Ahogy már tavaly és tavalyelőtt is tettük, a Recorder szerint 2013 ötven legjobb albuma, magyar kiadványai, valamint a személyes lemezlisták után következzenek a kedvenc dalokat feldolgozó évösszegzések! Szerzőink 2011-es és 2012-es favoritjai után 2013-ban is ABC-rendben haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható mixtape-ben, rövid kommentárokkal, a sort Biczó Andrea nyitotta, majd Csada Gergely, Dömötör Endre és Elekes Roland, Forrai Krisztián, Judák Bence, Klág Dávid, Lékó Tamás és Németh Róbert után ma a Recorder laptervezője, José Simon a lemezlovas.
A RECORER SZERZŐI JANUÁR 17-ÉN, PÉNTEKEN A BEAT ON THE BRATBEN JÁTSZANAK 2013-AS ZENÉKET!
Íme José playlistje:
Glitches: Warm Seas
Alig tudok valamit az angol Glitches-ről (ők láthatók a nyitóképen), de amit eddig hallottam tőlük, szerintem 2014 az ő évük lesz. Az november végén, kazettán is(!) megjelent RGB single is nagyon jó, de a Warm Seas nálam egyértelműen 2013 legjobb dala.
David Bowie: Where Are We Now?
Az elmúlt év sajnos gyökeresen megváltoztatta az életemet, és túl közelről kellett szembesülnöm AZ elvesztéssel. Bowie nagyszerű és szomorú száma nagyon betalált. Mindig megöregszem kicsit én is, ha hallgatom.
Woodkid: I Love You
A Golden Age album nekem már túl giccses, de ezt a számot nagyon szeretem és hát az albumra felhúzott vizuális koncepció abszolút példaértékű. Persze mi mást is várhat az ember egy rendező/grafikustól, ha lemezkészítésre adja a fejét. Yoann Lemoine hangja pedig teljesen Antonyt idézi.
These New Puritans: Fragment Two
Egyértelműen a Field Of Reeds album legjobb száma egy kis Golden Brown-idézéssel.
FKA Twigs: Water Me
Björk teljes elborulása óta nagyon várom az utánpótlást. Kísérleti, de mégis megmarad a pop berkein belül és abszolút eredeti.
POLIÇA: Warrior Lord
A Warrior Lord flangeres basszusa telitalálat a lebegő szintik alatt.
Rhye: Open
Ez egy nagyon finom és megnyugtatóan puha dal, ahogy az egész album az egyébként.
The Strokes: Chances
A Strokes tavalyi albumát nem igazán szerették, pedig nekem nagyon tetszett, hogy a korábbiakhoz képest összeraktak egy ilyen nyugis lemezt.
Nick Cave & The Bad Seeds: Jubilee Street
Nick Cave végre levágatta a bajszát és kihozta ezt a vagány klasszikust.
David Lynch & Lykke Li: I’m Waiting Here
A napokban esett le, hogy az éves albumlistámra nem raktam rá Lynch The Big Dream című albumát, pedig hát…
Franz Ferdinand: Evil Eye
Erről a dalról (és a horror paródia klipről) ezentúl mindig az fog eszembe jutni, hogy a zenekar tagjai roló-kitámasztónak használták a turnébuszukon azt a Recorder lapszámot, aminek egyébként ők szerepeltek a címlapján (egy nagy vérfolt társaságában).
Sonya: Kitchenfloor
Teljesen véletlenül akadtam erre a dalra és azóta megtudtam, hogy a művésznő teljes neve Korbucz Sonya. A közmédia őszi Szimfonik Liv3 néven futó „nagyon zenészek és nagyon zenék“ találkozásán elhangzott Tears For Fears (Mad World) gyerekkórusos feldolgozást nem biztos, hogy el kellett volna vállalnia, de ez a saját dal nagyon tetszik.
Bermuda: London
Ez egy jó kis pop szám és körülbelül három grafikai/reklámos projekt alkalmával is eszembe jutott, hogy ez a dal lenne a tökéletes választás - azért ez jelent valamit. (az X-faktor zenei rendezője is hasonlóan gondolkodhatott egy gyenge pillanatában, hiszen számomra teljesen érthetetlen módon felkérték őket a műsorba, amit ők el is vállaltak).
The Knife: Full Of Fire
A végére hagytam ezt a nyugtalan, zajos, kilencperces őrületet. Good bye 2013.
a Woodkid-féle I Love You klipje:
