Albumpremier! The Poster Boy: Bonjour, c’est Pop deux

2013.10.28. 10:39, rerecorder

the poster boy.jpg

Poster Boy a Recorder kedvenc 2012-es hazai kiadványai közé is felkerült Things We Had Time For minialbum és annak két új dallal kiegészített lemezváltozata, a Melody után máris elkészült második albumával, melyet az instant fülbemászó 12:01 című zongorás-soulos popdallal és hozzá egy nyáridéző, táncos, laza videó harangozott be és most a Bonjour, c’est Pop deux című album premierje is itt a Recorderen következik.

poster boy bonjour.jpgA hazai indie színtér szupergrupja Amber Smith (Poniklo Imre), The Walrus (Mayer R. Noel), Kispál és a Borz, Bastiaan (Michael Zwecker) és Kamikaze Scotsmen (Fülöp Bence) tagokból verbuválódott és most egy tagcsere után (Fülöp Bence helyett Fehér Zoltán basszusgitárossal) elkészült második albumával. „Bonjour, c’est Pop deux” („Jó napot kívánok, ez itt a Pop 2!”) – így konferálta fel a rockújságíró-műsorvezető Patrice Blanc-Francard a hetvenes évek elején a francia 2-es tévécsatornán futó Pop 2 könnyűzenei sorozat adásait, melyekben rendre a korabeli nemzetközi rockszíntér legizgalmasabb sztárjai léptek fel, és ebből a legendássá vált beköszönésből lett most a második The Poster Boy-album címe is. Ezúttal még az előzőnél is markánsabb és slágeresebb számokat írt a két zeneszerző-frontember, Poniklo Imre és Mayer R. Noel, illetve a szövegeket jegyző Michael Zwecker. A lemezen közreműködik Derecskei Zsolt (The Bits) billentyűs-vokalista, az Always Next Time című dalban Szabó Tonyó (The Moog), míg a Spectre-ben Csányi Rita (The Trousers) vokálozik vendégként, az anyag végső keverésénél pedig Ligeti György (We Are Rockstars, Zagar) segédkezett.

A második album szerzeményei érettebb és változatosabb formában viszik tovább a zenekarra már eddig is jellemző eklektikát, szélesebb a zenei hatások spektruma is: a klasszikus brit pop-rock hagyományok (Down, Waiting Room, D-Day, Another Person) mellett helyet kap a hetvenes évekbeli amerikai rock (Ordinary Mother) és soul (Raven Girl), az ötvenes-hatvanas évtizedforduló Brill Building pop vonala (Always Next Time, Spectre), sőt még nyúlfarknyi kis ukulelés dalocska is (I’d Ask You Out).

Amikor elkezdtük a zenekart, még kerestük egymáson a fogást és inkább csak összetettük, amink volt – itt egy refrén, ott egy versszak, hopp egy szóló! Ezt a második lemezt akkor kezdtük el írni, amikor már túl voltunk egy halom bulin, és igazán ráéreztünk egymás stílusára, egyéniségére. Itt már akarva-akaratlan, keményen inspiráltuk egymást” – mondja Noel, míg Imre néhány konkrét példát is említ: „Olyan is volt, hogy Noel írt egy zenét Mike szövegére, de a verzét aztán kicseréltük az enyémre, meg olyan is, hogy Noel tett hozzá részeket az én dalomhoz. Szerintem ez egy sokkal erősebb lemez, mint az első, még inkább beleépülnek a dalokba a hatásaink. Eklektikus, de nem széthúzó.” Ugyanez elmondható a szövegvilágra is, mivel Mike az első album klasszikus konceptlemezek ihlette egybefüggő dalciklusa után ezúttal lazábban kapcsolódó szövegeket írt: „Ezen a lemezen főként a nemek harcának témakörével játszom, hol finomabb, hol konkrétabb megfogalmazásban. Még ha ezúttal nincs is az egész anyagon végighúzódó koncepció, az album azért összefügg tematikáját tekintve is, sőt a lemezt nyitó D-Day és 12:01 című dalokat kifejezetten egy afféle ’kétszámos szvitnek’ szántuk.”

Az október 28-án megjelenő Bonjour, c’est Pop deux dallistája és Michael Zwecker kommentárjai az általa írt szövegekről.

"Szövegíróként ezúttal nem próbáltam meg afféle filozófiai állásfoglalásokat megfogalmazni, mint az első lemez idején. Akkor tematikusan is összefűztem a dalokat, hogy bemutassam, hogyan látom a különböző - másoktól, szextől, drogoktól, Istentől való - függésekről a függetlenedés felé való továbblépés kérdését."

1. D-Day (Mayer-Zwecker) "A dal refrénjének ötlete azután jött, hogy megnéztem egy dokumentumfilmet a második világháborúról. Egy német katona mesélte, hogyan imádkozott a bunkerében, ahogy lőtte a tengerpart felől érkező ellenséges szövetséges katonákat. Aztán később, egy D-Day veterán találkozón mesélték neki amerikai és angol katonák, hogy ők is pontosan ugyanígy imádkoztak támadás közben. Azt gondoltam, hogy ez egy tökéletes párhuzam bármilyen emberi konfliktushoz, akár még egy kapcsolatban lévőhöz is férfi és nő között. Senki sem akar küzdeni és veszekedni, de néha a felettünk álló erők mégis erre késztetnek minket.

2. 12:01 (Poniklo-Zwecker) "Ez volna a "csata utáni" ünnepi dal, melyben a két összeütköző partner megünnepli, hogy sikerült együtt maradniuk."

3. Spectre (Poniklo-Zwecker) "Ironikus-fikciós darab, melyben egy fiatalember meghallgatja idős nagyanyja bölcs tanácsait. Az eredeti cím az volt, hogy Grandma's Dark Parlour (A nagymama sötét társalgója). Végül a srác nem tudja betartani a nagyi tanácsait, mégha keményen próbálkozik is."

4. Another Person (Mayer-Zwecker) "Ismét egy fikciós szöveg, ebben egy olyan fickót látunk, aki elképzeli azt a napot, amikor barátnője haláláról olvas. A fiú ül az ágy szélen és nézi, ahogy alszik a barátnője. Az jár a fejében, hogy milyen lesz az a nap a messzi jövőben, amikor értesítést kap a lány haláláról. Az jár a fejében, hogy addigra úgyis szakítanak már, és előbb-utóbb úgyis elfelejti a lány, akinek az övétől különálló élete lesz és végülis "idegenként" fog meghalni. De most, itt az ágyban, a fiú ismeri a lányt. A szomorú vég messze van."

5. Raven Girl (Poniklo-Derecskei-Zwecker) "Egy apa énekel a fiának feketrigókról és hollókról. Egy olyan lányt, egy olyan világot kíván a fiának, ami megfejthető, mint a holló dala, nem pedig kifürkészhetetlen, mint a rigóé."

6. I'd Ask You Out (Mayer-Zwecker) "Ez egy vidám dal, egy srácról szól, aki egy olyan lányról ábrándozik, akit soha nem mert elhívni randizni."

7. Down (Mayer-Zwecker) "Ebben a dalban egy férfi baktat le egy hegyi ösvényen, mondjuk valahol Tibetben. Egyszer megáll és megkérdez egy helyit, hogy hova viszi ez az út és a helyi azt mondja neki, hogy "Le!" Egyáltalán nem szomorú dal."

8. Ordinary Mother (Poniklo-Zwecker) "Egy nő áll a tükör előtt és a tökéletes férfiról álmodozik. Aki váratlanul meg is jelenik és odaillő szövegeket énekel Al Green-dalokból."

9. Waiting Room (Mayer-Poniklo-Zwecker) "Ez a szöveg akkor ugrott be, amikor egy orvosi rendelőben várakoztam, ugyanakkor például könnyedén írhattam volna a metróban lefelé mozgólépcsőzve is. Az I'd Ask You Out mellett ez a leginkább kamaszos dal a lemezen."

10. Always Next Time (Poniklo-Zwecker) "Képzeljünk el egy férfit, aki bámul bele egy sivár udvarba egy Karácsony előtt hideg napon és azt kívánja, hogy minden legyen rendben."

és akkor a Bonjour, c’est Pop deux című második lemez, teljes egészében:

A Poster Boy november elején egy háromállomásos japán miniturnéra megy, a Bonjour, c’est Pop deux hivatalos lemezbemutató koncertjét pedig november 15-én a budapesti Kuplungban, egy ingyenes bulin (a Majdnem Híres házibulin) tartják.

A koncert Facebook-eseményoldala


itt pedig még egyszer a 12:01 videója:

https://recorder.blog.hu/2013/10/28/albumpremier_the_poster_boy_bonjour_c_est_pop_deux
Albumpremier! The Poster Boy: Bonjour, c’est Pop deux

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr505602465

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása