Bizz-nisz – Öt könyv a zeneiparról

2013.03.30. 22:11, rerecorder

IMG_5759.jpg

A Recorder magazin kilencedik számának fókusztémája a zene hátteréről szólt, a dalszerzés, a produceri munka, a stúdiókörkép, a lemezcégek, az online (és offline) zenevásárlás, a legendás menedzserek, a hazai menedzserképzések, a hazai kocertszervezés helyzete a főszereplők és egy külső szem véleménye alapján, illetve a zeneiparról szóló dalok összegyűjtése után már tényleg nem maradt más hátra a zenepuzzle-ből, mint a zeneiparról szóló legfontosabb könyvek bemutatása.

A zeneipar sötét bugyrairól sehonnan máshonnan – se filmekből, se dokumentumfilmekből, se interjúkból – nem tudhatunk meg többet, mint az arról szóló könyvekből (hacsak nem kedves kertszomszédunk a Led Zeppelin egykori menedzsere, de ezt az eshetőséget hagyjuk). Hogy ezt a tudást magunkba szívjuk, ahhoz egyelőre még angolul kell olvasni, de higgye el a kedves olvasó – megéri.

Hit Men

HitMen.jpgTöbb tucatnyi izgalmas memoár és oknyomozó kötet született már a zenebiznisz különböző szegmenseiről, de Hit Mennél lebilincselőbb olvasmány talán egy sem. A zeneipar nem a zenéről szól, hanem a multimilliárdos üzlet felosztásáról, Dannen pedig alaposan kutatott és precízen dokumentált módon járt utána az amerikai lemezcégek botrányos aljasságainak, illegális tevékenységeinek és nevetségességig valószínűtlen csalásainak. Ha tudni szeretnéd, hogy a hetvenes-nyolcvanas években hogyan manipulálta egy maroknyi vállalati topmenedzser a slágerlistákat, és aztán még tudni szeretnél szinte minden mást is a témáról, ezt olvasd el.

Fredric Dannen: Hit Men (Vintage Books, 1991, 409 old.)

Stiffed

stiffed.jpgA könyv alcíme lényegében mindent leír: Igaz történet az MCA kiadóról, a zeneiparról és a maffiáról. A Hit Men vonalán haladó kötet egyetlen kiadóra – a zeneiparban egy idő után csak MCA=Music Cemetery of America-ként (azaz Amerika zenei temetőjeként) emlegetett kiadóra, a sikertelen albumok gyűjtőhelyéül szolgáló cégre koncentrál, melyet Irving Azoff vezetett, de a háttérben rengeteg szálat a szervezett bűnözés egyik kiskirálya, Salvatore Pisello irányított. Az apró adócsalásból kirobbant botrány az aktuális elnökig, Ronald Reaganig is elért – nem csoda, hogy Azoff még a kiadás előtt minden erejével megpróbálta letiltani a könyvet, ami a zeneipar olyan területeire enged betekintést, amelyekről nem is gondoltuk volna, hogy léteznek.

William Knoedelseder: Stiffed (HarperCollins, 1993, 480 old.)

Howling At The Moon

yetnik.jpgA Howling At The Moon a másik szemszögből íródott, ez ugyanis minden idők talán legnagyobb lemezkiadós moguljának, a CBS-t 1975 és 1990 között vezető Walter Yetnikoffnak a visszaemlékezése (amelynek élvezetes stílusán bizonyára sokat dobott a sztár rockbiográfus, David Ritz közreműködése). Yetnikoff Michael Jackson, Bruce Springsteen, George Michael és még tucatnyi sztár karrierjét egyengette, közben pedig a hedonizmus képtelen fejezeteit írta. Nagypofájú, arrogáns, egoista; szex-szel, drogokkal és a legnagyobb sztárok emberi vonásaival teletömött önéletrajza letehetetlen olvasmány: egyszerre rémisztő és elképesztően szórakoztató.

Walter Yetnikoff és David Ritz: Howling At The Moon (Broadway Books, 2004, 305 old.)

Black Vinyl, White Powder

black viny, white powder.jpgAmerika után Anglia popzene-ipari működésébe is egy első osztályú könyvön keresztül ajánljuk az első szemfelnyitó betekintést, de Simon Napier-Bell nem lemezcéges szakember, hanem rockmenedzser volt, a Yardbirds gardírozásával kezdte, aztán felfedezte Marc Bolant, majd a new romantic Japant vitte sikerre, hogy a Wham!-et még a kínaiaknak is eladja. Könyve azonban nem csak egy sajátos eposz a brit rockzene drogokban térdig gázoló világáról, hanem hiteles, intelligens, humoros könyv a körön belüli ember ritka szemszögéből.

Simon Napier-Bell: Black Vinyl, White Powder (Ebury Press, 2002, 466 old.)

Wonderland Avenue

wonderland.jpgTizenhárom éves vagy, odakeveredsz az éppen berobbant, agyonajnározott sikerzenekar mellé és többet vissza sem nézel, ameddig nem leszel a menedzserük, halsz bele majdnem a drogokba és végül írod meg a kalandjaidat a rockzene ipari oldalának egyik csodagyerekeként. Ez Danny Sugerman története, aki mindössze annyival szerzett magának hírnevet, hogy a Doors és Iggy Pop tini menedzsereként alázta a szakma fontos szereplőit. Lecke, tanulságos következményekkel: ha nem vigyázol, a zeneipar nagyon gyorsan – és élve – felfal.

Danny Sugerman: Wonderland Avenue (Sidgwick & Jackson, 1989, 462 old.)


Dömötör Endre

https://recorder.blog.hu/2013/03/30/bizz-nisz_ot_konyv_a_zeneiparrol
Bizz-nisz – Öt könyv a zeneiparról

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr825184172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.