„A tökéletesség nem kötelező” – Hajós-Dévényi Kristóf (The Unbending Trees)

2013.12.20. 12:00, rerecorder

unbending nyit IMG_7116a.jpg

Az Unbending Trees története valahol ott maradt félbe, hogy az Everything But The Girl egyik fele (Ben Watt) által kiadóként (másik fele, Tracey Thorn által pedig vendégénekesi szerepben) megjelentett 2008-as debütálás után pár évvel határozatlan időre leállt a zenekar. Havasi Balázs zongorista-dalszerző a HAVASI Symphonic-kal, Hajós-Dévényi Kristóf énekes-szövegíró az Empty Music és a The Gomb projektekkel folytatta. Aztán ismét összeértek a szálak, szombaton, a december 21-i dupla HAVASI Symphonic koncertre érkezik a Hello, Miss Dawn című dallal felvezetett dupla lemeznyi Meteor (melyről élőben is fog megszólalni dal).

- Amikor legutóbb, 2012 elején beszélgettünk az Empty Music kapcsán, akkor ott hagytuk abba, hogy az Unbending Trees pedig bizonytalan időre leállt, de könnyen lehet, hogy két-három év múlva újra folytatjátok. Ehhez képest elég gyorsan érkezett a második nagylemez.

- Gyorsan is, és lassan is. Ha azt vesszük, az előző lemez öt éve jelent meg, ami elég sok idő két album között.  A második lemezt már rögtön, az első lemez kiadásakor elkezdtük írni, az első lemez a londoni bemutatókoncertjén már játszottunk dalokat, amik csak most kerülnek kiadásra. Elég sok dal készen volt, és többször is nekiálltunk felvenni, már Tövisházi Ambrus zenei producerrel is elkezdtünk dolgozni a lemezen 2011-ben, még négyen, csak mindig az lett a vége, hogy valamilyen okból nem volt megoldható a folytatás. Nem érezte sem a Balázs, sem én, hogy helye lenne a lemeznek. 2009 körül megváltunk egymástól az angol kiadóval és nem feltétlenül találtuk a helyünket. Balázs akkor kezdte a Symphonic-koncertsorozatot, arra mindig elmentem fellépni, vagy egyedül, vagy Bocskor Bíborkával. Egy vagy két dalt elénekeltünk, de annyi igazából elég volt.

ELŐZŐ INTERJÚNK HAJÓS-DÉVÉNYI KRISTÓFFAL ITT OLVASHATÓ.

- Tehát 2011 nyarán már megvolt a második Unbending Trees-lemezanyag, fel is vettétek egy részét.

unbending IMG_7100a_sky_mono.jpg- Már akkor nagyon-nagyon sok dalunk volt, erre a lemezre most összesen húsz számot vettünk fel. Egy-két olyan szerzemény akad közte, ami akkor még nem volt meg. Tavaly ősszel vetette fel a Balázs, amikor éppen készültünk az első Aréna koncertre, ahol a You Are A Lovert játszottuk el kétszázadszorra, hogy annyi jó dalt írtunk, nem kéne veszni hagyni azokat, és hogy ha gondolom, akkor ő szívesen kiadja. Azt tudtuk, hogy annak semmi értelme, ha még egy ugyanolyan lemezt készítünk, és azt is tudtuk, hogy ezt kettőnknek kéne csinálni és nem a zenekar utolsó, négyfős felállásával. Az új irányban pedig az Ambrus volt segítségünkre.

- Ez hogyan alakult?

- Ha megkérdezel bárkit, akár a másik két akkori tagot, Gábor Andor dobost vagy Honyecz Ferenc bőgős-hárfást, ők is azt mondanák, hogy az Unbending, bármennyi tag volt benne, elsősorban mindig a Balázsról és rólam szólt. Többet jártunk ketten fellépni, mint teljes felállásban. Nem volt ez egy radikális váltás, hanem az egyértelmű kimondása.

- Ketten is vettétek fel ezt a dupla lemezanyagot?

- Nem egészen. Sokan közreműködnek a lemezen. Van egy dal, amiben játszik a Feri, egy másikban pedig az Andor is. Aztán a lemez producere, Tövisházi Ambus is basszusgitározik, zajokat, zörejeket tett hozzá, vokálozik is sokszor. Szép harmóniavokálok kerültek ezekbe a dalokba. Aztán a Budafoki Dohnányi Szimfonikus zenekar vonósai is közreműködnek négy dalban, illetve az Akadémiai Kórustársaság is. A vonósokat az After Crying-os Pejtsik Péter hangszerelte, ő is vezényelte. Sok közreműködő van tehát, de például duett ezen a lemezen nincs.

- Hogyan szelektáltatok a meglévő dalok közül?

- Nem szelektáltunk, mindent felvettünk, lekevertünk. A lemez íve miatt maradt le két dal csak végül.

- Mennyi új dalt írtatok a 2011-es sessionhöz képest?

- Két-három újnak mondható szerzemény született, de nehéz szétválasztani, mert vannak dalok, amik kicsit átalakultak, vannak, amiket összegyúrtunk.

unbending photo.jpg


- Mennyit használtatok a régebbi felvételekből? Hogyan vettétek fel a
Meteort?

- A zongorafelvételek folyamatosan készültek 2008 óta, az első album megjelenésétől kezdve, ezekből elég sokat felhasználtunk. Az énekeket mind márciusban rögzítettük a Metropolban. Az Ambrus elég keményen meg tudja hajtani az embert, szerintem olyan 20-30 óra éneket felvettünk. Számomra nagy élmény volt a feléneklés, főleg az előző albumhoz képest. Akkor annyi történt, hogy „menj be a süketszobába és énekelj!” Nem nagyon érdekelt senkit, hogy én hogyan adom elő a dalokat, amíg nem volt sok javítani való, a dalszövegekkel nem törődött senki. Ehhez képest most mire a stúdióba mentünk, Ambrus már fújta a dalokat oda-vissza, tudta a szövegeket. Volt egy olyan e-mail-sessionünk is, amiben én leírtam minden dalról, hogy mit jelentenek számomra. Ez nyilvánvalóan nem kerül megosztásra sosem, mert azt szeretnénk, illetve szeretném, hogy mindenféle prekoncepció nélkül tudják a hallgatók befogadni a történeteket. Szóval leírtam neki nagyon részletesen azokat az elég kemény dolgokat, amik a dalok történetei mögött meghúzódnak. Persze tudtam, hogy ilyen lesz a közös munka, ez is mellette szólt, mint producer mellett, hiszen egyszer felvettünk egy Gomb-lemezt együtt, és láttam a Péterfy Borival dolgozni a tavalyi Fehér Éjszakák című lemezen, amire én is írtam dalszövegeket. Ő minden idegszálával iszonyatosan az énekesre figyel. Instruálja, nagyon kedvesen, nagyon jó pedagógiával és mindig van elképzelése. Közös munkafolyamatnak gondolja a feléneklést is. Volt olyan, hogy szétszerkesztette az egész stúdiót, hogy fekve tudjak énekelni, mert úgy máshogy szólt - állítólag a hangom -, vagy székre állítva énekelt, a szokásos ambrusos őrültségek - amik végül többségükben működnek - szépen előjöttek. Engem nagyon inspirált az, hogy éreztem, hogy ennyire foglalkozik az egésszel, jóval könnyebben is mentek a dolgok. Azt tegyük hozzá, hogy egy éve elkezdtem énektanárhoz járni újra, szerencsére most már az autotune-t el lehetett felejteni.

A TÖVISHÁZI, HAJÓS-DÉVÉNYI THE GOMB DUÓ ELSŐ EP-JE!

- Zeneileg ő mennyit tett hozzá a lemez megszólalásához?

unbending lp.jpg- A felvételeken is közreműködött, de a feléneklés után kezdődött a post production, ami nála ugye a leghosszabb időszak, akkor kezd el bindzsizni, meg kevergetni, meg alászintizni, meg nemjó, meg tizenhetedik verzió, meg huszonnyolcadik verzió. Utána erre még rákerült a szimfonikus zenekar, a kórus és a végső keverés.

- Hogy működött a Balázs és az Ambrus között az, hogy producerként az utóbbi mennyit nyúlt bele az előbbi dalaiba?

- Azt vettem észre, hogy úgy a Balázs is, ugyanúgy, mint én, iszonyatosan éhes volt arra, hogy valaki kezdjen valamit ezekkel a dalokkal. Nem volt olyan ötlet, ami túl őrült lett volna. Amikor a Balázst megismertem, akkor az alaptétel az volt, hogy ahhoz a darabhoz, amit felhasználunk, ahhoz nem lehet hozzányúlni. Ahhoz képest most volt olyan, hogy Ambrus mondta, hogy egy dalt transzponálni kéne, egynél el kellene felejteni a jobb kezet, egyet meg át kéne szerkeszteni, és a Balázs iszonyatosan jól reagált. Hárman ennél különbözőbb helyekről nem jöhetnénk. Balázs a maga klasszikus világából, Ambrus a mélyalternatív, magába forduló stúdiós, én pedig a nagy multicéges környezetből, mégis nagyon jó harmónia alakult ki köztünk. Először a címadó dalt, a Meteor-t kezdte el keverni az Ambrus. Megjelentek a nagyon finom elektronikus effektek a hátsó rétegekben, amiket összeválogatott / összevágott a zongorának a visszhangjaiból, végre számunkra is friss hanghatás keletkezett és ott éreztük, hogy ez így nagyon rendben lesz.

- Pont ettől érdekes a lemez, hiszen valahol megmaradt a már ismert Unbending Trees-es dalvilág, de izgalmas rétegekkel gyarapodott.

- Igen,  szerintem előre léptünk egy elég nagyot hangzásban. Sokkal jobban szólnak az éneksávok, az egész hangképe is sokkal jobb, és eddig az effektek sem voltak, amikkel most a lemezt kidíszítette az Ambrus. Van egy csendesebb vonulata is a lemeznek, de abban is vissza-visszatérnek ezek a kis trükkök.

- Péterfy Bori tavalyi lemezén, azaz más albumán is bemutatkoztál magyar szövegekkel. Mondod, hogy súlyos dolgok szerepelnek a dalok hátterében, nem gondoltál arra, hogy magyarul írd ki ezeket magadból?

- Egy dal volt, amit megpróbáltam magyarul megírni, de nem sikerült olyan jól, hogy érdemes lett volna próbálkozni. Szerintem ez inkább vagy-vagy. Az első Unbending-lemezen volt egy darab magyar nyelvű dal Szívnagyobbodás címmel, amit azért vettük fel, hogy hátha játsszák a rádiók, de esélytelen lett a végén. Szerintem ehhez a lemezhez nagyon nem illene a magyar szöveg.

- Mi az, amit a szövegekről el tudsz mondani?

unbending fine.jpg- Mondjuk nem nehéz a Chemically Happy (Is The New Sad) című első album után, de az egész lemez egy jóval optimistább hangvételt ütött meg, mint amilyen az előző volt. Nagyon sok az előremutatás benne, sokkal nagyobb a nyitottság, a lemeznek az lesz a mottója, ami az utolsó dalban szerepel, „it’s fine not to be perfect”, azaz a tökéletesség nem kötelező. Ezt egy emelkedő kórus énekli a felfelé ívelő, Hello, Miss Dawn című dal végén. A dalok többségnek egy nagyon megnyugtató és előre mutató tartalma van. A Meteor cím is inkább világosságot hoz, a világosság kitörése, robbanása felé mutat. Fent látható az égen, felfele nézünk, a borító is ezt tükrözi.

- Az elmúlt öt évben benned végbement pozitív változásokat tükrözi a lemez?

- Az is lehet. Bár elég sok szöveg 2008-ban, 2009-ben készült el, sokat finomítottunk. Kétlemezes a  kiadvány, az első lemez tükrözi leginkább a változást. A második lemezen pedig lesz négy régi szerzemény, a You Are A Lover, az Alfred’s Lovesong, a Guys That Die és a Messiah újravett változatban, és az újabbak közül is négy, azok, amelyek kicsit sötétebbek, kicsit közelebb állnak az első lemez hangulatához.

- Mik a tervek a lemezmegjelenés utánra? Koncertek?

- A Hello, Miss Dawn élő verziójával indítjuk útjára a lemezt az Arénában a Balázs koncertjén. Aztán a bëlgás, carbonfools-os Titusz készített egy remixet az egyik dalunkra. Nekem baromira tetszik, hogy az Ambrus a producer, a Titusz remixel, tehát jó arcok, nagy arcok kerülnek össze. A Fighter című dalunkat pedig a francia Franck Garcia varázsolta dance számmá. Aztán meglátjuk. Nem lehet sejteni, hogy mik lesznek a reakciók. Az öt év annyira rég volt, hogy szinte új zenekarként indulunk. Mindketten elég realistán látjuk a dolgot. Elkészült, nagyon büszke vagyok rá. Jól is fog kinézni. És majd erre építkezünk. Nem egy nagy várat adunk az embereknek, hogy tessék itt van és bontsátok le, hanem adunk egy kockát és meglátjuk, hogy merre menjünk tovább. Bár ez a dupla lemez kockának elég nagy.

- Ugyan az öt év Angliában is öt év, de az Unbending Trees-nek mégiscsak kialakult ott egy kis bázisa, arrafelé most nem nézelődtök?

- A Havasi Entertainment adja ki a lemezt, nemzetközileg is ő terjeszti a saját lemezeit, egy nagyobb terjesztővel karöltve, így az Unbendinget is ők fogják. Óvatosan közelítjük meg, digitálisan iTuneson meg lehet majd vásárolni és majd kiderül a folytatás. A vicc az volt, hogy feltettem az első, új sajtófotót a Facebookra és az egyik első komment Tracey Thorntól jött, hogy „you look great Kristóf”. Életében nem kommentált még semmimre és egyszercsak most így a semmiből. Aztán a Twitteren a Times volt újságírója írta, hogy „It sounds sublime.”

- Két másik projekted is van, kicsit beszéljünk még azokról is.

- Mindkettő két emberes projekt, az Empty Music az egyszerűbb történet, ott a másik tag kicsit pihenőre tette a zenét. Van egy pár dalunk felvéve, de egyelőre nincs terv vele. A másik a Gomb, ami elsődlegesen az Ambrus játékszere, mi azon a projekten keresztül ismertük meg egymást, ami életem egyik legjobb zenei ismerkedése volt. Ez szigorúan az Ambrustól függ és inkább egy hobbiprojekt, ami egyszerre szívügy is. Nagyon aranyos, mert kéthavonta felhív, hogy úristen, meghallgattam megint a már felvett lemezanyagot és nagyon kéne belőle valamit csinálni. Meglátjuk.

interjú: Dömötör Endre
fotó: Lékó Tamás és Lee Roberts


a Hello, Miss Dawn című dal a lemezről:


a szombati HAVASI Symphonic Aréna Show családbarát délutáni előadása és az esti Második Felvonás.

https://recorder.blog.hu/2013/12/20/_a_tokeletesseg_nem_kotelezo_hajos-devenyi_kristof_the_unbending_trees
„A tökéletesség nem kötelező” – Hajós-Dévényi Kristóf (The Unbending Trees)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr595699075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása