"Helyet kell adni a vinnyogásnak ugyanúgy, mint a trombitának” - Élő Márton és Horváth Gáspár

2013.05.02. 13:00, Frontrecorder

irie.jpg

A What's My Name?! után közel három évvel jelentkezik új albummal az immár 12 taggal (az időközben visszatért MC Kemonnal megerősítve) felálló Irie Maffia. Az elmúlt egy évben született dalokból összeállított, a jamaicai dancehall-szupersztár Beenie Man, illetve az egykori Fekete Vonatos Mohamed Fatima és Akkezdet Phiai vendégszereplésével készült és címében a csapat félig ironikus szlogenjét megörökítő Nagyon Jó Lesz irie maffiásan színes, eklektikus anyag, amelyben az aktuális elektronikus tánczenei irányzatok programozott elemei tökéletes arányban / érzékkel simulnak bele az együttes megszokott, gazdag élő hangszerelésű megszólalásába. A harmadik Irie Maffia-nagylemezről a Recorder magazin tizenegyedik számának címlapján felvonuló család két producer-fejével, Élő Mártonnal és Horváth Gáspárral diskuráltunk nagyon jót.

iriepress.jpg- Utoljára egy háromszámos EP-vel jelentkeztetek (The Beast) 2011 júliusában, aztán ezt nem követte újabb, hanem most ismét egy albummal álltok elő. Nem jött be a rövid formátum?

Horváth Gáspár: - Így is mondhatjuk. A kizárólag online, digitális megjelenés és a dalok száma miatt nem igazán vették komolyan a rajongóink azt az EP-t.

Élő Márton: - Úgy tűnt, hogy a közönségünknek ez nem elég információ, könnyebb az érdeklődésüket fenntartani egy nagylemezzel. Talán az működne, hogy kijön három szám, plusz van hozzá egy klip is, és akkor ezt folyamatosan így adagolnánk, de ez nálunk nem volt perspektíva, mert nálunk a dalok felvételét összehozni eleve nem olyan egyszerű.

- Az album jobban passzol a ti működésetekhez?

ÉM: - Úgy vettük észre, hogy igen. Leginkább az élő repertoár miatt, ugyanis ha csak egy-egy számot csinálunk, akkor az vagy beépül a programba vagy nem, de ha nem, akkor igazából feleslegesen született.

- Ti akkor koncertezésre készítitek a stúdiólemezeket?

ÉM: - Ezt sokszor megkapjuk, de ezzel nem tudok mit kezdeni, mert mindenhová készítünk zenét, kocsiba, otthonra, mobilra, koncertre. Viszont a szelektálásnál szempont, hogy az élőben nem működőképesnek tartott számokat, amik úgyis kikerülnének a koncertrepertoárból nem tesszük rá a lemezre. Klasszikus értelemben vett reggae-számokat is azért nem szeretünk csinálni már - az új lemezen egyetlen egy van -, mert az élő műsorból ezek kirostálódnak. Most egy olyan anyag volt a cél, ami mind lemezen, mind élőben elsöprő tud lenni.

HG: - A zenekart is jobban motiválja egy új anyag, izgalmasabb előadni, emiatt a minősége is magasabb a produkciónak. Amikor az új számok beállnak negyed-fél év után, akkor igazán nagy élmény játszani őket, egy évig, utána jöhet a következő adag.

ÉM: - Most az új albummal az egész koncertműsort lecseréljük, lesz egy 40-50 perces új show, hozzá komoly látvánnyal és díszletekkel, szóval egy éles váltás, amilyen még nem volt. Ezzel fogunk koncertezni, aztán összeáll egy műsor a régi és az új számokból, 2014-ben majd azzal turnézunk, és utána jönni fog az igény, hogy csapjunk hozzá megint 10-15 dalt.

- Az előző albumotok óta viszont bő három év telt el, mondhatjuk, hogy nehezebb szülés volt az új lemez?

HG: - A korábbi albumok természetesebben jöttek, szinte kiömlöttek a zenekarból, most pedig, mivel sokan sokfélével foglalkoztunk a zenekarból, módszeres, összeszedett munkát igényelt a dolog. Ez egyrészt elmozdulást jelentett a profizmus irányába, a gyerekszerelemből való kinövésnek és egy komolyabb kapcsolat vagy házasság ápolásnak tudnám tekinteni; az első, mindent elsöprő lendület után most ott tartunk, hogy ezt a lemezt tudatosan kellett megcsinálni, összeállítani.

ÉM: - Nem az volt, hogy a semmiből megszületett harminc szám a próbák során, amiket aztán végleges formába akartunk önteni, hanem ez most egy kezdettől tudatosan kivitelezett album.

- Mikor fogtatok neki az új lemeznek és mennyi idő alatt született meg?

ÉM: - Mielőtt ennek a lemeznek nekiálltunk volna, azt megelőzte egy év hezitálás, hogy mi legyen: csináljunk dupla lemezt, aminek a fele teljesen elektronikus vonal, a másik fele a "régi” Irie, vagy mossuk össze a kettőt, esetleg legyen a lemez közepén egy váltás az egyik irányból a másikba. Szép lassan aztán összegyűlt egy albumra való olyan szám, amibe mindkét oldal belefért, így az összegyúrt verzió valósult meg. Nagyjából egy évvel ezelőtt kezdtük el, aztán tavaly ősszel, miután lement a fesztiválszezon tudtunk vele hathatósabban foglalkozni. Illetve inkább Gáspár, a munka 80%-ban és a szerzemények túlnyomó része is az övé. Leosztottuk, hogy az Irie-lemezt ő csinálja, míg én Sena lemezén dolgoztam.

NÁLUNK MEG IS HALLGATHATÓ AZ ÚJ SENA-ALBUM.

senanagyonjolesz.jpg- Akkor ezért van az új lemeznek egységes, egészen homogén hangzása.

ÉM: - Igen. Korábban kettőnk között jobban megoszlott mind a zeneszerzés része, mind a hangszerelés, megszólalás kialakítása.

HG: - Mind a hangzást, mind a hangszerelést nagyon tudatosan találtam ki, megvolt, hogy milyen zenét és milyen megszólalást akarok hallani a lemezen.

ÉM: - Eddig lemezen kétpólusú volt az Irie Maffia, a kettőnk világát reprezentálva, ezt az albumot viszont Gáspár vitte véghez elejétől kezdve. Ez egy stúdióalbum, bár mások is hoztak ötleteket, például Future vagy Miki (Havas Miklós basszusgitáros – a szerk.), és a gitárosunknak, Szekér Ádámnak is van egy száma a lemezen, amit ő írt meg szinte teljesen, meg nekem 2-3 számom, de ezeket is mind Gáspár integrálta a lemezbe.

- De azért te is ott voltál, beleszóltál?

ÉM: - Mivel nálunk van a stúdió otthon, így én is jelen voltam, főleg a munkálatok utolsó másfél-két hónapjában, szóval hallottam, hogy mi történik, csak nem én vezényeltem le. Elmondtam a véleményem, ha úgy adódott, de nem volt sok nézetkülönbség kettőnk között. Mondjuk úgy, hogy van egy ilyen áder jánosi aláírási jogom a számokkal kapcsolatban; ha valami nagyon nem felel meg, akkor azt megvétózhatom. Volt is erre példa, Gáspárnak egy száma, aminek a refrénjénél elakadtunk, a gitározós poptól a tropicalig mindenféle verzió volt rá, de végül azt mondtam, hogy ezt így most hagyjuk inkább, ezért a lemezre nem készült el.

HG: - Két-három szám maradt ki, ez volt az egyik, amit én a mai napig sajnálok. Marcinak is volt egy száma, ami olyan volt, mintha a Sena-lemezről átvettünk volna egy afrobeat-számot. Annak érdekében, hogy ne mosódjon össze a két lemez, végül lemondtunk róla.

- Kanyarodjunk vissza az új album hangzásvilágához. A stadionrockolásra való hajlamotok itt mintha kitört volna.

ÉM: - Ez tudatos volt valamennyire. Előtte a hangzásunkban ez egyáltalán nem jelent meg, de tavaly láttuk Billy Idolt a VOLT fesztiválon, utánunk lépett fel és lenyűgözött bennünket az a stadionrock fíling. Arra jutottunk, hogy ez egy olyan irány, ami a zenekaron belül mindenkinek bejön.

HG: - Mondjuk én nem szeretem ezt a stadionrock jelzőt, inkább grandiózusnak, nagyszabásúnak nevezném a zenénket. Fontos tényező nálunk, hogy mivel alapvetően nagy fesztiválokon játszunk, folyamatosan abból nyerünk visszajelzést, hogy nagy színpadokon sok ezer ember előtt lépünk fel, vagyis mi azt tudjuk, ahhoz szoktunk hozzá, hogy milyen hangszerelés, milyen tempók, grúvok működnek 2-5-10 ezer ember előtt. És ez óhatatlanul befolyásolja a zenénket. Másrészt viszont, Marci és én is dj-felfogásban írjuk a számokat, a dj-zés felől közelítjük meg az élő zenét is…

ÉM: - Bangereket kell rakni folyamatosan… (nevet)

HG: - Én az Irie Maffiát is úgy kezelem, mint egy dj-szettet és azt az állandó oda-vissza való kommunikációt várom el magunktól és a közönségtől is, ami a partikon van.

Kemon (a jobb szélen), illetve jobbról balra Sena, Columbo, Kekeli (Sena kislánya), Busa Pista és Jumo Daddy a Recorder címlapfotózásán:

irierecordercoverwerk.jpg

- Ha már a dj-énetek szóba került: az új lemezbe is csepegtettetek olyan aktuális tánczenei stílusok esszenciáit, amiket játszotok és producerként csináltok, lásd moombahton, trap vagy vinnyogós dubstep. Mennyire lehet az Irie Maffia médiuma annak, hogy – mint az első számban el is hangzik – szinkronba hozzátok a közönséget az aktuális trendekkel?

ÉM: - Mindenképpen fontos feladatunk a közönségnek megmutatni azt, ha csak motívum szintjén n is, hogy vannak ilyen zenék és mi ilyeneket hallgatunk. Például a moombahtonos számban elég erőteljesen megjelennek a stílusjegyek, ugyanakkor nem rendes moombahton, mert például refrén van benne.

HG: - A Party Rock Anthem óta egy kis vijjogástól senki nem fog megijedni, az elektronikus zene olyan nagy teret hódított az elmúlt években, hogy már ezen szocializálódnak a fiatalok, a Skrillex-félék áttörték a parti- és popzene közötti határokat, hál istennek. Szerintem az elektronikus zenei elemek jó helyen, jó ízléssel vannak elhelyezve a lemezen.

A REC011 CÍMLAPJÁN PEDIG ÍGY VANNAK ELHELYEZVE A ZENEKAR TAGJAI.

ÉM: - Ennél nem lehet elektronikusabbra csinálni az Irie Maffiát. Nem akarunk olyan lemezt csinálni, amin nincs egy élő hang sem, miközben van tíz zenészünk, szóval ez óhatatlanul megakadályozza, hogy annyira letisztult modern elektronikával jöjjünk elő Irie Maffia néven...

HG: - Az Irie Maffiának van egy kialakult formátuma, és annak megvannak a határai...

ÉM: - Azokon belül kell elmozdulni bizonyos irányokba. Helyet kell adni mindennek és mindenkinek; a vinnyogásnak ugyanúgy, mint a trombitának vagy a gitárszólónak, Kemonnak ugyanúgy, mint Busa Pistának. Ennél egységesebb anyagra, mint ez a lemez tőlünk nem nagyon lehet számítani.

HG: - Az előző lemez is elég eklektikus volt, ez szintén az lett - és mi ilyenek is maradunk. Az új lemez egy metszet abból, ami most mi vagyunk. Ez a helyzet, ez van, nem tudunk változtatni. Mindemellett ez az eddigi legkoherensebb lemezünk. Talán még egy picit, max 10 százalékot lehetne egységesebb, de ennyi, kötöttek a keretek. Ami számomra nagyon fontos, hogy azt érzem, ez egy teljesen őszinte, hiteles Irie Maffia-lemez lett.

ÉM: - És Populárisabb, mint az eddigiek. Van egy olyan érzésem, hogy jól fog működni.

- A dalszövegekbe mennyire szóltatok bele?

columbo.jpgÉM: - Nálunk ez úgy működik, hogy van a zenei alap és arra az MC-k és énekesek reflektálnak a saját módjukon, a saját szövegeikkel, és ez most sem változott.

HG: - Én azért írtam az ének dallamvilágát és a dalszöveg hangulatát körvonalazó skicceket ehhez a lemezhez.

ÉM: - Van egy elképzelés, hangulat és akkor megbeszéljük mondjuk Pistivel, hogy azt szeretnénk, hogy ennek a számnak ilyen jellegű mondanivalója legyen és akkor ő olyat ír vagy választ a meglévő szövegeiből.

HG: - Columbót (a fenti képen balra) kiemelném, aki elkezdett énekelni, és a raggázós dologból egy ilyen magyar Adam Levine-irányba elmozdulni. Az ő színes, dallamos refrénjei sokat adtak a lemezhez, és amúgy is sokat segített nekem.

ÉM: - Ő eleve szervesen kapcsolódik a zeneszerzéshez, gyakorló szoftveres zeneíró a Brains révén, az új lemezen három számban ő volt Gáspár a producertársa.

JOBB LESZ, HA MEG IS HALLGATOD AZ ÚJ IRIE MAFFIA-LEMEZT – ITT!

- A Nagyon jó lesz fizikai formátumban is megjelenik – ez nektek miért lesz akármennyire jó?

ÉM: - Nem azért, hogy pénz jöjjön belőle vissza, mert mióta ezt csináljuk, nem lehet zenét eladni Magyarországon. A CD inkább mechandise-elem, mint a póló, sőt, akinek kicsit több pénze van az vinylen is megveheti. Ez egy kapocs a rajongók felé, hogy tudjunk nekik adni valamit, egy ajándéktárgy.

HG: - Számunkra nagyon fontos a minőség, rengeteg pénzt és energiát fektettünk abba, hogy ez egy jó hangminőségű anyag legyen…

ÉM: - Egy világszám lemez…

HG: - Mi legalábbis mindent megtettünk ennek érdekében...

ÉM: - Ezért szeretnénk, ha a rajongóink is olyan minőségben hallgatnák, amit mi kiadtunk a kezünkből.

- Hol éri meg akkor nektek a zenélés, illetve milyen alternatív bevételi forrásokra számíthattok?

ÉM: - Sehol. Engem személy szerint ha az motiválna, hogy minél több pénzt keressek, akkor nem zenésznek mentem volna a közgazdász diplomámmal, hanem bankárnak. Nem ez a kérdés; ezt csináljuk, ezt szeretjük, próbáljuk úgy alakítani, hogy boldoguljunk. Egyrészt bízunk abban, hogy több rádió fogja játszani ezt a lemezt. Másrészt szeretnénk nagyobb hangsúlyt fektetni a YouTube-ra, az ottani tartalomszolgáltatásra, mert azt ki lehet gyúrni aktív bevételi forrássá, amiből akár annyi bejönne, mint a lemezeladásból. Én bizakodó vagyok, hogy öt éven belül újra lehet pénzt keresni zenekészítéssel is és nem csak promóciós anyag lesz a lemez. De amíg ez nem következik be, nem stresszelem magam.

- Addig viszont fenn kell tartani a zenekart, ami most különösen nem lehet könnyű.

ÉM: - A fesztiválozáson kívül, de különösen a téli szezon minden zenekarnak szenvedés. Mi ráadásul sokan vagyunk, most már tizenketten, és még egy VJ és fénytechnikus is lesz, ami újabb költség, így még ha jó gázsit is kapunk, annyi a rezsink, hogy amellett, hogy nem keresünk a lemezeladásból, az élő koncertekből sem keressük halálra magunkat. De ezt az utat választottuk. Elkezdhetnénk lefaragni a taglétszámból, de az a zenekar végét hozná. Vagy így csináljuk, vagy sehogy. Szeretném, ha a zenekart a benne lévők szupergrupként kezelnék, ami ugyan évente kevesebb koncertet ad, azok viszont mind nagyszabású bulik.

HG: - Az Irie Maffia az én szememben egy gigászi csatahajó, és abba az irányba szeretném terelni hosszú távon, hogy egyszer-egyszer lőjön, de akkor minden süllyedjen.

Interjú: Forrai Krisztián

Interjúfotó: Sata Norbert

Fotók: Irie Maffia Facebook

https://recorder.blog.hu/2013/05/02/_helyet_kell_adni_a_vinnyogasnak_ugyanugy_mint_a_trombitanak_elo_marton_es_horvath_gaspar
"Helyet kell adni a vinnyogásnak ugyanúgy, mint a trombitának” - Élő Márton és Horváth Gáspár
süti beállítások módosítása