„A kezdeti barátságot akartuk újrateremteni” – Franz Ferdinand (interjú)

2013.08.08. 13:45, rerecorder

ff_exc_credit_andy_knowles05 nyitó 1_1.jpg

A vasárnap este a Sziget nagyszínpadán szereplő, augusztus végén pedig több mint négy év szünet után új nagylemezzel jelentkező Franz Ferdinand dobosával, Paul Thomsonnal készítettünk személyes - és címlapos - interjút Londonban az új albumról, a szünetek fontosságáról és magyarországi emlékekről a Recorder magazin tizennegyedik számához. Okos gondolatok, megfelelő szavak és a szükséges cselekvés is mind megvoltak.

- Korán kezdted a zenélést – sokféle hangszeren játszol (basszusgitár, gitár, billentyűsök, dob) –, sőt a színpadi jelenlétet is. Igaz az, hogy már gyerekként szerepeltél egy West End-i musicalben, az Oliverben?

paul.jpg- Á, nem! (nevet) Tudod, hogy működik a Wikipédia! Bárki képes bárki profilját átszerkeszteni.

- Te adtad hozzá magadról ezt az információt?

- Dehogy! A többiek illesztették be a profilomba, viccből. Onnan jött az egész, hogy az egyik korai klipünkben mindannyian táncolunk. Kétnapos forgatás volt, nagyon kimerültek voltunk én meg még kicsit lassabb is a többieknél, nehezen ment a lépések begyakorlása. Ezután gondolták, hogy milyen mókás lenne kiegészíteni a Wikipédia-oldalam azzal, hogy már gyerekként nagyon klassz táncos voltam.

- Mikor léptél először ténylegesen színpadra?

- Tizenhat éves voltam, a helyi közösségi házban játszottunk, nem messze a lakásunktól. Nirvana-feldolgozásokat, meg efféle dolgokat.

- És ekkoriban mi volt a hangszered? Hogyan jutottál el a dobig?

- Ekkoriban basszusgitáros voltam. Később gitároztam is, aztán a Yummy Furban (kilencvenes évekbeli kultikus skót gitárzenekar, melyben Thomsonon kívül egy időben Alex Kapranos is szerepelt a későbbi Franz Ferdinandból - a szerk.) már doboltam.

- Aztán a Franz Ferdinandban is gitáros voltál eleinte.

- Gitárosként kezdtem, de nem voltam különösebben jó a hangszeren. Lényegében csak haverságból csatlakoztam a zenekarhoz. Persze tudtam, hogy nincs dobosuk és inkább azt keresnének, de én gitározni akartam, úgyhogy hagyták. Így megy ez Glasgow-ban, találkozol a haverjaiddal és zenélgettek. Ezt amúgy még ma is gyakran csinálom más zenészekkel, improvizálgatunk, jammelgetünk. Így volt a Franz Ferdinanddal is, de egy nap Nick és én hangszert cseréltünk, és ekkor a zenekar egyszer csak rádöbbent, hogy „megvan a hangzásunk!” Olyan volt a megszólalás, amit soha korábban nem hallottunk. Azért váltottam a dobokra, mert a zenekar tagjai közül én voltam, aki úgy-ahogy jól tudta hozni a 4/4-es beatet. Vagy legalábbis jobban, mint a többiek.

- Mit gondolsz, mi volt a legfontosabb tényező ebben az új hangzásban, ami oly sikeressé tett benneteket?

exc_franz_3_-_photo_cred_andy_knowles03_hi_res.jpg- Azt hiszem, az, hogy sikeresek lehetünk csak akkor derült ki, amikor elkezdtünk élőben is játszani. Magunk közt szólva a közeli barátok, akik először hallották a dalokat, hogy is mondjam, meglehetősen távolságtartással kell kezelni a véleményüket. „Ja, ti egyébként egész jók vagytok!” „Oké.” Glasgow-ban mindenki játszik valamilyen zenekarban. Elmész megnézni őket, és próbálsz nem túl sok visszajelzést adni, ez az általános magatartás. Nekem is vannak barátaim különböző zenekarokban és nem feltétlenül tetszik a zenéjük. Úgyhogy nem igazán akarom kommentálni, próbálok nem mondani semmit. Szóval, amikor a barátaink rögtön az elején elkezdték mondogatni, hogy ez egész jó, az jelentett valamit. Aztán koncertről koncertre egyre többen lettek, elkezdtek megjelenni az első nézők Londonból, aztán a Domino (2003 óta a zenekar lemezkiadója - a szerk.) is eljött és innentől egyre csak terebélyesedett és terebélyesedett a történet.


- Ha már a doboknál tartottunk, a Franz Ferdinand-hangzás egyik legfontosabb sarokpontja ez a sajátos ritmika.

- Ez a szívverése az egésznek, nem igaz?


- Nemrégiben még Skócia legjobb dobosának is megválasztottak.

- Hát, az a lista azért nem a legmegbízhatóbb forrás! (nevet) Egy aprócska oldal írta ki a szavazást, még jelöltlista is volt, hogy kikre lehet szavazni, nekünk meg azért elég sok rajongónk van, szóval…

- Szerinted kik a legnagyobb dobosok? Kik voltak rád hatással?

- A legnagyobb szerintem Jaki Liebezeit, a Can dobosa. De John French a Captain Beefheart & His Magic Bandből is igen szorosan ott van mögötte. Art Blakeyt is szeretem. Soha nem gondolkoztam azon, hogy kik a kedvenc dobosaim.

- Felmerült benned valaha, hogy egyszer kiadnál egy szólólemezt? Az összes fontos hangszert képes lennél megszólaltatni.

- Viszont nem lennék képes dalt írni! Ez a bökkenő ebben. Ha valaha is készítenék magam zenét – erre mellesleg azért már volt egy-két kósza kísérlet a múltban – az kevésbé dalközpontú lenne. Dub vagy elektronikus zene.

AHOGY AZT AZ LCD SOUNDSYSTEM ELKÉPZELTE. FRANZ FERDINAND-FELDOLGOZÁS.

- Az egész életed a zene körül forog, a Franz Ferdinand mellett dj-zel, rádiós műsorokat vezetsz, van egy kis lemezcéged, még a feleséged is foglalkozik zenével.

- Hát igen. Még egy lemezcéget is megpróbáltam üzemeltetni! De annyira reménytelen eset vagyok a kezdeti lépésekkel, a papírmunkával, hogy nem működött. Az agyam alkalmatlan erre. Úgyhogy mondhatjuk, ez egy sikertelen lemezcég.

- Miért? Ha jól tudom, csak vinyl-kislemezeket adtál ki, kevésbé népszerű médium ez?

- Nem hiszem. Kiadtam egy képlemezt, amihez a dalok előadója, David Shrigley rajzolta a képeket, aki ugye egy elég híres művész és közel lakik hozzám, barátok vagyunk. Szóval valószínűleg el tudnám adni az összes lemezt ebből a kiadványból, de egyszerűen nincs meg hozzá az energiám. Valószínűleg túlzottan lefoglal, hogy amúgy is mindig zenélek.

- Térjünk át a zenekara. Hogy vélekedsz utólag visszatekintve a három korábbi lemezről? Szoktad néha hallgatni őket?

franzferdinand-franzferdinand20042.jpg- Próbálom nem hallgatni őket. Csak azt hallom, hogy a dobok milyenek. De mindegyiket jó volt elkészíteni. Az első lemezt úgy írtuk és vettük fel, hogy semmilyen várakozás nem volt bennünk és irántunk. Sikeres lett, és mondhatom, hogy a következő kettőt totális pánikban készítettük el. Onnantól kezdve muszáj volt lemezt készíteni, szerződésbe foglaltuk, hogy el fogjuk készíteni őket. Úgyhogy a harmadik lemez után biztosak voltunk benne, hogy szünetet kell tartanunk, a magunk érdekében. Hogy ne őrüljünk bele ebbe az egészbe. Amikor ez bekövetkezett, akkor újra tudunk egymással úgy lógni, mint régen, haverokként, hogy nem a zenekar volt a téma, szóba se került. Ezt a kezdeti barátságot akartuk újrateremteni és sikerült. Ezek után megint úgy kezdtünk el dalokat írni, meg stúdiózni, mint az elején, egyszerűen, mert akartuk, ötleteink voltak. Kiemeltük magunkat a zeneipari keretekből és nem törődtünk azzal, hogy min aggódnak az emberek, mit várnak el tőlünk. Nem is azt vártuk, hogy összehozzunk egy lemezt, egyszerűen csak dalokat akartunk rögzíteni. Addig nem is lett belőle lemez, ameddig ki nem választottuk a tíz dalt. Rengeteg különféle lemezzel elő tudtunk volna most állni, attól függően, hogy milyen dalokat választunk ki a sok kész közül és milyen sorrendbe pakoljuk azokat.

- A hamarosan megjelenő (Right Thoughts, Right Words, Right Action) és az előző album között négy év telt el, mikor kezdtétek a munkát az új dalokon?

- Úgy 2011 óta folyamatosan, de elég sokat turnéztunk is ebben az időszakban.

- És mennyiben volt más ez a négy éves szünet a második és a harmadik lemez közti négy éves szünethez képest? Mivel töltötték az időtöket a lemezek között?

- Csak léteztünk. Éltük a mindennapi életünket. Nem fogsz tudni olyan lemezt írni, amihez kötődni tudnak az emberek, amit élvezni tudnak, ha nem az ő nyelvükön szólsz hozzájuk. Ha folytattuk volna a lemezkészítést a turnék után, és épp a turnékon írtuk volna a dalokat, akkor semmilyen normál élettapasztalatunk nem gyűlt volna össze és készítettünk volna egy lemezt, nem is tudom, az utazásról és hotelekről. Arra meg senki sem lett volna kíváncsi. Fontos, hogy néha hátralépjünk pár lépést és szerezzünk igazi élettapasztalatokat is.

- Ez volt az oka annak is, hogy most többnyire külső producer nélkül dolgoztatok?

- Így van. Azt hiszem az előző lemezzel, a Tonight-tal is ezt szerettük volna már elérni, magunkat szerettük volna producelni, de rengeteg idő azzal ment el, hogy próbáltuk kitalálni, mi hogyan működik a stúdióban. Már ahhoz a lemezhez felépítettük a saját stúdiónkat, de sokszor még csak tapogatóztunk. Most viszont már birtokunkban volt a technikai tudás és ténylegesen a dalokra koncentrálhattunk. Rövid felvételi sessionjeink voltak. Soha nem dolgoztunk egyszerre tovább két hétnél. Utána ücsörögtünk kicsit a felvételeken, elkezdtünk dolgozni újabb csokor dalon, azokat is felvettük. Majdnem olyan volt, mintha csak demókat rögzítenénk. Így is gondoltuk, de aztán ezek közül sok dal változtatás nélkül került át a lemezre. De azért volt néhány egyéb felvételi sessionünk is. Elmentünk Björn Yttlinghez (a Peter, Bjorn & John trió producerkedő tagja - a szerk.) Svédországba és nála vettünk fel három olyan dalt, ami felkerült a lemezre. Aztán viszonylag sok vendéget is hívtunk a stúdiónkba. Akikkel sokkal inkább együttműködtünk a dalokon, mint csak a produkciós részbe vontuk be őket. Ilyen volt Joe és Alexis a Hot Chipből, vagy Todd Terje Osloból.

ff_exc_credit_andy_knowles04 nyitó.jpg

- Szóval többnyire a saját stúdiótokban dolgoztatok.

- Igen, de ez több helyet jelent. Alexnek van egy stúdiója Skóciában, Nicknek (Nick McCarthy a zenekar gitárosa - a szerk.) van egy stúdiója itt Londonban és a hangmérnökünknek, Michael Parkernek is van egy stúdiója, ahol szintén dolgoztunk, úgyhogy összesen négy helyen vettük fel a lemezt. Manapság a technológia könnyedén lehetővé teszi, hogy valamin dolgozz egy kicsit otthon, aztán vidd csak be egy stúdióba.

- Az új lemez rögtön tempósan indul és sokáig tartja is a lendületet. Hangsúlyos cél volt, hogy ilyen, akár még azt is mondhatjuk, hogy a korai időket idéző dalokkal térjetek vissza?

- Azt hiszem, a lemez felépítése, hullámzása csak a felvételek és a keverés végén állt össze így. Rengeteg dalból válogattuk össze a lemezanyagot, és amikor megállapodtunk a végső tízben, akkor jött ki így, hogy milyen lesz a lemez ritmusa. Sok szempontból még nagyon régimódiak vagyunk, úgyhogy abszolút A és B lemezoldalban gondolkodtunk az összeállításnál. Öt szám az A-oldalon, megfordítod, aztán öt a B-n. Valahogy természetes, hogy a B-oldalon egy kicsit mélyebbre kell ásni a dalokkal, míg az A-oldalon meg sorakozhatnak a rövid, éles, odacsapó dalok. Nagyon szeretem az olyan lemezeket, amik így épülnek fel.

- Ugyanakkor nálatok már az A-oldalon elkezdődik a mélyebbre ásás, a Standing On The Horizon című negyedik dal már vonóshangszereléssel kísérletezik.

Franz_Ferdinand_-_Right_Thoughts_Right_Words_Right_Action-cover.jpg- Azt a dalt Skóciában vettük fel. Amint kitaláltuk hozzá a dobkiállást, már könnyű volt továbbmenni azon, hogy milyen legyen. A dal vége már magától működött. Alex elutazott Olsóba és Terjével fejezték be a komponálást, aztán Owen Pallett (dalszerző-előadó-hangszerelő, az Arcade Fire-rel is dolgozott már - a szerk.), aki szintén a Dominónál van, komponált hozzá vonóshangszerelést. Szeretem, de ez egy folyton más képet mutató dal.

- Teszteltétek az új szerzeményeket élőben a felvételek előtt? Elég sokat játszottátok már koncerteken.

- Nem igazán teszt volt, inkább csak játszottuk őket.

- A közönség reakcióit nem használtok fel a stúdióban?

- Nem igazán. Elég magabiztosak voltunk abban, hogy milyenek lesznek a dalok a lemezen. Nagyon jó a kapcsolatunk a közönségünkkel, úgyhogy ha van egy új dalunk, azt örömmel eljátsszuk, még ha később esetleg nem is vesszük lemezre és jelenik meg.

- Az előző Franz Ferdinand: Tonight című album elektronikusabb, táncosabb elemei eléggé kikoptak, ez most ismét egy primérebb, sok színesítéssel élő rocklemez lett, erősebben emlékeztet a korai munkákra. Ez a hangzás áll hozzátok közelebb?

- Nem is tudom. Most itt tartunk, mi négyen most ilyen zenét akartunk létrehozni. Az biztos hogy nem gondolkodunk karrierlépcsőkben, ilyesmi nem foglalkoztat minket, amikor a stúdióban vagyunk. Egyik dalról áttértünk a másikra, ennyire őszintén egyszerű a helyzet. Tényleg. Meglehetősen őszinték vagyunk magunkkal szemben is.

- Már többször is jártatok Magyarországon, a Szigetre harmadszor érkeztek vissza idén, mire emlékszel Magyarországból?

- (nagyon lelkesen) A Szigeten mindig nagyszerű koncerteket adunk. Első alkalommal nagyon vicces volt, mert megérkezésünk után végig a backstage-ben maradtunk, nem néztünk körül és nem igazán voltunk felkészülve 60000 emberre, kicsit sokkolt minket a tömeg, amikor kimentünk a színpadra. Persze jó értelemben. Ez volt az egyik legemlékezetesebb európai fellépésünk, szóval nagyon izgatottan várjuk, hogy idén is ott játszhassunk.

- Van ilyenkor időtök, hogy kicsit körülnézzetek a városban?

ff live.jpg- Most történetesen lesz, mert lesz négy szabadnapunk Budapesten a koncert után, szóval nagyon várom már. Eddig nem sok időt tudtam Magyarországon tölteni. Valószínűleg elmegyek lemezboltokba is majd. Az egyik barátom megpróbál egy dokumentumfilmet készíteni a hetvenes évekbeli magyar rockzenéről. Ő Berlinben él, de gyakran mondogatja nekünk, hogy Budapest izgalmasabb hely és sokszor van ott lemezeket vásárolni. Azt hiszem én is ezt teszem majd.

- Kanye West épp most hangmintázta az egyik ilyen klasszikus magyar zenekart.

- Úgy van! Melyiket is? Az Omegát, ugye? Aztán melyik is még az a jó zenekar? A Lokomotív, ugye? És ki az az énekesnő? A magyar Lulu? Csinált lemezeket a Lokomotívval is. A Finders Keepers is kiadta egy lemezét (előkapja a telefonját és guglizni kezd) Szarolta Zalatnai! Ismerek egy magyar fickót, akinek a gyerekei ugyanabba az osztályba járnak, mint az enyémek, úgyhogy gyakran beszélgetünk magyar zenékről.

- Magyarországon találkoztatok Habsburg Györggyel is, aki névadótok, Ferenc Ferdinánd rokona. Ez milyen élmény volt?

- Azt hiszem egy napilap hozta össze a találkozót. Meglehetően vicces volt. Elég sok emberrel találkoztunk már a Habsburg-családból. Egyik Berlinben lakik és elég laza playboy-életet él. Egyszer Bécsben egy helyi lapnak kellett pózolni Ferenc Ferdinánd – azt hiszem – ük-ükunokájával és a meggyilkolt ős képét kellett magunk elé tartani. Nagyon bizarr volt. Egyszer meg Szarajevóban arra kértek minket, hogy lépjünk fel a gyilkosság évfordulóján egy megemlékezésen. Emlékszem, azt mondtunk, hogy „hmmm, na ez nem fog megtörténni”.

interjú: Szalai Norbert
fotók: Andy Knowles


a Right Action klipje: 

https://recorder.blog.hu/2013/08/08/_a_kezdeti_baratsagot_akartuk_ujrateremteni_franz_ferdinand_interju
„A kezdeti barátságot akartuk újrateremteni” – Franz Ferdinand (interjú)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr845451017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.