942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása