"Mintha álmodnám én is az egészet" - Zságer Balázs (interjú)

2013.04.04. 16:21, Frontrecorder

zagar_index.jpg

Hogy repül az idő: több mint öt évvel a Cannot Walk Fly Instead után tér vissza új albummal a Žagar. Az itthon április 3-án megjelent, Light Leaks című konceptalbum létrejöttéről, és az azt magába foglaló elmúlt fél évtizedéről beszélgettünk a zenekarvezető-névadó Zságer Balázzsal. A Recorder magazin tizedik számában megjelent interjú teljes változata itt olvasható.

- Öt év telt el a Local Broadcast és a Cannot Walk Fly Instead között, és a Light Leaks ugyancsak bő öt év után érkezik - ez véletlen, vagy nektek ennyi idő kell, míg kijön belőletek egy album?

ZAGAR_profile_2013_WEB.jpg- Nem tudatos. Most, ahogy számolgatok, tényleg van ez az ötéves periodicitás. De ezúttal sem a lemez készült öt évig. A második albumnak nagyon akartunk egy külföldi otthont találni, ami nem volt egyszerű, mert olyan kiadót kerestünk, akiknek számítunk, ahol nem csak bekerülünk a Z betűhöz a katalógusukba. Végül a német Mole Listening Pearls-nél kötöttünk ki, akik lelkesek voltak és az album után több remix kiadványt is összehoztak. De mindezzel elment két év. Közben, nem sokkal a CWFI megjelenése után nekem volt egy időszakom, amikor új zenei áramlatok hatása alatt csináltam pár trekket, ebből lett aztán a Demon Superior projekt, ami felszínesebb, könnyűvérű elektrós tánczene volt. Készítettem néhány színházi és filmzenét is, illetve elkezdtem dj-zni, ami szórakozásnak indult - és még ma is az, viszont nagyon sokat tanultam belőle. Ráéreztem arra, hogy mikor milyen zenékre táncol a közönség, illetve a szettjeimhez sokkal több zenét meg kellett hallgatnom, amit egyébként nem biztos, hogy megtennék. De az igazi oka ennek a hosszú időnek az, hogy nekünk - nekem mindenképp - kell bizonyos idő ahhoz, hogy valós inspirációk érjenek, hogy ne instant impulzusokból csináljak lemezt, hanem a ténylegesen magamévá tett élmények formálják, valódi tartalommal, koncepcióval.

- Milyen inspirációk értek ezalatt a fél évtized alatt, milyen zenékre kaptad fel a fejed?

- Sokféle zenét hallgatok, néha követem az új megjelenéseket is. Újabban webrádiókat szeretek hallgatni, a BBC Radio One alternatívabb műsorait és Pete Tong műsorait, vagy a francia Radio Novát. Szeretem, ha véletlenszerűen találnak meg zenék, mert már unom a saját tudatos választásaimat. Hallok valamit, hú, ez micsoda és rögtön rákeresek, hogy ez nekem is kell. Vannak nálam sokkal komolyabb zenei szelektorok, akik mutatják az utat. Jó néha, ha engedi az ember, hogy hatást gyakoroljanak rá, mert van, hogy olyan műfajban találom meg azt a hangulatot, attitűdöt, amit keresek, amihez magamtól nem nyúlnék Az elmúlt öt évben egyébként érdekes zenei korszakaim voltak, amik sokkal gyorsabban lejátszódtak, mint korábban. Volt egy Motown-időszakom, persze ezt a hangzást korábban is ismertem, de ezúttal tüzetesebben hallgattam a kiadó dolgait, elég sokáig. Közben, és utána volt egy dubos korszakom, amikor nem voltam hajlandó olyan zenét hallgatni, ami hagyományos dalszerkezetre épül, csak a lüktetés jöhetett szóba, ez egészen a minimal technóig fajult. Techno bulikba jártam és élveztem, hogy sokkal nagyobb ívekben, folyamatokban gondolkodnak, hogy nem a hangszerelés és a dalforma a lényeg, hanem egyfajta tudatalattihoz való közelebb kerülés.

250468_10151266928154796_1058552227_n.jpgAztán volt egy korszakom, hogy újra rákattantam az analóg szintikre, annyira, hogy elkezdtem vásárolni őket; most élére állítva sorakoznak a lakásban - volt, hogy csak egy-egy hangra használtam őket. (nevet)  És volt egy olyan periódus is a lemezkészítés előtti egy évben, amikor jártam az európai nagyvárosokat, kerestem a haladó előadókat, live acteket. Észrevettem, hogy nem izgat már fel úgy a zene, mint régen, ezért kerestem azt, amiért úgy tudok megint lelkesedni, mint amikor például a Radioheadet láttam először élőben – ehhez hasonló durva élményt akartam. De sok jó mostani zene is hatással volt rám: az M83 például a korai lemezeivel; játszottunk is egy színpadon egyszer egy moszkvai fesztiválon, aztán a Flying Lotus, Bibio, Eskmo, Grimes, Extrawelt, ahogyan Trentemøller, Stephan Bodzin dolgai is tetszenek.

- Mi változott a zenekaron belüli felállásban, a tagságot illetve a te kontrollodat illetően?

- Ami a kontrollt illeti: ezen a lemezen engedtem a legnagyobb befolyást a zenébe a többiek részéről. A Space Medusa például Bootsie ötletéből született, a Lightstones pedig Tibi (Lázár Tibor dobos - a szerk.) aszimmetrikus groove-jára és az általa hozott vázlatra épül, ami az én fejemben nem született volna meg, de hangulatában stimmelt azzal, amit kerestem. Ennél a lemeznél nagyon szervesen egy hangulatra gerjedtünk, ebben egyetértés volt. A zenekar összetétele annyiban módosult, hogy a gitárosunk, Kovács Andor kilépett. Először úgy volt, hogy Gyuri (Ligeti György énekes-gitáros - a szerk.) helyettesíti a leendő gitárost, akit majd megtalálunk, de Andor távozásakor már tudtam, hogy az új lemezen akkora szerepet nem kap a gitár, úgyhogy ez a poszt igazából a koncertek miatt volt fontos. Aztán Gyuri maradt a gitáros. Az egy dolog, hogy koncerten el tudta játszani Andor részeit, de az új album felvételeinél nagyon ráérzett, hogy mit szerettem volna hallani és könnyen bele tudott helyezkedni a zenei világunkba hangszeresként is. Ebben talán az is szerepet játszik, hogy mi ketten nagyon régóta ismerjük egymást. Szép dallamokat talált ki, illetve sound design elemként is tudtuk vele használni a gitárt, például régóta szerettem volna végeláthatatlan torzítós gerjesztést felvenni. (nevet)

- Mennyiben más az új album, mint az előző?

- Az volt a terv, hogy visszakanyarodunk az első lemez felfogásához, ezt részben Andor kiválása indukálta bennem, mert az első lemezen még sok Fender Rhodes-os, szintiszövetes saját szerzeményem szerepelt, és újra ráeszméltem, hogy én egy billentyűs vagyok, miért nem használom ki akkor az ebben rejlő erényeimet és csinálom azt, amit annyira szeretek? Az az érdekes, hogy ennek ellenére mégsem instrumentális, folyamatzenés album lett, hanem dalos, ráadásul ezen a lemezen van a legtöbb szöveges szám, ami nekem akkor tűnt fel, amikor a dalszövegeket bele kellett tenni a bookletbe, hogy te jó isten, itt tíz szöveg van, pedig én úgy emlékeztem, hogy ez egy instrumentális lemez! (nevet) Pedig nem az, de valahogy még sincs az a kifejezett dalformás érzete sem.

HALLGASS BELE AZ ÚJ ZAGAR-ALBUMBA ITT.

- Mennyi idő alatt készült el a lemez?

- Két év alatt. Elég gyorsan megvolt, hogy melyik számokkal fogunk dolgozni, és aztán ezeket a vázakat építettük tovább, ami már jóval hosszabb ideig tartott. Elkezdtünk egy rendszeres próbafolyamatot; összejöttünk és minden alkalommal meghallgattuk a számokat, hogy mit kellene még hozzájuk tenni vagy éppen kivenni. Tulajdonképpen többet hallgattuk, mint játszottuk a dalokat. Otthon is dolgoztam a számokon, nálam felvettünk még részeket, aztán két körben a dobokat: a nagyon közelieket egy kis stúdióban, és volt egy másik session a Toldi moziban, ahol az volt a lényeg, hogy nagyobb teret kapjon, zengjen a dob. De nem lineáris folyamat volt, az egész lemez nagyjából egyszerre alakult. És nem volt semmi görcs: addig foglalkoztam egy számmal, amíg izgatott. Volt, hogy mentem este egy buliba, és előtte elővettem az ehhez a hangulathoz passzoló számot, meghallgattam, és egyből jöttek is hozzá az ötletek. Az elborultabb pillanataimban meg inkább a balladákkal foglalkoztam, mint a Light Is Everything vagy a Humanoid Love.  A lényeg az volt, hogy csak akkor dolgoztam egy számon, amikor olyan hangulatom volt, nem pedig azért, mert muszáj.

409003_10150597719989796_681430508_n.jpg

- Több számban is hallható gyerekkórus, ami nem idegen a monumentalitásra törekvő lemezektől, de tőletek mégis meglepő - hogyan jött az ötlet?

- A Light Leaks tulajdonképpen egy gyermek fantáziájában tett utazás, a gyermeki csodavárásról szól, arról, ahogy egy kisgyerek elképzeli a világot, amikor még minden megtörténhet vele az életben. Tavaly október elején, mikor már majdnem kész volt az összes szám - akkor még úgy volt, hogy év végén megjelenik a lemez - , elhívott egy barátom a Cantemus leánykórus előadására. Akkor éppen elég komoly lelki mélyrepülésem volt, ami segített pár szám megszületésében, de átélni nem volt kellemes. Aznap pedig különösen rossz hangulatban voltam, nem is akartam elmenni, de aztán az utolsó pillanatban beestem, és olyan sújtó katarzisélményem volt, hogy most is kiráz a hideg, amikor erről beszélek. Megéreztem, hogy milyen a végtelen és időtlen létezés a pillanatban, semmi sem számított akkor, mégis olyan gyönyörű volt, hogy a könnyeimmel küszködtem. Ez volt az, amit kerestem az utazásaim során, a zenékben, a filmekben, és ezt az elementáris hatást egy nyíregyházi leánykórusnak sikerült kiváltani belőlem Kodály Mikrokozmosz-darabokkal. Pár nap múlva gondoltam rá, hogy egyszer majd kellene velük csinálni valami új dolgot, de aztán gondoltam egy nagyot és jött az ötlet, hogy a kész számokban kicserélek pár szintiszőnyeget a lánykar énekére, ezt továbbgondolva aztán jött az gyerekkórus ötlete is. Lementünk Nyíregyházára és az általános iskola nagytermében felvettünk minden kórusrészt. Így lett teljes az Outsiders, az Alien Life és Dream Of A Machine, amelyben egy robot és a gyerekek énekelnek duettet.

- A Light Leaks mint te is elárultad, konceptalbum. A dalszövegek is nyilván ehhez illeszkedve születtek, ebben is a te iránymutatásod volt a döntő?

388537_10151595927824796_1825972885_n.jpg- Hutvágner Szofi írta most is a szövegeket, kivéve egyet, a We Are Alone-t, azt Gyuri írta. Régebben a szövegírás nálunk úgy működött, hogy egy alapra, felnyihogtam egy dallamot, Szofi pedig erre írta a szöveget, amit éppen érzett. Az első ilyen egyébként a Never The Same volt, de a Wings Of Love is így készült. Aztán ez a folyamat irányítottá vált, én sugalltam, hogy milyen érzeteket szeretnék közvetíteni a szövegekkel, ezen a lemezen pedig már annyira én irányítottam, hogy konkrét briefeket adtam, kulcsszavakkal, hogy miről szóljanak a dalok. Például: itt van ez a csilingelős szám, ami arról szóljon, mint amikor felnőttként visszaemlékszel arra, hogy milyen volt, amikor óvodás korodban a délutáni alvás alatt ábrándoztál. Eddig nem tartottam ennyire fontosnak a szövegeket, de most igen, pont a koncept miatt, hogy legyen kapocs a számok között, és mert tudtam pontosan, miről akarok beszélni. Amúgy ezen a lemezen vállaltam eddig a legtöbbször az énekhangomat, persze toronynyi effekt van rápakolva. (nevet)

- A lemez eleje könnyedebb, slágeresebb, aztán átvált mélyebb, monumentálisabb számokba - tudatos volt ez a szerkesztés?

- Igen, abszolút. Az indító számok, a Space Medusa és a Computer Define Love tulajdonképpen funkzenék, vagy hívhatjuk space funknak. A Space Medusa-ról külföldön azt írták, hogy diszkó, ami nekem eszembe nem jutott volna, mások szerint van benne french touch meg egy kis Ed Bangeres vonal, ami persze megvolt nekem is, de nem gondoltam, hogy ez a zenémben lecsapódik - nekem a funk inkább a Motownból jött. Szóval, a szerkesztés lényege valami olyasmi volt, hogy a számok egymásutánjával egyre jobban elragadjuk a hallgatót a földtől, hogy aztán a végén úgy érezze, hogy nem is akar már oda visszatérni.

- Instant sláger viszont ezen a lemezen nincs...

- Olyan még sokáig nem is lesz. Eleve nem törekedtünk arra, hogy saját magunk klónjai legyünk és megpróbáljunk összehozni egy Wings Of Love 2.0-t aminek például lehetne a címe Windows Love (nevet). Bár olyasmi emelkedett hangulat, struktúra pár helyen visszaköszön, de mérsékeltebb formában. Nem egy számmal akartunk hatást elérni, hanem egy egész albummal, bár ez lehet, hogy ma már túl romantikus gondolat.

- A lemez folyamában van egy kakukktojás, a Mr. Lugosi című szám. Mi volt vele a cél?

- Az egy ironikus szám, hogy elvegyük egy picit a nagy pátosz élét, megtörjük a nagy átszellemültséget Lugosi Béla magyar akcentusú angol szövegével és a régi sci-fikből ismert teremines szellemszinti-hanggal. Ebben a számban tulajdonképpen a retro science fiction és horror filmek kliséit halmoztunk egymásra.

- Jól érzem, hogy a lemez a szabadságot, a valóságból való kiszakadást is sugallja?

- Valóban ilyesmit éreztem a számok megszületésekor. A valóságtól való elrugaszkodás annyira jelen volt, hogy a lemezkészítés ideje alatt szinte csak sci-fi, fantasy meg gyerekfilmeket néztem - a Computer Define Love-ot például a Wall-E poroltós jelenete ihlette -, robotokat és képregényeket gyűjtöttem - nem érdekeltek a hírek és hogy mi történik körülöttem a világban. Olyan tudatállapotba kerültem, mintha álmodnám én is az egészet, átélném újra, hogy gyerek vagyok. Jó lenne így maradni...

A Light Leaks megjelenéséhez kapcsolódóan elindult egy Facebook-alkalmazás indult, amelyben április 7-éig az új album borítóját kell kirakni. A játékban résztvevők között dedikált CD-t, koncertjegyet, valamint egy egyedi, Žagar logóval díszített Ultrabookot sorsolnak ki, illetve az új album Kóti Réka által megálmodott borítójának számozott és az együttes által aláírt vászonképeit is meg lehet nyerni. A Light Leaks lemezbemutató koncertje április 13-án lesz a Millenáris Teátrumban.

Interjú: Forrai Krisztián

Interjúfotó: Lékó Tamás

Fotók: www.facebook.com/zagarmusic

https://recorder.blog.hu/2013/04/04/_mintha_almodnam_en_is_az_egeszet_zsager_balazs_interju
"Mintha álmodnám én is az egészet" - Zságer Balázs (interjú)
süti beállítások módosítása