Tisztességesen megszólaló, profin összecsiszolt, sokszólamú vokálokkal élő indie-pop zenekar, mely leginkább hatása hatását idézi – azaz a Coldplay-re is nagy befolyással bíró James-t – és dalait egy normális világban már naponta hallanánk a rádiókból. Ez a Magyarradarunkon feltűnt Martin & The Merrymen.
Megalakulás éve: Nehezen definiálható egy konkrét időpont, Lőrinc és Marci már 2001 óta együtt zenélnek, a zenekar őse is ekkor alakult Memoria Mortis néven (egy egészen eltérő koncepcióval), majd lett belőle Rorschach 2008-ban, a jelenlegi formáció pedig Martin & The Merrymen néven 2013 óta működik.
Tagok: Auer Márton (ének), Bubnó Lőrinc (gitár-vokál), Bubnó Márk (dob-vokál), Szkórits-Tala Gábor (basszusgitár-vokál)
Stílus: indie-pop, power-pop
Hatások: Mivel sokan közülünk erős komolyzenei háttérrel rendelkeznek, a zenei hatásaink kifejezetten szerteágazónak mondhatók, a Queen-től, Peter Gabriel-től kezdve a Coldplay-en, a Killers-en át egészen Robbie Williams-ig, Mumford & Sons-ig terjedő skálán mozognak.
Kiadó: jelenleg nincs kiadónk
Történet: A történet egy egyszerű, útkeresős-szárnypróbálgatós gimnáziumi zenekarral indul, 2002 telén, azonnal saját dalokkal, sötét, metálosnak, keménynek szánt tónusokkal. Az egyetemi évek alatt aztán 2004 és 2009 között már a formálódó zenei ízlésünk és személyiségünk alakította a zenét is, ekkorra már a hangszeréhez is jobban értett mindenki, csak akkor éppen progresszívebbek szerettünk volna lenni, mint amilyenek egyébként voltunk. Minimális számú tagcsere után közel négy éve változatlan a felállás, letisztult, egyértelmű stílussal és üzenetekkel.
Megjelenések: Rorschach néven: Need For Fancy Flowers EP (2010, saját kiadás), Faces (2012, saját kiadás)
Küldetés: Jó zenét írni, és jó zenét játszani, sokakhoz eljutni.
Jövőkép: Szeretnénk végre egy teljes lemezt felvenni, videoklipet készíteni, és minél többet játszani minél több helyen.
Szexepil: Talán az, hogy a zenekar háromnegyede egyébkét profi énekes (kivéve persze pont az énekest, haha), ezért a koncertprogramot gyakran feldobjuk egy-egy angol, vagy németalföldi reneszánsz madrigál négyszólamú férfikari átiratával, ami egyszerre sokkoló és érdekes is tud lenni (már amennyiben ez szexepil).
Mellékprojektek: Lőrincnél a Mius, Gábornál a Tyler's Lab, Marcikánál az Anna and the Barbies
Legnagyobb eredmény, elismerés: 2011-es EP-bemutató koncertünk a Merlinben, valamint a kortárs Avatar Dido és Aeneas operához írt soundtrack-ünk, Henry Purcell Funeral Sentences című művének átültetése modern indie-rock környezetbe.
íme, hat dal a Martin & The Merrymentől: