„Hányszor elmúlt már, de újra vár / A balatoni nyár” – a KFT 1986-os slágerénél jobban nem is lehetne leszűrni a Balaton esszenciáját. Mi pedig ezennel fejest ugrunk a nosztalgiázásba, hogy summer jam fókusztémánkban visszajátsszuk az elmúlt harminc év meghatározó Balaton-soundjait. Kezdésként jöjjenek a nyolcvanas évek hangjai: akik ott voltak, emlékezni fognak ezekre a számokra, akik nem, kapaszkodjanak és lássanak csodát! Önfeledt italózás, mulatózás.
Az évtized elejének havajszánsájn-felelőse két német együttes volt a magyarországi nappalik pálmafás-tengerpartos óriásposztereihez remekül passzoló gicces esztrád-diszkójával: a Saragossa Band (Agadou, Big Bamboo, Za-Za-Zabadak) és a Goombay Dance Band (Eldorado, Fly Flamingo, Sun Of Jamaica) távoli, egzotikus, napfényes tájakról dalolt – slágereitől talán még a magyar tenger is trópusi paradicsomnak hatott. Persze, a Balaton max a mi Riviéránk, de ettől még a hazai popelőadók is boldogan szolgálták ezt a fajta kispolgári hálidéj-eszképizmust, vegyük csak az 1983-as Zanzibárt a Wham! "Club Tropicana"-hangzását elsőrangúan honosító R-Go-tól (és tulajdonképpen az egész első és második albumot - illetve később az R-Go-gitáros Kozma Tibor Casablanca nevű zenekarát, és az R-Go-gida Varga Évával ugyancsak 1988-ban berobbant Fan Fantól a Hé várj, kimaradtam a szerelemből megaslágert), a KFT-től az Afrikát (1984) az Első Emelet Trópusi Éjét (1985), vagy a Neoton Família Latin Szerenádját (1987).
BALATONI SLÁGEREK? EZEK TÉNYLEG AZOK, MINDBEN EMLÍTÉST KAP EGY PARTI TELEPÜLÉS.
A Neoton Família, amelynek már szintis diszkó-pop zenéje is tisztára progresszívnak, nyugatinak hatott, nagyon értett a fantáziavakációztatáshoz, és kiváltságos, világutazó csapatként tulajdonképpen ők tették ezt a leghitelesebben; mindenesetre a nyolcvanas évek kétharmadáig a hazai pop egyik fő „alig fürdőruhában” nyárifíling-felelőse volt az együttes, közvetlenül és közvetve (lásd később). A másik „hivatalos” nyárcsináló zenei formáció ugyanebben az időszakban a Hungaria 50s nosztalgia-koktélreceptjét extra adag cukorsziruppal édesítő Dolly Roll volt (az Arrivederci amore klipjében minden benne van a nyolcvanas évekből, inkluzíve a pálmafás óriásposzter), amelynek ’83 és ’86 között kiadott első négy rockadili-albuma (Vakáció-ó-ó, Eldoradoll, Dolly Roll, Oh La La) elengedhetetlen kelléke volt minden valamirevaló balatoni üdülésnek. 1987-es nagylemezén aztán, engedve a korszellemnek, a Dolly Roll is beemelte az akkor már a javában hódító eurodiscót (szintetizátorokon Dobó Ferenc játszott, aki billentyűs-hangmérnökként a Neoton, majd Csepregi Éva lemezein is dolgozott), bár a presetes szintihangzás nem állt messze a 3+2-vel ugyanekkor beütött, vajdasági eredetű lakodalmas rock alapoktól sem (az elsősorban a jugó határ vonzáskörzetében, az Alföldön taroló muskátlizene pedig előképe volt a kilencvenes évek magyar „mulatós technójának”).
Ugyanerre a műanyag soundra csinálta meg Pásztor László a Capri nevű siófoki revübárban 1984-ben felfedezett, eredetileg táncosnő Zoltán Erikát, aki Szerelemre születtem című első dalával a könnyűzenei vérfrissítést célzó 1986-os siófoki Interpop Fesztiválon mutatkozott be (ahol az első díjat a Napoleon Boulevard nyerte, olyan indulók közül, mint Auguszt Bárió, a Marcellina PJT, a Névtelen Nulla és a Z'zi Labor), majd az ugyanilyen című, a Neoton zenészeivel felvett és 1987 nyarán megjelentetett első albuma platinalemez lett (250 000+ eladott példány), az 1988 nyarára időzített második (Túl szexi?) szintúgy (300 000+).
NYOLCVANAS ÉVEK? NYÁR? ÍME, HAT SZÉGYENTELEN LEMEZ, AMIT IMÁDUNK A TÉMÁBAN.
1988-ra a nyolcvanas évek elejének elgagyisodó (Ken Laszlo Hey Hey Guy-a még/már határeset) italóját (Sabrina: Boys, Boys,Boys, valaki?) a schläger-zenei hagyományokkal tovább habosító germán vonal megtorpant: kiadta utolsó kislemezét az előző év novemberében feloszlatott Modern Talking, amelynek Dieter Bohlen (és Luis Rodriguez) által kreált, a Jumaha jumaszóval egész Közép-Kelet-Európát elkábító formuláját – a saját sokszorosítások, pl. mint C.C. Catch mellett – kismillióan koppintották (Bad Boys Blue, Fancy, Joy, Silent Circle stb., stb.), nálunk legdirektebb módon a Modern Hungária. A Bohlen-iskola és az italo nálunk azért az évtized végéig tartotta magát, így születhetett meg olyan gyöngyszem, mint a zenész-hangmérnök Hajni István Master Voice-projektjének Varázstánc című albuma, rajta a Balaton című super hittel. De persze B. Tóth László Pop-Tari-Top lemezei és a Neoton Família által levezényelt Disco Party- vagy a Super Hits-válogatások is jól lefedik, hogy mit hallgattunk akkor – a Balcsin is.
Forrai Krisztián
a Recorder videódiszkóba hív minden kedves Balatonpartizót egy best of 80s magyar super hits-szel: