Németh Róbert – Kedvenc 2013-as dalok

Ahogy már tavaly és tavalyelőtt is tettük, a Recorder szerint 2013 ötven legjobb albuma, magyar kiadványai, valamint a személyes lemezlisták után következzenek a kedvenc dalokat feldolgozó évösszegzések! Szerzőink 2011-es és 2012-es favoritjai után 2013-ban is ABC-rendben haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható mixtape-ben, rövid kommentárokkal, a sort Biczó Andrea nyitotta, majd Csada Gergely, Dömötör Endre és Elekes Roland, Forrai Krisztián, Judák Bence, Klág Dávid és Lékó Tamás után ma Németh Róbert a lemezlovas.

A RECORER SZERZŐI JANUÁR 17-ÉN, PÉNTEKEN A BEAT ON THE BRATBEN JÁTSZANAK 2013-AS ZENÉKET!

Ez itt nyilván nem a 2013-as év 11 legjobb dala, hanem 11 dal, ami sokat volt velem az elmúlt évben. Ilyenek, meg olyanok. Nem is kell sokat dumálni róluk, magukért beszélnek.

(a Szabó Benedek- és Atoms For Peace-dal nem érhető el a Spotify-on, azok a számcímre kattintva hallgathatók)

Arctic Monkeys: No1. Party Anthem

Egy az egyben, mint egy John Lennon-lassú, de kit érdekel, mert egy zseniális dal egy zseniális nagylemez szívében.

Szabó Benedek: Huszonöt

Számtalanszor hallgattam, magával ragadott, mutattam másoknak is, hogy milyen jó dal (remélem van, aki megszerette). Nem vagyok huszonöt, harmincöt sem, de értem, megvan.

Tired Pony: All Things At Once

Egy egyszerű folk-rockos dal a Snow Patrol- és REM-közeli szerény szupergrupp egyáltalán nem zseniális lemezéről. Semmi különös, mégis gyakran visszatértünk egymáshoz.

David Bowie: Where Are We Now?

Negyvenegy vagyok, jogos a kérdés: Hol vagyunk most? Meg egyébként is szuper dal, és csak néztem, amikor megjelent 2013. január 8-án. Néhány nap múlva sok minden megváltozott, de az egy másik sztori.

Lorde: Royals

Szinte mindent elmondtak már tavaly az új-zélandi tinicsodáról, úgyhogy csak annyi, hogy engem is megtalált ez a cucc, és számtalan helyen fel is bukkant jártamban-keltemben, legutóbbi például egy kispesti korcsolyapályán.

Bell X1: Starlings Over Brighton Peer

Bár régebben is bírtam ezt az ír zenekar, 2013-as albumuk mégis váratlanul rántott be. Nincs benne semmi tolakodó, magamutogató vagy korszerű – éppen ezért, vagy éppen ennek ellenére működik. Ez meg az egyik legszebb dal a lemezről.

Queens Of The Stone Age: If I Had A Tail

Mindig szerettem a QOTSA-t, de soha nem vonzott a stoner rock-címke, és őszintén szólva ez a sok irányba nyitott, színes lemez a kedvencem Josh Homme-éktól. A lemezről pedig ez a sötét, funkos dal.

Atoms For Peace: Ingenue

A lemez is nagyon bírom, de ami legalább ilyen fontos, a Pohoda Fesztiválon élőben is láttam a zenekart, és döbbenetes élmény volt. Bármelyik számot szívesen, legyen mondjuk ez.

Everything Everything: Duet

Sodró, érzelmes dal, nekem való. A Szigeten élőben is láttam/hallottam. Kell még valami?

Arcade Fire: Flashbulb Eyes

A Reflektor című albumot minden bizonnyal nem kell bővebben méltatnom, meg azt sem kell hosszasan (sőt egyáltalán) magyaráznom, hogy miért volt az egyik kedvencem 2013-ban. Ez a fura, dubos, clash-es, Talking Heads-es, Roxy Music-os szám a szívem csücske a lemezről.

U2: Ordinary Love

Bizonyos értelemben teljesen indokolatlan, más szögből nézve teljesen nyilvánvaló (plusz egy) választás. Amúgy nem bonyolult: életem egyik meghatározó zenekara, meg egy dal, ami talán újra nem szellemeskedő, modernkedő, jófejkedő, és amit, több elmúlt évekbeli U2-dallal ellentétben, meg tudtam jegyezni.