Disclosure: Settle (lemezkritika)

2013.06.03. 11:39, Frontrecorder

disclosure_4.jpg

A beharangozó kislemez- / klipdalok nyerő sorozata (Latch, White Noise, You & Me, When A Fire Starts To Burn) után ma megjelent Howard és Guy Lawrence, azaz a klubokat és popslágerlistákat egyaránt sikerrel meghódító új brit house-zenei hullám vezérformációjának számító Disclosure első albuma. A Settle az a fajta lemez, amely egyből adja és aztán gyakran kívántatja magát, mert örömérzést gerjeszt a hallgatása. Hogy mit tud még a pimaszul fiatal testvérduó vendégénekesek garmadáját felvonultató bemutatkozása, itt megállapítjuk.

Disclosure_Settle_cover.jpgKiadó: PMR / Island

Megjelenés: 2013. június 3.

Stílus: Garage / house / pop

Kulcsdal: White Noise

A Disclosure nemcsak a jelenlegi, új house-robbanás (kereskedelmileg is) legnagyobb durranásának számít hazájában, összesen több százezer példányban megvásárolt top 20-as kislemezekkel a tarsolyában, de röpke három éves pályafutásuk során már most világszerte követendő példának, ihlető forrásnak számítanak (az általunk "magyar Disclosure”-nek kikiáltott Stamusic nemrég mutatkozott be Magyarradar rovatunban). Tulajdonképpen nagyon is időszerű a testvérduó - látványosan gyorsan történt - befutása, hiszen amiből merítenek, a kilencvenes évek elejének amerikai (soulos-r’n’b-s, illetve kemény pattogós) house-a és a kilencvenes évek végének (soulos-r’n’b-s, keményen pattogós) brit 2-step garage-a most jön éppen vissza, a húszéves ciklikusságnak megfelelően javában zajló kilencvenes évek flash aktuális állása szerint. (Előképeik nyugtázásául / elismeréséül a srácok feldolgoztak egy house-klasszikust éppúgy, mint egy 13 éves 2-step-slágert.)

A ráérzés a korszellemre persze még nem lenne elég a mainstream sikerükhöz, ahhoz kellenek a dallamos, popformába öntött számaik, na meg az azokat már a nevükkel eladó, ügyesen kiválasztott vendégénekesek (AlunaGeorge, Ed MacFarlane, Jamie Woon, Jessie Ware, London Grammar, hogy az album szélesebb körben ismert közreműködőit említsük). És ebben rejlik a Disclosure titka: amit csinálnak az úgy tánczene, hogy közben rádióbarát popzene is. Ez pedig elvezet bennünket a Lawrence-fiúkkal kapcsolatos legérdekesebb tényezőig, hogy gyakorlatilag semmiféle tánczenei előéletük nincs. Saját bevallása szerint a most 19 éves Howard három évvel ezelőtt még az érzelgős dalszerző-énekesekért rajongott és kifejezetten utálta az elektronikus zenét, míg bátyja, a most 21 éves Guy egy indie gitárzenekarban dobolt, mielőtt elkezdett volna partikra járni, és ott megfertőződni mindazzal (house, techno, UK funky, 2-step, future garage), ami a mai brit poszt-dubstep vagy bass music színtéren megy. Az öccsével együtt tulajdonképpen megpróbáltak otthon olyan zenéket összehozni, amiket a klubokban hallottak, és rövid időn belül sikerült is magas szintre emelni a produceri kvalitásaikat - komolyabb tánczenei / partikulturális tudás, beágyazottság nélkül. Fontos-e ez a végeredmény szempontjából? Lehet az autentikusságát, a hitelességét és az eredetiségét firtatni, ám az is biztos, hogy a Settle végre egy vállalható és nagyon aktuális crossover party-pop lemez, csupa fülbemászó, kifinomultan tuc-tucozós slágerrel, ami egyaránt eltalálja a Facebook-generációt és azokat az idősebbeket, akiknek van otthon Armand Van Helden- vagy MJ Cole-cédéje.

7/10


Az album teljes hosszában streamelhető itt.



A Disclosure és Sam Smith élőben adják elő a Latch című slágert a BBC Radio 1 Big Weekend fesztiválján:

https://recorder.blog.hu/2013/06/03/disclosure_settle_lemezkritika
Disclosure: Settle (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr365341387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása