Ahogy már tavaly és tavalyelőtt is tettük, a Recorder szerint 2013 ötven legjobb albuma, magyar kiadványai, valamint a személyes lemezlisták után következzenek a kedvenc dalokat feldolgozó évösszegzések! Szerzőink 2011-es és 2012-es favoritjai után 2013-ban is ABC-rendben haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható mixtape-ben, rövid kommentárokkal, a sort Biczó Andrea és Csada Gergely nyitotta, ma Dömötör Endre, a Recorder főszerkesztője a lemezlovas.
Az év slágere nem kérdés, a popdala alighanem Lorde-é, souldala Autre Ne Veut-é, underground táncslágere Sophie-é, az év indie slágere valamelyik Vampire Weekend, vagy Arcade Fire-dal, az év stadionhimnusza a Foals-é és így tovább. Voltak egyben tökéletesen működő albumok (Rhye, Cut Copy, Darkside, The Embassy, Youth Lagoon, The Knife), ezekről direkt nem választottam ki semmit. Amik viszont itt vannak, mind direkt választottam.
Íme a mix 13 dallal, alatta a kommentár:
(a Destiny's Child-remix és a New Jackson-dal nincs Spotify-on, azok a számcímre kattintva hallgathatók)
Mutual Benefit: Advanced Falconry
Valamiért nagyon úgy érzem, hogy ő (mármint Jordan Lee a projekt vezetője, egyetlen állandó tagja, a körülötte váltakozó zenészek vezetője) lesz a következő Sufjan Stevens vagy Justin Vernon (a Bon Iver is nagyon hasonlóan jött létre). Lee már kiadott digitálisan egy rakás EP-t, minialbumot, albumot, mire az idén októberben a Bandcampen közzétett Love’s Crushing Diamond nagyobb figyelmet vívott ki magának, decemberben megjelent lemezen is és jövőre még komolyabb terjesztésben jön ki újra. Az egész ilyen szépen hangszerelt, télies, meleg folkpop, mint ez a tökéletes mixtape-indító dal.
Bill Callahan: Small Plane
Még mindig poroszkáló tempó, nyugodtságot csak úgy árasztó dal egy két évtizede folyamatosan alkotó, végképp beérett dalszerzőtől.
Friska Viljor: The F
Ez a kedves svéd indie-zenekar klasszikus underdog, de bárhol lépnek fel újabb és újabb rajongókat gyűjtenek maguknak, idei lemezük pedig tele van gyöngyszemekkel. A bájos, twee-s, ugyanakkor fúvósokkal és egyéb színesítő hangszerekkel dúsan spékelt The F klasszikus szívhez szóló szerzemény, szerintem lehetetlen nem szeretni.
Daft Punk feat. Paul Williams: Touch
A Daft Punk-lemeznek számomra egyértelműen ez a csúcspontja, és nem véletlenül, a vendégtársszerző-énekes, Paul Williams egy rakás hetvenes évekbeli softpop sztenderd írója (Rainy Days And Mondays, We're Only Just Begun, Rainbow Connection), a klasszikus dal mestere és a Touch mesteri klasszikus dal.
Foxygen: On Blue Mountain
Az előző Touch is sok váltással élt, de a Foxygen-lemez egyik legeklektikusabb dala egyenesen az éles stíluskanyarok egyik alapműve.
Deerhunter: T.H.M.
Az év indie-himnusza, nem is értem, miért nem lett belőle nagy zsánersláger. Bradford Cox permanens jóságának legújabb bizonyítéka, gyönyörű.
Julia Holter: Hello Stranger
Ez ugyan egy feldolgozás (és ugyan az eredeti is egy nagyon klassz dal), de annyira más az alapanyaghoz képest, hogy szinte új szerzemény lett belőle. És annyira más a Holter-lemezhez képest is, hogy annak szövetébe is egy álomrészként hat, mert amúgy álomszerűen szép, nekem ez volt 2013-ban az év dala (nyitóképen Julia Holter).
Valerie June: Wanna Be On Your Mind
Az előző Holter-számból nehéz kijönni, de ha valami, akkor a csupa boldogságot sugárzó Valerie June egyik remek dala a sokból segíthet.
Haim: If I Could Change Your Mind
Az év pophangzásáért felelős Ariel Rechtshaid legjobb pillanata. Mondjam, hogy miről szól nekem ez a csilingelő szinti, ami először 1:03-nál szólal meg? 1988, vagy 1987 van, gyerek vagyok, semmi gondom és szárnyaló popzenét hallgatok, ja és nyár van.
Poliça: Change My Name
Ennyire eltalált popdal, mint ezen a soulos, szintis poplemezen a nyitószám! Megunhatatlan.
Destiny’s Child: Say My Name (Cyril Hahn Remix)
Oké, ez egy 2012-es remix egy elég régi Destiny’s Child-dalból, a kanadai Cyril Hahn legalábbis akkor tette közzé, de egyrészt igazán nagy 2013-ban lett, másrészt nekem is idén mászott a fülemben, lett az egyik kedvenc koncertem (Boychild/Mykko Blanco) indítózenéje és egyben a kedvenc idei utazásom kísérőzenéje. Kösz, mindenkinek! Hahn amúgy egy rakás hasonló, teljes értékű átdolgozással felérő újsoulos, táncos remix után októberben kiadta végre első saját zenéit is és nem lettek rosszak azok se.
Mano Le Tough: Primative People (Tale Of Us Remix)
Még egy remix, de itt a Permanent Vacationnél megjelent eredeti lemez is pazar, Írország jobban teljesített tánczenében 2013-ban. Mondjuk Olaszország is, mert a remixet jegyző, onnan származó Tale Of Us duó idén jutott csúcsra (az Another Earth a nyár egyik legjobb klubslágere volt).
New Jackson: Sat Around Here Waiting
Mondom Írország jobban teljesített 2013. New Jackson is ír, sőt nemcsak, hogy ír, de ismerhetjük is, hiszen David Kittként az elmúlt tíz év egyik legjelentősebb dalszerző-előadója volt hazájában, aki gondolt egyet és készített egy magával ragadó nyári discohouse jamet, amit John Talabot Hivern Discs kiadója volt is kedves megjelentetni. Tánc!
Kölsch: Goldfisch
Ha ez szólna stadiontechnóként, mennék is oda, vagy ha ez szólna fesztiváltechnóként, oda is. A dán producer Kompaktnál megjelent orgonás himnusza nagyon nagy, minden értelemben.
Isolée: Allowance
Isolée (balra pálmák közt) az egyik örök kedvenc microhouse-ban, még úgy is, hogy néhány éve eléggé szem elől tévesztettem, de most megkerült, hogy lekerekítse ezt a mixet.
DÖMÖTÖR ENDRE KEDVENC 2012-ES DALAI ITT HALLHATÓK. A KEDVENC 2011-ESEK MEG ITT.
