„Hátunk mögött több mint tíz év és nem csillapodunk” – Hősök (interjú)

A 2000-es évek elején indult veszprémi Hősök (Eckü, Mentha, Brash és Joeker kvartettje) fokozatosan nőtt az ország legnépszerűbb hiphop csapatává, sikereik mára túl is mutatnak a műfajon. Karrieráttekintés következik és kicsit hazai műfajtörténet is a REC012 magyar hiphop fókusztémájának jegyében a hétvégén a Dürer Kertben a 10. Offline Music Festival keretében mások mellett sok hazai rap előadó társaságában fellépő veszprémi alakulattal.

- Mit jelentett számotokra a hiphop akkor, amikor indult a Hősök, vagy pláne, amikor még külön nyomtátok Ammóniaszökevények és Őrült oldal néven az ezredforduló idején, ráadásul vidéken?

Eckü: - Óriási láz volt, minden érdekelt a hiphop kultúrából, a rappeléstől a graffitizésig. Én például Neolux spray-vel és zsírkrétával rajzoltam a házfalakra. Kevés buli volt, de azokra, amikor csak tudtunk, eljöttünk Budapestre. Tán úgy kéthavonta egyszer volt valami rendezvény. Egyszer Summer Jam, egyszer Fila Rap Jam, és ilyenkor mindig néztük, hogy mi folyik a műfajban. Egyébként 1998-ban Rapkids néven indultunk Joekerrel (Komjáti Ádám, a Hősök negyedik tagja, producere, mc-je – a szerk.) egy Fila Rap Jamen, akivel ugye az Ammóniaszökevényeket is alkottuk utána, de erre az első versenyünkre még anyukám kísért fel minket. Mondták, hogy „de aranyosak ezek a fiúk”. Nyomtuk a Gettó fényei című számot, rá egy évre megint próbálkoztunk, de nem nagyon jött be. Minden érdekelt, ami akkoriban zajlott, jöttünk fel Budapestre az unokatesómmal, megálltunk Fehérváron és a vonatból fotóztuk a graffitiket. Előhívta a képeket, én rohantam be helyijáratos busszal, hogy hadd nézzem újra, mert hogy ez milyen durva, „hadd kérjem kölcsön”, és így tovább. Ő mutatott képeket, amikor 1998-ban Coolio volt a Szigeten, és le van fotózva, ahogy ott kosarazik. Akkoriban minden ilyen apróság óriási élmény volt, rengeteget jelentett. Mindenből akartunk egy kis szeletet magunknak, ami akkor volt, legalábbis én ott Pétfürdőn. Az öltözködésben is megpróbáltam átvenni ezeket a külföldi dolgokat, a megfordított kertészgatya ugye Kris Kross stílusban. Volt olyan, hogy így feleltem irodalomórán. Középiskolában olyan is volt, hogy társadalomismeret órán a tanárom leutánozta azt a mozgást, ahogy mentem, és próbált ő is úgy beszélni, ahogy hallotta tőlünk a szubkultúrában, hogy tükröt tartson elénk. Pezsgő gyerekkori élményzuhatag volt a hiphop megismerése. Csináltunk olyat is, hogy vasalódeszkát használtunk dj-pultnak, és „akkor középen a crossfader és akkor így kell szkreccselni”. Kipróbáltuk úgy a bréket, hogy elmentünk egy betonplaccra, és magnóról szólt a zene, mint a videóklipekben, ahogy az az igazi. Minden nagyon lassú volt, lassan jöttek az infók, de nagyon-nagyon kedves időszak az életemben.

Brash: - Tényleg az volt talán a szépsége az egésznek, hogy nem volt semmi a seggünk alá rakva, újszerű volt, ami akkor kezdett el igazán betörni Magyarországon. Nem az volt, hogy kétnaponta el tudtunk menni egy hiphopbuliba, hanem még kazettamásolós korszak volt, cd-másolós, borítófénymásolós. Ha valakinek megvolt egy eredeti kiadvány, akkor azt 25 példányban lefénymásoltuk. Képesek voltunk felülni egy vonatra, és elmentünk Szegedre Mikrofonpartyra, Debrecenbe, Miskolcra, mindenhová egy buli kedvéért. Megvolt a vonatra a pénzünk, meg talán még a belépőre, amúgy semmi másra. Tudtunk venni magunknak egy ásványvizet, vagy egy sört, és akkor másnap valamikor este hazakeveredtünk. Talán valahol ez volt a legszebb az egészben, hogy egy új dolgot fedeztünk fel, ami azóta már abszolút betört.

Mentha: - Aztán még folyton néztük a német Vivát, volt egy Word Cup című műsor, mindhárman azon lógtunk. A régi német rappeket a mai napig nagyon kedveljük, ezt a műsort meg emlegetjük azóta is, videokazettán több adás megvan. Videóm már nincsen, de sokszor tervezzük, hogy majd leülünk valamikor és megnézzük.

- Mennyire volt a hatásaitok között magyar hiphop? Kiket tartottatok jónak a hazai mezőnyből?

Mentha: - Én akkor még Guns N’ Roses-os voltam, először mindenképpen a külföldi hiphop érintett meg, a Beastie Boys volt az első, a Root Down videója. Az MTV-n ment a Sabotage, amin már éreztem, hogy valami miatt tetszik, pedig az még nem az a rap volt, utána jött a Root Down, aminek a klipjében graffitiztek, brékeltek és akkor azt mondtam, hogy a Guns-poszterek le a falról, és innentől kezdve Beastie Boys. Először eszembe sem jutott, hogy magyarul is lehet rappelni, nem is nagyon foglalkoztam ezzel. Aztán persze jött az Animal Cannibals, Megasound System és lassan csorogtak be a magyar előadók is. 1996-7-től volt a Fila Rap Jam, Az Árral szemben és onnantól kezdve jöttek a magyar underground zenék. Nagyjából ekkor jöttem rá, hogy ezt tényleg lehetne magyarul is művelni.

Brash: - Nekem első körben a győri szcéna jött be, a Tibbah-ék, a Tibbah Nation 1, a Deego-ék is nyomták már, a Dinasztia, ez a régió jutott el hozzám és fogott meg. Emellett volt egy Cypress Hill-korszakom és hallgattam tök sok Tupac-et is, de túlnyomó részben inkább a magyarra feszültem rá. Nagymamámnál, Ajkán, ahonnan a dj-nk, DJ Gozth (Nagy Zsolt – a szerk.) is származik, volt egy figura, aki be tudott szerezni bármit, másolta át a kazettákat, én meg vittem haza Veszprémbe.

Eckü: - Meg az east coast, abba is jól belekaptunk, ez pedig már a középiskolás időszak volt. Brash-sal évfolyamtársak voltunk Veszprémben az Ipariban. Óriási élményanyag volt nekem, hogy egy kis faluban lakva be tudtam szerválni pár dolgot, de amikor bekerültem Veszprémbe, akkor ez megsokszorozódott. A pályaudvaron volt egy cd bolt, mindig gyűjtöttem a pénzt, hogy vehessek egy újabb lemezt. Mégis a rendezvények jelentették a legtöbbet. Nem volt belőlük sok, de ott láttuk, hogy magyarul is megy ez jól. Megismertünk sok jó zenét: Firma, Funkrodeo vagy Az Árral szemben. A Summer Jamek eleinte még az Orczy-kertben, aztán Balatonalmádiban a Panoráma diszkóban voltak. Ez már a 2000-es évek eleje, és az Animal Cannibals-táborral párhuzamosan futott. Elkezdtünk oda is eljárni, Mentha már nagyon korán, mi Brash-sal egy kicsit később csatlakoztunk. Éreztük, hogy „Magyarországon is él a hiphop” és mi is a részese akartunk lenni mindennek.

- Hogyan született meg a Hősök?

Eckü: - Ment ugye az Őrült oldal és az Ammóniaszökevények. 2000 decemberében megjelent az Őrült oldal-lemez, kilenc számot tartalmazott. 2001 augusztusában pedig megjelent az Ammóniaszökevények Pétishow című tíz számos albuma, amin viszont volt egy featuring az Őrület oldallal, az ötödik vagy a hatodik szám. Az volt a címe, hogy Hősök és onnantól beindult, hogy még, még, csináljunk együtt dalokat. Aztán Menthával voltunk egy eplényi buliban, ahol mindenki totál részeg volt, és letoltuk a faluház elől a szekeret a főúton szakadó esőben, térdig érő sárban. Mentha ott már arról beszélt, hogy nekünk is össze kell fogni, de én mondtam, hogy szerintem ez hülyeség, aztán egy idő múlva, 2001 októberében tényleg összefogtunk és ez lett belőle.

- Nektek az mennyire volt fontos, hogy vidékiek vagytok? Volt a keleti oldal, nyugati oldalhoz hasonló vidéki-budapesti feszülés itthon akkoriban?

Eckü: - „Nem csak Pestből áll az egész Magyarország tátátá…” (énekel egy Apostol-slágert – a szerk.)

Mentha: - Ezen mi annyira nem feszültünk be, nem nagyon foglalkoztunk ezzel, megvolt, amit akartunk…

Eckü: - …Bocsánat, annyit minimálisan hadd tegyek hozzá, hogy azért a nyugatot elég rendesen nyomtuk régen.

Mentha: - Ja, hát persze, de nem az volt bennünk, hogy nem szeretjük a pestieket. A vidék-ügy azért bennünk volt, meg volt egy EP-nk is A nyugat nem enged címmel, átvettük a győri brigádtól, ők is nyugat, mi is, meg a szombathelyiek is, és akkor „Nyugat MO”,  oké, ezt nyomtuk elég erősen egy időben.

Brash: - De a Budapest-vidék ellentét nem dominált soha. A pestiek sem tekintettek ránk úgy soha, hogy vidékiek.

EGY NAGY KÉPBEN ÖSSZESZEDTÜK AZ ORSZÁG JELENTŐS VIDÉKI HIPHOP CSAPATAIT.

Eckü: - Egyből lett amúgy egy kedves élmény. 2002-ben elindultunk a HipHop Missionön, ahol négy régió szerint zajlottak az elődöntők és minket az északi régióba tettek, a Pecsában léptünk fel.

Mentha: - Azért az északi elődöntőbe raktak bennünket, mert Pétfürdőről vagy Várpalotáról adtuk fel a cd-t. Azt mondták a kannibálok, hogy akkor az már nem a nyugat, hanem az már Pesthez közelebb van. Ha Veszprémben adjuk fel, a nyugati régióban indulunk. Különdíjasok lettünk, ami elég jelentős dolog volt, nagyon örültünk neki.

- Mit adott nektek a Hiphop Mission későbbi megnyerése?

Mentha: - Mi a Fila Rap Jameken nőttünk fel, ott voltunk, mint közönség, Ecküék ugye indultak is. Az volt az álmunk, hogy egyszer mi is eljutunk egy ilyenre. Amikor az elődöntőben kimondták a nevünket, hogy bejutottunk, akkor már nagyon örültünk, „Úristen egy álmunk megvalósult”. És akkor utána bemondták azt is, hogy különdíjasok lettünk, „na akkor ma berúgunk!” Nagyon sok energiaitalt megittunk, kaptunk egy kartonnal, hánytunk is tőle. Rákerültünk egy válogatás cd-re, ez mind nagyon sokat lendített a lelkesedésünkön.

Brash: - Akkor még nem voltunk eleresztve pénzügyileg, és azután, hogy az elődöntőben különdíjasok lettünk és rákerültünk a válogatás-cd-re még ott is megnyertük a közönségszavazást. Ennek a győzelemnek volt egy tárgyi nyereménye is, egy stúdiózás, plusz egy klipet is kaptunk volna elvileg, nagyon örültünk, hogy elmehetünk egy tökjó stúdióba felvenni egy albumot. Mindebből aztán csak egy maxi lett (a Magneotonnál megjelent 2003-as Mindörökké – a szerk.), és a klipet is a kannibálok csinálták meg nekünk, de ennek abszolút örültünk, és hálásak voltunk érte. Ismeretségünk sem volt akkoriban, még egy VHS kamera is nagy szó volt.

Eckü: - Egy minimálisat még visszacsatolnék az elődöntőre, 2002-re. Ez egy pénteki nap volt, az összes haverunk feljött vonattal, éjfélkor vége lett, utána kigyalogoltunk a délibe, nagy bandázás, mindenki részeg, nagyon jó kedvvel reggel hazamentünk, pihentünk kicsit szombaton, vasárnap viszont felültünk egy másik vonatra, és mentünk Szombathelyre stúdiózni, négy számot felvenni.

- De ez már egy előre lefoglalt stúdióidő volt, ugye?

Eckü: - Persze akkor készítettük a Szóhisztéria című első lemezünket. A vonaton nagyon feldobott állapotban mentünk Szombathelyre, éreztük, hogy érdemes csinálni. Régen úgy volt amúgy, hogy elmentünk az első vonattal, felvettünk három vagy négy számot, aztán az utolsó vonattal hazamentünk. „Akkor van öt óránk arra, hogy négy számot felvegyünk, gyakoroljuk be keményen.” Bertihez jártunk, az öreg rockerhez, oda jártak a Tibbah-ék, a Deego-ék, mindenki a környékről. Nagyon más időszak volt az, viszont tökjó visszaemlékezni rá. Az esetlenségére, a kedvességére.

Mentha: - Hát meg az a tűz, az a láz, ami akkor bennünk volt, „fú most nagyon, fú izé különdíj, csináljuk!”. Igazai tinédzser mentalitás, hogy tegyük oda magunkat. Nem mintha ez ma már nem lenne meg, csak ugye akkor éreztük először, hogy na. Még igazból bele sem kezdtünk, de máris történt valami nagy dolog velünk.

Eckü: - Úgy született meg egyből két lemez, gyakorlatilag a pályánk elején (Szóhisztéria - 2002, Nyelvtan - 2003), hogy mi sem gondoltunk volna. Mai szemmel nézve nem mondom, hogy óriási lemezek, viszont szépen megalapozták a jövőnket. A Nyelvtanból ezer fölötti példányszámot eladtunk, úgy hogy nem volt terjesztés. Vittük a bulikba és ott fogyott.  A Szóhisztériából meg volt olyan, hogy a neten árultuk, de már borítónk sem volt hozzá, és egyetlenegyszer megcsináltam egy olyan patkányságot, hogy egy srácnak úgy küldtem el utánvéttel postán, hogy már csak a ráírtam az írható cd-re a számcímeket és beleírtam egy kis cetlire, hogy bocsi tesó, hogy így adtuk fel, de elfogyott az utolsó borítónk is. Joggal háborodott fel szegény. Onnantól többet nem adtunk el belőle.

- Pedig az egy igazán exkluzív, egyedi példány. A Nyelvtan című folytatás gyorsan elkészült, lendületben voltatok.

Eckü: - A Nyelvtan már kicsit koncepciózusabb volt, akkor már a Sikztah, aki a Mecca Individualz-főnök volt Győrben, jobban felfigyelt a csapatra, és mondta, hogy az új lemezbe besegítene, gyártana le borítót. 2003 júniusában jelent meg, pont aznap, amikor megnyertük a HipHop Missiont az elődöntő győzteseiből összerakott cd közönségszavazatai alapján. A rendezvényre elvittük a friss albumunkat, és ott tök sokat eladtunk belőle. Elmentünk bulizni a ZéPébe, vittük a díjat magunkkal.

Mentha: - Végigcipeltük a hónunk alatt a városon, hogy úúú, megnyertük! „Húmilesz gyerekek, innentől vége, otthagyjuk az iskolát is.” Egy hét eltelt, és Kuka MC felhívott, hogy „nincs lemezszerződés, mert a kiadónak mégsem, úgyhogy semmi nincs, tehát nullát nyertetek”.  De akkor jött az, hogy ők elintézték, hogy legalább egy maxi legyen és egy videó. Nem törtünk le, azt mondtuk, hogy minket nem érdekel, persze legyen. Nem foglalkoztunk vele.

Brash: - A Szanatórium Stúdióban vettük fel Budapesten, addig ugye Szombathelyen, meg előtte az otthon, a felakasztott mikrofonba toltuk és akkor bementünk egy ilyen bazinagy stúdióba. Abszolút jó élmény volt. Nem is maradt bennünk az, hogy „nem lett belőle nagylemez, meg az, amit ígértek”. Leszartuk, azt mondtuk, hogy „kit érdekel? Csináljuk! Ezt használjuk ki, ami van.”

Mentha: - A Kannibálok nagyon rendesek voltak.

Eckü: - A maxira négy dal került és a Mindörökkét rátettük új verzióban, ami ugye a Nyelvtanon is szerepelt már. Ráéreztem valamire és az végül egy korszakot nagyon meghatározott nekünk. Lett egy olyan dalunk, ami alapkő lett a rapperek között. Tényleg mindenki szerette, de nem csak a rapperek, minden buliban előadtuk, lett egy klipünk, ami bekerült a tévébe is, összességében lett valami, ami elindított újabb dolgokat.  

- Utána viszont elég sokáig nem lett újabb albumotok, hanem mindenféle projektek követeztek (Magyar Hiphop Remixek, Westprém City Allstarz, Gruppen Family, Mentha-szóló).

Eckü: - 2004-ben kicsit változott a dolog, merthogy nem csináltunk egyből lemezt. A projekt ment tovább, de a zeneírónk, Joeker kiköltözött Londonba, Brash felkerült Budapestre fogtechnikusnak tanulni. Mentha épp akkor szólólemezt tervezett, én meg kerestem a helyemet és nem tudtuk pontosan, hogy mi lesz, de ütöttük a vasat, mindenki külön a kis részét. Kijött mindenféle közös projekt, meg voltak Hősök-fellépések, de Hősök-lemez csak 2008-ban jelent meg újra, ez ugye a Klasszik.

Mentha: - Nyomtuk továbbra is a fellépéseket, úgy mentünk, mint Hősök, de nyilván volt 1-2 Mentha-buli is, vagy Gruppen Family-buli. Jött a Westprém City Allstarz-lemez, ami a környékbeli színteret mutatta be.

Eckü: - Akkor döbbentünk rá, hogy az internetnek mekkora ereje van, addig azért mindig láttuk, hogy van egy viszonylag lassú terjedési ideje az országban a cuccoknak. Ez a lemez 2005. december 24-én került fel a netre, január végén elmentünk Debrecenbe, az volt az évi első bulink, és követeltek róla vagy két számot. Csak néztünk, hogy ez hogyan jutott el addig. Aztán láttuk, hogy nagyon-nagyon rövid idő alatt tízezren letöltötték.

- Külső szemmel lassú, de tudatos építkezés jellemzi a karriereteket. Egyre jobb lemezek, mindenféle projektekkel növelt hírnév, aztán élőzenés felállás. Ez belülről is így zajlott?

Mentha: - Szerintem van ebben igazság.

Eckü: - A lassú feltétlenül igaz, tudatosság kevesebb volt bennünk az elején. Mondjuk olyan 2007-8-ig mindent önerőből hoztunk létre, összedobtuk a lóvét. Tudatosság már inkább a Klasszik környékén és a 2011-es Négy Évszak lemeznél jött el. Visszacsatolnék még 2007-re, amikor megjelent a Mentha-lemez, előtte 2005-ben kijött Mentha Áldozat EP-je, a dal klipjét szarrá játszotta akkor a Viva. Mindenki vágta, sírtak, meghaltak rá az emberek és borzasztó sok elment a lemezből belőle.

- Mennyi?

Mentha: - Olyan 600 darab elment, ami nagyon soknak számított. És még utána is ment volna, csak már nem volt belőle több cd. A Viva egyszercsak betette valamilyen rotációba, nappal is elkezdték nyomni, de nagyon durván. Behívtak egy műsorba, és amikor jöttem el, akkor a nagyfőnök azt mondta, hogy „gyere csak be az irodámba!”. Bementem az irodába, akkor mondja, hogy ilyen jó, meg olyan jó, én meg hülye voltam, akkor halt meg anyukám, és nem fogtam fel a dolgokat, hogy úristen, itt vagyok a Vivában, úgymond nyal nekem a góré, megy a klipem, fel sem fogtam, hogy most kéne akkor valahogy meggyúrni. Hanem leszartam, nem nyaltam neki, nem is lett semmi folytatás. Lehet, hogy akkor kicsit haverkodnom kellett volna, kicsit megnyomni magam, hogy csinálunk még egy klipet. Az így elillant, egyszer csak már nem játszották a klipet, utána hiába kopogtattunk a Hősökkel, nagyon sokszor azt mondták, hogy oké fiúk, hogy itt vagytok, de hát szar ez a zene, nem játsszuk le. De mi akkor is kopogtattunk, hogy megint itt vagyunk. És akkor egyszercsak éjszaka már lemehetett a klipünk. Akkoriban nem voltunk a helyzet magaslatán, nem tudtuk, hogy mit kell lépni vagy hogy, hogyan mennek a dolgok.

ÉS AZT TUDTÁTOK HOGY BRASH EGY HORVÁT RAPPERNEK IS FORGATOTT KLIPET?

Brash: - Az évek és a tapasztalat. Az elején éppen azért is volt lassabb a folyamat, mert nem ismertünk senkit. De ahogy mindenhova elhívtak, úgy ismertünk meg egyre több szervezőt, építgettük a kapcsolatainkat.

- Hogyan látjátok a zenei fejlődéseteket az elmúlt években? Mitől ugrott meg ennyire a népszerűségetek?

Eckü: - Attól, hogy idővel tudtunk nyitni. Nem csak rapzenéket erőltettünk. Az előző lemezen volt ugye az Ákosbácsi átdolgozás-feldolgozás, az Ikon, ami élőzenés dal és amit rátettünk a 2011-es Négy évszakra is. Szintén ezen a lemezen szerepel a Szótár, ami kicsit hasonlított az Foreign Beggars-os grime-os, electro-dubstep zenékre. Akkor éreztük meg, hogy „nemár, ilyen gyorsra is lehet rappelni?!”. Az új lemezünkön meg már rengeteg élő hangszer van, sokkal jobban bevontuk a zenekart. Egyrészt amióta van a zenekarunk 2010 ősze óta, a kezdetben Zhe Band, ma már csak Hősök Live néven futó projekt, és van háttér, azóta szintén sokat léptünk előre, zeneileg is sokat színesedtünk. Másrészt a többiek már évek óta hallgattak nemcsak rapzenéket, és ezek a hatások is beépültek. Rájöttünk arra, hogy kell többfelé nyitni és ha szélesedik a produkció, akkor miért ne érezhetnénk jól magunkat egy A-Do-Gat-ón, ami egy ilyen trap-es baszás (a Nobody Moves-zal közös electró-dubstepes szám – a szerk.).

Mentha: - Nem akartuk megunni, hogy állandóan csak rappelünk, néha, jó volt egy kicsit kikalandozni, kíváncsiak voltunk és működött is, úgy vesszük észre.

Brash: - Meg olyan zenékre rappelünk rá, például az A-Do-Gatra Pixánál, akikkel elég nagy haverság van, úgyhogy evidens volt, hogy közreműködünk.

Eckü: - Utólag fedeztem fel, hogy az utolsó három lemezt mindegyiket másik helyen, de jó emberekkel vettük fel, mindegyiknek megvolt a speckó varázsa. A Klasszikot a Pixánál Székesfehérváron, a Négy évszakot a Nice Sanyinál fent Budapesten a stúdió H-ban. Az is érdekes időszak volt, mindenki dolgozott, ezerrel ütöttük a vasat, délután kocsiba Pestre…

Mentha: - Hajnali 3-ig stúdió, aztán haza és reggel újból meló.

Eckü: - Utána meg az volt, hogy a Diazhoz kezdtük feljárni, akit már szintén nagyon régóta ismertünk, és aki Pesten kiépítette a stúdióját. Mindig volt újdonság a stúdiómunkában is és ez is nagyon fontos.

- Hogyan készült a most megjelent Érintés című ötödik nagylemez? Itt mi volt a stúdiómágia?

Eckü: - Nyugodtabban és lassabban készült, profibban, volt rá időnk. Például a Tkyd-es dal (Próbáld meg – a szerk.), amit 2012 áprilisában rögzítettünk és az volt az új anyag beharangozója, is érdekesen készült. Jöttünk fel és a kocsiban tanakodtunk, hogy hát annyira nem jó ez a zene, valaki mondta, hogy nem annyira érzi, viszont a stúdióban beraktunk egy csomó Joeker-zenét, és rátaláltunk a megfelelőre. Mindenki átrakta kicsit az agyát, oké, akkor felrappeljük erre. Volt idő átgyúrni, nem az volt, mint régen, hogy megvolt az alap, kimentettük egy wav-fájlba, elvittük így a stúdióba és erre rárappeltünk és egy minimál keverés után kész is volt.

Brash: - Most, hogy a Joeker igazából már nem is rappel, hanem teljesen rá van gyógyulva a zenekészítésre, tök gördülékenyen ment. Rátelefonáltunk, hogy figyelj Joe, itt kéne még egy kis kiállás, meg kéne írni ezt a zenét gyorsan. Hazament, leült, megírta, és át is küldte. Már neki is hatalmas tapasztalata van a zenék terén.

Mentha: - Még mindig vannak ötleteink, megcsináltunk öt lemezt, túl vagyunk nagyon sok projekten, hátunk mögött több mint tíz év és nem csillapodunk.

Eckü: - Még mindig baromira élvezzük.

TALÁLTUNK EGY TELEFONT ECKÜ FOTÓIVAL A HIP HOP HATALOM KLIPFORGATÁSÉRÓL!

Mentha: - Mindig az van, hogy látunk valamiben fantáziát. Nem az van, hogy ülünk és vakarjuk a tökeinket. Valaki úgyis mindig bedob egy ötletet és azt vagy megcsináljuk, vagy átformáljuk, de mindig jönnek az új impulzusok.

Brash: - Plusz durván színes a mai zenei paletta, amiből ihletet merítünk. Régen ugye ahogy beszéltünk is erről, hónapokig szólt egyetlen kazetta, ma meg annyiféle műfajt lehet megismerni pillanatok alatt és mindenhonnan érhetnek inspiráló impulzusok bennünket.

Eckü: - Mindig van valami sodor a magyar hiphopban, ami jó. Régen mondták, hogy ez Akkezdet Phiai-s, aztán mondták, amiben zongora volt, meg próbált komoly dolgokat mondani, hogy ez meg Hősök-ös. Mindig megpróbáltunk a fősodortól kicsit elvonatkoztatni, és megmaradt Hősök-ösnek a zenénk. Mindig ért bennünket impulzus és mindig jött visszacsatolás is, ettől mi együtt maradtunk és ettől az emberi száltól tudunk 12 éve vidéki rapcsapatként létezni. Ismerjük a határainkat, de tudjuk azt is, hogy mikben vagyunk jók és ezeket használjuk is. Talán ezért szeret bennünket a közönség.

interjú: Dömötör Endre
fotó: Lékó Tamás

a június 22-i, szombati tizedik OMF Facebook-eseményoldala

a Hősök és a Hip hop hatalom klipje számos vendégrapperrel: