"Nem szégyellek semmit" - Nic Offer (!!!)

2013.05.03. 16:22, Frontrecorder

nicoffer.jpg

Nincs mese, legendás koncertet adott tegnap este az A38-on a !!! zenekar, és ebben a fő érdem az elképesztő mozgású - micsoda funky chicken tánc! - énekes-frontember Nic Offeré, aki hagyján, hogy többször is bevetette magát a közönség soraiba és szinte egyesével megtáncoltatott mindenkit, de az emblematikus slágerük (Me And Guliani Down By The School Yard) alatt fejen öntötte magát sörrel, majd végigtáncolt a hajó gyomrának bárpultján (lásd ezt a nézői felvételt). Offer a jelenlévőket folyamatos fenékriszálásra késztető, lehengerlő koncert (további fotók itt) előtt néhány órával is elemében - és ugyanabban az egyszínű fekete póló + Rolling Stones Some Girls-lemezborítós rövid gatya szettben - volt, amikor a kedvenc zenéiről kérdeztük Lemeztáska rovatunk számára.

donnasummerontheradio.jpg- Mi az első zenei emléked?

- Hm… ööö… az a baj, hogy hat-hét ilyen is van és nem tudnám megmondani, pontosan melyik volt az első. Legyen az, hogy mondasz egy számot.

- Legyen akkor a bűvös hármas.

- Oké. Olyan ötéves lehettem, apukámmal és a testvéreimmel utaztunk az autóban és a rádióban megszólalt Donna Summertől az On The Radio. Amikor gyerek vagy, még nem tudsz elvonatkoztatni és mindent szó szerint veszel, úgyhogy emlékszem, engem teljesen szíven ütött a szövege, szabályosan szívfájdalmat éreztem, pedig mit tudtam én annyi idősen arról! Szóval, nagyon fura volt. Tavaly aztán Franciaországban egy taxiban ülve hallottam ezt a dalt, és ez visszahozta ezt az emlékem. Később tudtam meg, hogy Donna Summer aznap halt meg (2012. május 17-én – a szerk.).

- Melyik a kedvenc összetört szíves dalod?

- The Jaynetts - Sally Go Round The Roses (énekli a refrénjét), nagyon szívbemarkoló.

- Az első lemez, amit vettél?

- Az egy kazetta volt, amit egy garázsvásáron vettem. Pat Benatar Crimes Of Passion című albuma. A mai napig  imádom Pat Benatar slágereit.

dynasty.jpg- Zene, ami zenélésre inspirált?

- Hú, ezt nehéz megmondani. Ha őszintén akarok válaszolni, azt kell mondjam, hogy a KISS. Emlékszem, gyerekként lenyűgöztek a posztereik, és bevallom, a zenéjük is, azt gondoltam, hogy ezek aztán király csávók. Hétévesen én már eldöntöttem, hogy zenekarban akarok lenni.
Érdekes lábjegyzet, hogy a barátom, aki megmutatta nekem a KISS-t, át akarta venni kazettára, de anyukám nem engedte, mert hogy sátánista zene, úgyhogy helyette a Bee Gees Greatest Hits lemezét választottam. Ha akkor mégis a KISS-t kapom meg, talán itt sem lennék, mert a Bee Gees-en keresztül nem szédülök bele a diszkóba. Jézus, lehet, hogy valami ócska rockzenekarom lenne! (nevet)

- Melyik a kedvenc Bee Gees számod?

- Vagy a You Should Be Dancing vagy a Tragedy.

- Bűnös zenei örömöd?

- Számomra ez nem értelmezhető fogalom. Nem szégyellek semmit, nem érzem bűnnek, ha valami tetszik, ami a közmegegyezés szerint ciki. Büszkén szeretem a rágógumi-popzenét is. Most mindenki Justin Bieberezik, de hát a hetvenes években ott volt David Cassidy vagy a kilencvenes években a New Kids On The Block, mindig van szemét a popzenében. Na és, ha mindig vannak gyémántok is a szemétdombon!

- Zene, ami ecstasy-ként hat?

- Igen, a zene úgy hat.

- Nem, nem úgy értem, milyen zene hat úgy?

- Hűha… (hosszú csend)... Van egy Womack & Womack szám, azt néhány évvel ezelőtt az akkori barátnőmmel végtelenítve hallgattuk beekizve, de mi is a címe? (maga elé dúdol) Várj, megkérdezem a többieket. (átmegy a másik asztalhoz, ahol a zenekar tagjai ülnek, majd vissza) Megvan: Baby I'm Scared of You.

blackuhuru.jpg- És mi a tökéletes zene lejövéshez?

- Tegnap még Amszterdamban voltunk (április 29-én a Melkwegben játszottak – a szerk.), rendesen begombáztam, mi is hallgattam, amikor jöttem le...? Amúgy a lejövés az egyik kedvenc állapotom, a Black Uhuru The Dub Factor című lemezét például szerintem száznál is többször hallgattam így. Ez az egyik kedvenc dub-lemezem, mert ez még éppen hogy a szuperdigitális dub előtti időszakban készült - egyszerűen imádom, nem tudom eléggé ajánlani!

- Legjobb zene szexhez?

- Ugyanez a Black Uhuru-album. (nevet)

- A szex és a lejövés számodra ugyanolyan?

- Haha, hát lehet, igen. A barátnőmmel elindítjuk az iPodon a Black Uhuru-összest, és akkor teljesen belefeledkezünk a dologba.

- Kedvenc szombat esti zene?

- Roy Ayres: Running Away.

- Kedvenc vasárnap reggeli zene?

- Hú... (hosszú csend)... Hoppá. Nem is tudom, milyen a vasárnap délelőtti hangulatom…furák a vasárnap reggeleim, olyankor általában egyedül vagyok és reggelit készítek magamnak meg a macskámnak és közben bármit és akármit meghallgatok. Ha nem vagy egyedül, akkor persze valami tipikus vasárnapos zenét teszel be, de ilyen velem régen volt.

- Legjobb zene utazáshoz?

- Ha egy idegen országban utazom egyedül, egy tranzisztoros rádión mindig lecsekkolom, milyen az ottani zene, mi ott a pop, mi az, amit én is ismerek; ez egy érdekes módja annak, hogy többet megtudj arról a helyről, ahol éppen vagy. Januárban bejártam Nyugat-Afrikát, és nagy felfedezés volt számomra az azonto zene, csináltam is egy ilyen mixet. Turnézáskor viszont az iPodomról hallgatok mindenfélét. 

- Zene sötéthez?

- Az első, ami eszembe jut, az Iannis Xenakis és a La Légende d'Eer, ami az egyik legfélelmetesebb lemez, amit valaha hallottam.

- Zene, ami a legjobban megtestesíti Kaliforniát?

- Tudod mit, mondhat bárki bármit… az Eagles-t cikizni szokás, de én imádom. És ha Kalifornia, akkor West Coast hiphop, ami nekem egyenlő a sacramentói szombat estékkel. Ja, és persze Fleetwood Mac.

MEGLEPŐ MÓDON A FLEETWOOD MAC AZ ELEKTRONIKUS ZENÉSZ NATHAN FAKE-NEK IS MAI NAPIG KEDVENCE.

prelude.jpg- Kedvenc New York-i diszkózene?

- Jézus, rengeteg van. De oké, legyen ez: az első Madonna-album, ami egyben az egyik lemez, ami miatt New Yorkba akartam költözni. Pár éve a Pitchfork csinált velem hasonló interjút, és ott említettem egy válogatást, a Prelude kiadó számainak Shep Pettibone által újrakevert verzióiból (98.7 Kiss FM Presents Shep Pettibone's Mastermixes - a szerk.), ami azóta is a legnagyobb, meghatározó kedvencem a nyolcvanas évek eleji New York-i diszkójából.

- Kedvenc Michael Jackson szám?

- A halálakor valamiért az első dal, amit meghallgattam tőle, a Janet Jacksonnal közös Scream volt. Talán mert előtte a bátyámmal beszéltünk telefonon arról, hogy Jacko mennyire megkínzott lelkű ember volt. A Scream után pedig a Working Day And Night-ot hallgattam meg. Ezek a kedvenceim.

- Nagy Jacko-rajogó vagy?

- Igen, elég nagy, de nem vagyok fanatikus. Prince-nek nagyobb rajongója vagyok, de szeretem Jackót, mégiscsak ő a kibaszott Michael Jackson!

- Kedvenc Daft Punk számod?

- A Homework album D-oldala. A számok, amiknek sosem jut eszembe a címe. (nevet) (Burnin', Indo Silver Club, Alive, Funk Ad – a szerk.)

- Mit gondolsz a Get Lucky-ról?

- Vicces, hogy ezt most rendszeresen megkérdezik tőlem. Legutóbb az új David Bowie-ról kérdeztek. Szerintem jó szám. Mindenkinek szól, esküvőkön is le lehet játszani, és anyukádnak is tetszik, de ezzel nincs baj. Hozzá kell szokni, hogy a Daft Punk nem fog többé forradalmi lemezeket csinálni, de a maga nemében ez egy remekbe szabott, univerzális popdal.

chk-chk-chk-thriller.jpg- Te szeretnéd, ha a zenekarodnak lennének hasonló orbitális slágerei?

- Számomra az új albumról a One Girl / One Boy ilyen – na persze, én a fejemben létező világ számára írok popzenét, nem a való világnak.

- Kedvenc WARP-os zene?

- Az, ami a kiadó húszéves fennállását ünneplő Classics válogatáson van. A párja, az Influences pedig egy csomó zenére felnyitotta a szemem.

- A legmeghatározóbb hiphop-lemez?

- Nekem a hiphop volt az a műfaj, amelynek a fejlődését végigéltem a születésétől kezdve. A kilencvenes évek elején szinte minden szám valami újat hozott, ez volt a hangmintázás aranykora, elképesztően izgalmas időszak. Ha meghatározót kell mondjak, akkor a korai Public Enemy-albumok vagy Big Daddy Kane-től a Long Live The King.

BIG DADDY KANE-NEL MI IS BESZÉLGETTÜNK A RÉGI HIPHOP-IDŐKRŐL.

- Zene, amiben nagybetűs a FUNK?

- Ha igazi heavy metált akarsz, akkor az legyen kibaszott METÁL, ha reggae-t, az meg JAH RASTAFARI, ha érted, mire gondolok. Ha egy zene eszméletlenül jó, elsöprő erejű, az mindig nagybetűs. Funkban nekem az egyik ilyen hatalmas kedvencem a Brick House a Commodores-tól, annyira sűrű, zaftos, hogy úúú. Fenomenális. Persze, pozőr funkolás, a Parliament biztosan mélyen megvetette, de akkor is.

- A tökéletes nyári vakáció zenéje?

- Amikor a strandon fekszem, az óceánt szeretem hallgatni. De emlékszem, 13 évesen lementünk a partra és az OMD Crush albumát hallgattuk a ghetto blasterből, az gondoltuk, mi vagyunk az élet császárai.

Lejegyezte: Forrai Krisztián

Nyitókép: Somay Márk / A38

https://recorder.blog.hu/2013/05/03/_nem_szegyellek_semmit_nic_offer
"Nem szégyellek semmit" - Nic Offer (!!!)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr645264196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.