Portréfotók és portrérészletek a most megjelent Quimby-könyvből (3. rész: Faszi, Dódi)

A Sziget nulladik napján tartott nagysikerű Quimby Csodaországban koncerttel egy napon jelent meg a huszonkét éves Quimby zenekar történetét feldolgozó könyv, melyből már közöltünk részleteket a névválasztásról és a legendás New York-i gitárvásárlásról, valamint a zenekartagok által egyénileg összeállított koncert-setlisteket is közreadtuk, most zárjuk a kötet portré-fejezetéből az ízelítőt. Kiss Tibor énekes-gitáros és Varga Livius ütőhangszeres könyvhöz készített fotója és rövid bemutatása, Mikuli Ferenc basszusgitáros és Balanyi Szilárd billentyűs portrérészlete után íme Gerdesits Ferenc dobos és Kárpáti József trombitás.

Gerdesits Ferenc

1. 1969. február 20-án született Budapesten.

2. Elvált, három gyermeke van, Pál (1995), Nóra (1996) és Máté (1998).

3. Egész életében a zene játszotta a főszerepet, több mint harminc együttesben megfordult, jelenleg is neki van a legtöbb működő formációja a Quimby mellett.

4. Ő a zenekar élő emlékezete, a "memoryman".

5. A minőségi, különleges teák hatalmas rajongója, kifejezetten szereti a csípős ízeket.

Gerdesits Ferenc arcáról rezignált, de erős életszeretet sugárzik, egyenes, őszinte ember, ami a szívén, az a száján. Sok mindent megélt, határozott véleménye van az élet nagy dolgairól és a legfontosabb kérdésekről, jól ismeri magát, tisztában van jó és rossz tulajdonságaival egyaránt. Talán ő tudja a legárnyaltabban megfogalmazni, milyen is a Quimby belülről.

(A portréfotó helyszínéről: Faszi a MOM Park helyén működő próbateremben kezdett próbálni a Quimbyvel.)

Kárpáti József

1. 1958. április 22-én született, Budapesten.

2. Két diplomája van, a Nádasdy Kálmán Művészeti és Általános Iskolában tanít festészetet, emellett fest, az utóbbi években főleg akvarelleket.

3. Feleségével, Jutkával és fiával, Kristóffal Budán laknak.

4. Ő a zenekar figurája, az őrült művész, akinél az eszementség bátorsággal párosul.

5. 2007 óta hobbi szinten bokszol.

Kárpáti Dódi egy olyan, már népszerű zenekarhoz csatlakozott 2000-ben, amely épp elvesztette egyik sok szempontból fontos régi tagját. Ennek a tagnak a helyére lépni eleve nem volt könnyű feladat, amit még számtalan körülmény nehezített Dódi számára. Akkor kezdett el az Iparművészeti Egyetemre járni, kicsi gyereke volt, és édesanyját is ebben az időben veszítette el. Ugyanakkor Dódi csatlakozása nagyon természetesen zajlott, valójában az ő érkezésével vált a Quimby azzá a sikeres egésszé, amilyennek a legtöbben ismerik.

Livius Dódi érkezésekor egyből azt érezte, hogy összepasszol a puzzle. Az élénk gesztusokkal szürrealista gondolatokat átadó Dódi, a sajátos sounddal rendelkező trombitás, az őrültségben is partner figura hozta meg azt a pluszt, ami kellett a zenekarnak. Dódi ekkor négy éve zenekar nélkül volt, nem csoda, ha ennyi idő után ömlöttek belőle a szavak.

(A portréfotó helyszínéről: a Madách téren volt a próbatermük, innen indultak turnékra.)

szöveg: Dömötör Endre
fotók: Valuska Gábor

részletek Miklya Anna és Dömötör Endre Quimby című könyvéből (Bookline, 2013, 320 oldal)

www.bookline.hu/quimby