Soós Csaba – Kedvenc 2013-as dalok

2014.01.06. 19:00, rerecorder

yo-la-tengo-millenni.jpg

Ahogy már tavaly és tavalyelőtt is tettük, a Recorder szerint 2013 ötven legjobb albumamagyar kiadványai, valamint a személyes lemezlisták után következzenek a kedvenc dalokat feldolgozó évösszegzések! Szerzőink 2011-es és 2012-es favoritjai után 2013-ban is ABC-rendben haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható mixtape-ben, rövid kommentárokkal, a sort Biczó Andrea nyitotta, majd Csada GergelyDömötör Endre és Elekes Roland, Forrai Krisztián, Judák Bence, Klág Dávid, Lékó Tamás, Németh Róbert és José Simon után ma Soós Csaba a lemezlovas.

A RECORER SZERZŐI JANUÁR 17-ÉN, PÉNTEKEN A BEAT ON THE BRATBEN JÁTSZANAK 2013-AS ZENÉKET!


Holnap már biztosan más számokat válogatnék össze, most viszont ma van, tehát jöjjön a mai kedvenc tíz dalom 2013-ból.


(a Books Of Love-dal nincs Spotify-on, az a számcímre kattintva hallgatható)


the-proper-ornaments.jpgThe Proper Ornaments: Waiting For The Summer

Június közepe volt, állandóan felhős, esős idő, a nap csak nem akart kisütni, már nagyon vártuk a nyarat, és akkor, a lehető legjobb pillanatban, megérkezett ez a szám. A Proper Ornaments (amelynek az egyik tagja a Veronica Falls-ból érkezett, a nevük pedig egy Free Design-számból van) dalában nyirkos, csoszogó dobgép felett keringő, szívmelengető 60s psych pop dallam visszhangozza, hogy mennyire várjuk a nyarat. Szerencsére hamarosan megjött.

John Foxx And The Belbury Circle: Empty Avenues

Mi történik akkor, ha az Ultravox egykori - idén 66 éves - énekese, aki nagyon jó barátságban van az analóg szintikkel, összeakad a Ghost Box Records két főzenekarának (The Advisory Circle, Belbury Poly) alapítóival, akik – mit ad isten - szintén nagyon jó barátságban vannak az analóg szintikkel? Semmi meglepő, csak születik egy szuper, fülbemászó popdal zsongó szintihangokkal és régi dokumentumfilmek zenéjére építő hangulatokkal.

Listening Center: Titoli

A New York-i Listening Center Titoli című dala (kiadja az imént emlegetett Ghost Box Records) ideális aláfestő zenéje lenne annak a filmnek, ami 1967-ben játszódik az olasz Riviérán, a főszereplő (aki történetesen ÉN vagyok) kifogástalan napszemüvegben, félrefésült hajjal, Pierre Cardin ingben egy nyitott Aston Martinnal furikázik a tengerparton, majd kiszáll belőle, de mediterrán házak helyett hipermodern üvegpaloták között tűnik el nyomtalanul egy aktatáskával...

wild-honey-big-flash_1.jpgWild Honey: An Army Of Fat Synths

Kövér szintik hadserege – idén ez a kedvenc dalcímem. A Big Flash meg a kedvenc 2013-as lemezem. Amin egy madridi fiatalember, Guillermo Farré a Stereolab egyik fő dalszerzőjének, Tim Gane-nek a produceri segédletével analóg szintiket eresztett össze akusztikus gitárral, vonósokkal, női vokállal, fuvolával, xilofonnal, vibrafonnal és megunhatatlan sunshine pop-dallamokkal. Egy nagy baj van csupán: nem a spanyol tengerparton hallgattam egész évben ezt az albumot.

HOPP, EZ A LEMEZ FEL IS KERÜLT AZ ÉVVÉGI ALBUMLISTÁNKRA.

Yo La Tengo: Ohm

Sajnos vannak olyan számok, amelyek annyira jók, hogy képtelenség hozzájuk méltó módon írni róluk. Az Ohm pontosan egy annyira jó szám. Legalábbis én évek óta nem hallottam olyan Megrendítően Jó albumnyitó dalt, mint ez itt. Amikor beindulnak a dobok és megérkeznek azok a sorok, hogy „Sometimes the bad guys come out on top, sometimes the good guys lose, we try not to lose our hearts, not to lose our minds”, én vigyázzba vágom magam és megrendülve hallgatom végig 2013 Legnagyobb Indierock Himnuszának mind a 7 percét (nyitóképen a Yo La Tengo).

sweet-baboo.jpgSweet Baboo: If I Died…

Sweet Baboo-nak elég vicces neve van. De a feje is elég vicces. Mint egy nagyra nőtt, pattanásos 13 éves. Meg hát wales-i, és aki onnan érkezik, az alapból előnnyel indul nálam. Ennek a fúvósokkal körbeölelt tökéletes gitárpop számnak viszont eléggé meg van törve a szíve, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a közepén egyszer csak megérkezzen az év legvidámabb, bugyborékoló szintiszólója.

Seftel: Architects

Most kihagynám a viccelődést a nevével, de tényleg úgy hívják, hogy Seftel. Larry Seftel, és ő készítette el az idei kedvenc „fura pop” lemezemet. Amúgy is elég titokzatos arc, csak annyi derült ki róla, hogy a szintén „fura popot” gyártó The Chapnek rendezett már videót (ezt itt ni), cserébe a zenekar két tagja producerelte debütálását. Ebben a dalban kattogó house alapokra rászórt kísérleti elektronikai zörgések között énekbeszél/suttog arról, hogyan buliznak szombat este az építészek! MONDOM, HOGY FURA!

Cosines: The Answer

Nem tudom mikor hallottam utoljára ennyire fasza „Stereolab-számot”. Minden paraméter adott hozzá ugyanis: szinte az egész dal egy folyamatosan előrehömpölygő, motorikus ritmus, leszedált lány-fiú énekkel; csörömpölő, zakatoló gitárokkal, zúgó-búgó analóg szintikkel, amik a dal végére szinte teljesen átveszik az irányítást. Ha rajtam múlna, nem érne véget a szám 3:44-nél, hanem még tartana vagy 10 percig, egyre jobban tolnám feljebb a hangerőt, egyre zajosabbak, egyre fülsértőbbek lennének a gitárok, egyre jobban baszkurálnám a szinti gombjait, majd a legvégére betennék egy atomrobbanást, hogy mindenkinek beszakadjon a dobhártyája.  

Books Of Love: Space Time

Már rég lecsengett a hype, úgyhogy nyugodtan le lehet írni: a Vivian Girls nem túl jó zenekar. Viszont egyáltalán nem tehetségtelen lányokból áll, hiszen Cassie Ramone a The Babies-ben bizonyította, hogy tud remek dalokat írni, és hát ott van Kickball Katy, aki először a La Serában mutatta meg, hogy mennyire otthon van a hatvanas évek csajpopjában, idén meg itt egy újabb projekt, egyelőre egy dallal; egy elbűvölő, aranyos, szintén a 60-es évek irányába mutató, slágeres számmal, ami egy földönkívüliről szól. A dalhoz készült videó első 10 másodpercében pedig elhangzik a világ egyik legszexibb párbeszéde arról, hogy honnan érkezett az a valaki, akivel Katy találkozott: HOW FAR? REALLY FAR!!!!!

lisbonne.jpgLisbonne: Eden Plage

<33333 A válogatás végére kerül a legkedvesebb dal, aminek szinte már-már egészen süti illata van. Egy francia lánynak köszönhetjük, aki korábban feldolgozott egy klasszikus 60-as évekbeli francia popdalt a Stereolab énekesnőjének, Laetitia Sadiernek a közreműködésével: Annie Philippe-től a Tout finit à St. Tropez-t. Saját számában dobgép kotyog, szinti csilingel, közben cicák és őzikék hemperegnek a réten, és mire a dal végére érünk, hopp, már bele is bújt a szívünk közepébe. Hát elég nehéz lesz onnan kipaterolni. Na nem mintha olyan nagyon akarnám. <33333


SOÓS CSABA KEDVENC 2012-ES DALAI ITT HALLHATÓK. A 2011-ESEK PEDIG ITT.


https://recorder.blog.hu/2014/01/06/soos_csaba_kedvenc_2013-as_dalok
Soós Csaba – Kedvenc 2013-as dalok

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr125718372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.