Húsz éve a popzene – 1993 2. rész: pop és rock

2013.10.16. 19:19, rerecorder

blur 3.jpg

A popzene örök körfogás” – mondta Empedoklész görög zenetörténész, de azt már csak a 1970-es években figyelték meg későbbi tudóstársai, hogy a jelenben mindig a két évtizeddel korábbi zenei stílusok köszönnek vissza. Ahogy két éve 1991-be, tavaly pedig 1992-be utaztunk vissza és tekintettünk át az adott évek popzenei történéseit, legjobb albumait, úgy most is húsz évet ugrunk az időben: ilyen volt 1993! A Recorder magazin tizenhatodik számának fókusztémáját több cikken át tárgyaljuk, árnyaljuk. Nagy évösszefoglalónk kronologikus idővonalán túl lesz majd még e mostanin kívül egy másik cikk az év popzenei trendjeiről, az 1993-as hazai történéseiről, listázzuk az év legjobb albumait, ciki és menő slágereit és megvizsgáljuk, hogy a korszak jellemző depressziós rockzenekarai hova jutottak mára. 1993 nem volt a popzene legkiemelkedőbb éve, de így is van mire emlékezni, íme.

Mainstream pop és rock

Pet SHop Boys pointed hats very era.jpgA kilencvenes évek elején az emberiség már pontosan tudta mit vár a zenétől, az pedig ennek megfelelően készült. A popzenei szakemberek a finoman irányított fejlesztések alá hajtották a stabil ipari lábakra már a hetvenes évek végén áthelyezett kultúrát. 1992-ben már sehol nem voltak a vinyl-lemezek, a cd-k először fogytak nagyobb példányszámban a kazettáknál és mindez 1993-ban még szignifikánsabban látszódott. 1993-ban a vinyleladások minden idők legalacsonyabb értékeit mutatták (1994-től lassú emelkedés indult be a tánczenének és dj-kultúrának köszönhetően), a kazetták végérvényesen megindultak a lejtőn (azért még így is többszázmillió került a családi kismagnókba), a cd-k pedig nem csak minden más hanghordozónál fogytak jobban, de az egy évvel korábbi adatokhoz viszonyítva is meredeken emelkedtek. Az eredmény? Hosszabb és rosszabb albumok. A 74 perces játékidőre képes hanghordozót igyekeztek a lemezkiadók megtölteni, és mivel a praktikus formátum az évtized közepére-végére minden korábbi rekordnál nagyobb fizikai összeladást eredményezett, stúdióidőre is jutott pénz. A feleslegesen hosszú lemezek időszakában a slágerek műfajai is kiszélesedtek.

1993 LEGNAGYOBB DANCE SLÁGEREIRŐL HETI TOP 10-ÜNK EGYIK RÉSZE SZÓLT.

2+Unlimited.jpgA Nirvana-indította grunge-robbanás 1993-ban is bőven tartotta magát (új albumokat adott ki a Nirvana, a Pearl Jam, a Smashing Pumpkins, az Afghan Whigsróluk egy későbbi cikkben bővebben is lesz szó), innen is kerültek ki sikerdalok, de a gépezet kitermelt egy rádióbarátabb megszólalást is: 1993-ban beindult az uniformizált, klasszikus college-rock lágy változata (Spin Doctors, Counting Crows, Crash Test Dummies, Dave Matthews Band, 4 Non Blondes, Blind Melon). Stadionokban a megszokott, mellesleg új lemezekkel jelentkező megbízható nevek forogtak (U2, Depeche Mode) és a Pet Shop Boys is ebben az évben koronázta magát popkirállyá. Az 1989 óta először növekedést mutató kislemezeladásban már benne volt a hiphop főcsapásba sorolása, de igazából nagy volt a katyvasz: a New Jack Swing utáni nyálas R&B, a fiúzenekarok újabb emelkedése (Take That, East 17), egy-két visszaszédelgő nagy öreg (Meat Loaf), ragga/soft reggae (Shaggy, Chaka Demus, Inner Circle, UB40), folkos-rock (Sheryl Crow), napfényes acid jazz/soul (Incognito, Jamiroqaui) és az eurodance (2 Unlimited, Ace Of Base, Culture Beat, Haddaway) hódított - na meg persze Whitney Houston és Bodygourd filmzenelemez. Az pedig elég beszédes, hogy az év tíz legtöbb példányban eladott albuma Amerikában egyetlen 1993-as lemezt (janet.) tartalmazott, a többi 1991-es és 1992-es volt (lásd listánkat alul).

Smashing-Pumpkins-Sound-Check-Music-Blog.jpg

Britpop, noise rock, americana

q barrowlands lemonheads david ryan nic dalton and evan dando.jpgA multik eddigre nagyjából felvásároltak minden kis szaros underground gitárbandát (de még olyan zajrock monolitokat, is mint a Helmet) és „bedobálták mind az MTV-be, ahol hagyták, hogy Beavis & Butthead válogassa ki a javát” (Nitsuh Abebe, kritikus). (Zárójeles, de mindez Magyarországon még alig számított, hiszen cd-ket is nagyon korlátozottan lehetett vásárolni, pénzünk sem igen volt rá, úgyhogy maradt a kazetta és leginkább a kazettamásolás – vagy az MTV műsorai: Alternative Nation, Most Wanted, Yo! MTV Raps, Party Zone.)  1993-ban a kisebb színterek közül Amerikában a zaj-rock, henye lo-fi indie-rock virágzott (Sebadoh, Yo La Tengo, Unwound, Mercury Rev, The Flaming Lips, Fugazi, Gallon Drunk, Girls Against Boys), bimbódzott az alt-country virága (Grant Lee Buffalo, Uncle Tupelo, The Palace Brothers – itt a Walkabouts a nehezen beilleszthető, de kiemelendő zenekar) és továbbra is ellenállhatatlan volt a Lemonheads.

Suede-004.jpgAngliában viszont az 1992-es kislemezek után már jó és jelentős albumokkal is jelentkeztek a következő év zenei meghatározói. A Suede, a Blur, az Auteurs (de Intro című kislemezgyűjteményével már a Pulp is) a britpopként gyűjtőfogalmazott zenei olvasztótégely hangzását mutatták be és a hagyományok ápolásán túl mind erős dalszerzői vénával tűntek ki (Paul Weller pedig keresztapaként tért vissza). Nyugodtan ide sorolhatjuk a shoegaze-ből kitámolygó Boo Radleys-t is, a fineszes pop egyik következő évekbeli meghatározóját, Divine Comedyt, a fantasztikusan debütáló kamarapopos Tindersticks-et, de ekkor még a Trash Can Sinatras is velük egy lapon említhető. A James Brian Enóval lényegben megcsinálta a jó Coldplayt, a csajok vezette zajos gitárpop-zenekarok is letették névjegyüket (Elastica, Belly, Echobelly, Salad) és a sokszínűséget jelezte, hogy volt már krautrockból előremutató Stereolab, továbbra is bájos St. Etienne, zajosodó Manic Street Preachers, kedvesen twee-s Tiger Trap, besorolhatatlan Verve, debütáló Radiohead és csendes Red House Painters. És az év gitárlemeze? Szerkesztőségünk két tagja szerint is a kategóriák felett álló The The Duskja (de az év lemezeiről majd külön cikkben szólunk).


Dömötör Endre

1993 legkelendőbb nagylemezeinek top 10-e (érdekesség, hogy egyetlen lemez sem volt a két popzenei nagyhatalom ország első tíz helyezettje között, amely egyezett volna a két listán):

Top 10, USA

1. The Bodyguard – soundtrack (1992-es)
2. Kenny G: Breathless (1992-es)
3. Eric Clapton: Unplugged (1992-es)
4. Janet Jackson: janet. (1993-as)
5. Billy Ray Cyrcus: Some Gave All (1992-es)
6. Dr. Dre: The Chronic (1992-es)
7. Spin Doctors: Pocket Full Of Kryptonite (1991-es)
8. Pearl Jam: Ten (1991-es)
9. Garth Brooks: The Chase (1992-es)
10. Stone Temple Pilots: Core (1992-es)


Top 10, UK

1. Meat Loaf: Bat Out Of Hell II
2. R.E.M.: Automatic For The People (1992-es)
3. Take That: Everything Changes
4. Dina Carroll: So Close
5. Bryan Adams: So Far So Good
6. Diana Ross: One Woman: The Ultimate Collection
7. UB40: Promises And Lies
8. Phil Collins: Both Sides
9. U2: Zooropa
10. Mariah Carey: Music Box

Címkék: magazin 1993 rec016
https://recorder.blog.hu/2013/10/16/husz_eve_a_popzene_1993_2_resz_pop_es_rock
Húsz éve a popzene – 1993 2. rész: pop és rock

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr715577771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.