Ha Fenyő Miklóstól indítunk – márpedig honnan máshonnan lehetne a magyar hiphop történetét –, akkor az 1983-as Lépjük a lépcsőt című break-bombától időszámítva idén pont harminc éves itthon a műfaj. Az a műfaj, amely az utóbbi években minden korábbinál szélesebb körű és nagyobb népszerűségnek örvend Magyarországon, ugyanakkor az underground is sorra termeli ki a friss produkciókat. Magyar hiphop fókusztémánk keretén belül húztunk egy idővonalat és teleaggattuk a fontos hazai momentumokkal. Most pedig bemutatjuk az általunk legjobbnak, legfontosabbnak tartott magyar albumokat, aztán a folytatásban összeírjuk majd a kedvenc rapszámainkat, sőt még szakértőket is megkérünk, hogy állítsák listába, szerintük mik volt a legfontosabb hazai hiphop-mérföldkövek.
A 20 legjobb/legfontosabb magyar hiphop-lemez a Recorder szerint, időrendben.
Miki: Jól nézünk MIKI (Pepita, 1984)
Fenyő egy berlini túra során pillanatok alatt levette a stílust és egy olyan erős lemezt készített a műfajban, ami nemhogy itthon, de Európában sem létezett még. Szövegíró-géniusza ebben a közegben csillogott a legjobban, a Jól nézünk MIKI a magyar hiphop origója. (Jön a brék)
Megasound System: Új Sportok (szerzői, 1993)
Pécsen valami van a levegőben, vagy a vízben. Sáddáfákkáp! A nyolcvanas évek végének true oldskoolján (na jó, leginkább a 2 Live Crew-n és az NWA-n) edződött Megasound második anyagával megalkotta a magyar underground rap alapjait, ordenáré stílusuk máig egyedülálló. Instant klasszik. (Egy Qrva 2 dologra jó)
Ganxsta Zolee és a Kartel: Jégre teszlek (Sony, 1997)
Zolee ellentétes megítélésű figuráján is átsütött, hogy valamit azért mégiscsak elkapott a műfajváltó zenész, Pierrot pedig erre a lemezre hozta össze a legjobb alapokat. Az a különleges helyzet, hogy ez a felvétel jobban szól ma, mint megjelenésekor. (Keleti oldal, nyugati oldal)
Animal Cannibals: Kés, villa (Magneoton / Warner, 1998)
Kannibálék 1995-ös első lemeze indított be sok karriert, na meg persze ők maguk is, a műfajért tett érdemeik megszámlálhatatlanok, de talán ezen a harmadik albumon a legérettebb laza, funkos, kicsit jazzes rapzenéjük. Ezittaz, Mindenki, bizony ehhez tehetség kellett, kitartás és egy kis szerencse is. (Ezittaz)
Dopeman: Magyarország rémálma (1g Records / Warner, 1999)
Dope papa egyedi rapstílusával olyan gyorsan vált tényezővé, hogy ez a tempó talán meg is tépázta kissé a karrierjét, pedig ő aztán tényleg a magyar Nas-ként vágott rendet a nyócker sztorijai között. Első lemezén talán több a hozott matériás cucc, itt a másodikon viszont minden egy kicsit cizelláltabb. (Enyém a világ)
Sub Bass Monster: Félre az útból (Magneoton / Warner, 1999)
A Fila Rap Jameken feltűnt gyulafirátóti rapper töltötte ki legügyesebben a mainstream és az underground közti rést, az egyik legtöbb példányban (több mint ötvenezer) elkelt magyar hiphoplemez bátran kalandozik a g funk területére is, országos slágerei máig élénken élnek az emlékezetekben. (Négy ütem)
Az Árral Szemben: Özönvíz (Record Express, 1999)
A hazai színtér kilencvenes évek végi kivirágzásának egyik kulcsformációja volt Benski, Bootsie és Pepita triója, első stúdióalbumukkal mutatkozott is némi esély a komolyabb áttörésre, ez végül elmaradt, de a formáció megmaradt a keleti parti stílusú, jazzes és nagyon eszes szövegű hiphop egyik alapformációjának. (Napfény)
IMMC: Scandallum (CBI Rekordz, 2001)
In Memoriam Michael Christmas – a bringás futárokból, firkászokból, breaktáncosokból álló ’ájdábölemszí’ nevével is egyértelműsíti, hogy a Fenyő által behozott oldskool elkötelezettje, Buppáék viccesen, mégis nagyon töményen oktattak és a korszak legjobb producereivel dolgoztak. (Parkett csiszoló quartett)
Bëlga: Majd megszokod (CrossRoads, 2002)
A Bëlga soha nem mondta magáról, hogy hiphopzenekar lenne, ennek – és az ellenzők által hangoztatott érvek – ellenére debütálásuknak megkérdőjelezhetetlen helye van a műfaj legjobb hazai albumai között. A klasszikus dalok száma kétszámjegyű, a korong zsenialitása máig észveszejtő (Hús)
Ludditák: Ludditák (Pseudo Rekordz, 2003)
Ha női mc-k, akkor a bátaszéki rap-sziszták, azaz a Fiáth-testvérek féle Ludditák az elsők, akik Magyarországról beugranak nekünk. Nem a mélyundergroundból jöttek, későbbi albumaikon profibb a zene, de ilyen ihletett szócsavarást, mint ami ezen a bemutatkozáson szerepel, nagyon keveset találunk bárhol máshol. (Falu)
Sena: First One (Gimmeshot Rekordz, 2003)
Sena természetesen a másik női mc-énekes, aki nélkül lehetetlen összegezni a hazai rapet, ráadásul a First One a bulijairól, produkciós tevékenységéről is híres, Mango vezette meghatározó Gimmeshot krú mesterműve is. Soulos hiphop, ahogy másol nem hallhatod. (First One)
Hősök: Nyelvtan (szerzői, 2003)
A veszprémi színtér motorjának számító Hősök már korai lemezein kialakította sajátos megszólalását, melyet legjobban talán a Nyelvtan című második albumon prezentálnak sok-sok hiteles mondanivaló kíséretében. (Nyelvtan)
Akkezdet Phiai: Akkezdet (WacuumAirs, 2004)
Újonc és Saiid 1996-os egymásra találásával idővel az egyik legerősebb rapduó jött létre, az pedig idővel létrehozta az egyik legerősebb hiphoplemezt. Wu-Tang-os kemény, sötét, misztikus hangzás, hihetetlenül erős flow, utcáról összeszedett témák. Durva alapmű! (Oldalwiz)
Bobakrome: Direkt Torz (WacuumAirs, 2004)
Bobakrome már csak WacuumAirs főnökeként is megkerülhetetlen figura, de saját rappelési stílusával és egyedi hangzású beatjeivel szintén kiemelkedő a teljesítménye. Ol’ Dirty Bastard magyar fattyaként harmadik lemezével egy igazi klasszikust teremtett. (Szarok a trendre)
NKS: ***** (Kriminal Beats, 2006)
Megkerülhetetlen mestermű ez is. GDL city (Gödöllő) THC szívó májsztrói megteremtették a magyar rapben a vicceskedést mellőző humort és a (mű)gengszterkedés nélküli keménységet. Pesti flaszter, korrupt zsaruk, kisstílű zsiványok, tűzrevalóvaló öreg smukkos szukák és cigány dzsihád. És olyan flow, hogy a fejedet leszakítja. (Isten tuggya mé)
Punnany Massif: Körkorkép (Punántúl Rec, 2006)
A Punnany Massif már debütáló lemezén is az egészséges eklektikával dobta fel a hiphopot és öniróniával a társadalomkritikát, plusz mindezt olyan megszólalással, ami hatvan percen keresztül végig fenntartja a lüktetést. Pécs ezzel a remekművel erősítette a legfontosabb vidéki város képét a magyar zenetérképeken. (Alap, hogy normál!)
Bankos: B-oldal (Kriminal Beats, 2006)
A minden irónia nélkül rapfilozófusként is említhető Bankos újat hozott a magyar hiphopba: ez a fajta, rendkívül személyes, érzékeny, hol önmarcangoló, hol álmodozó hangvétel az ő lemezeinek a megjelenéséig ismeretlen volt a honi szcénában. Legalábbis ilyen színvonalon biztos (Rapmotel című 2003-as albuma is alap). (Megint)
Vanis & Crain: Mekvárt Szleng (S*10, 2007)
Vanis és Crain két kiváló producer, akik naphosszat csak koszos beateket gyártanak és megnyerik a legjobb magyar mc-ket, hogy dumáljanak rá ezekre. Egyszerű történet a Mekvárt Szlengen mégis minden a legjobb csillagzat alatt állt össze (és idén megjelent a folytatás is Mekvárt Szleng II címmel). (teljes album)
Bobafett & Bobakrome: Aludnifogtál (WacuumAirs / DDK Records, 2008)
Az a fajta zene és szöveg, amit Magyarország határain kívül senki se ért, azokon belül viszont mindenki nagyon. Maga az album slágere, a Nénike felér egy kiadós szociográfiai tanulmánnyal, csak sokkal szórakoztatóbb annál. Nyomorgó nyugdíjas, selyempizsamás miniszter, és rengeteg felmosórongy, aki azt hiszi magáról: függöny. Bobafett hardcore gitárriffekre pakolt, szépen hajlított nyíregyi magánhangzókkal regéli el, hogy milyen ez az ország. Pont olyan. (Bagolyköpet című másik közösködésük is nagyon kötelező!) (Nénike)
Funktasztikus: Táncdalok, Sanzonok, Melodrámák (DDK Records, 2011)
A lemez, melyből megtudhatjuk, milyen a világ egy mezőkövesdi panel erkélyéről nézve. Nem olyan, mint a Beverly Hills 90210, de nem is olyan, mint Compton, bár kétségtelen, hogy utóbbihoz áll közelebb. Zeneileg biztos: a 2010-es évek Magyarországa a kilencvenes évek kaliforniai beatjein zakatol. (Szívvel, lélekkel)