Élet az úgynevezett űrkorszakban – A Depeche Mode Berlinben

2013.03.19. 12:06, rerecorder

Depeche-Mode-Blackwing_1.jpg

Tegnap váratlanul megérkezett az új Depeche Mode-lemez, a Delta Machine, legalábbis az iTunes-on meghallgathatóvá vált, így hasonlóan, mint amikor megjelent Nick Cave és David Bowie friss lemeze, és áttekintettük az ő berlini éveiket (lásd: Berlin alatt az ég – Cave Berlinben, A Fal túlsó oldala – Bowie Berlinben), úgy most is következzék egy kitérő a német főváros felé, hiszen a DM is sokat időzött arrafelé a nyolcvanas években.

dm construction_time_again.jpgLife in the so-called space age” – ez a mottó olvasható az 1986-os Black Celebration borítójának hátulján, mely egyike a Berlinben felvett, illetve ott kevert három Depeche Mode lemeznek. Hogy az úgynevezett űrkorszak a reagan-i csillagháborús tervvel vette-e kezdetét, vagy már a holdra szálláskor, csak Martin Gore tudja, az ő ötlete volt a rejtélyes mondatot elhelyezni a borítón. Mindenesetre a hidegháború még tartott, a fal még állt, amikor a Depeche Mode Berlinbe, pontosabban Nyugat-Berlinbe érkezett, hogy a legendás Hansa stúdióban befejezze harmadik albuma, az 1983-as Construction Time Again felvételeit.

Nem véletlenül döntött így Daniel Miller kiadó/producer: a berlini stúdiózás még ötcsillagos szállodai elhelyezéssel együtt is olcsóbb volt, mint a londoni, mivel a német kormány adókedvezményekkel támogatta a helyi vállalkozásokat. Másrészt akkoriban a világon a Hansa volt az egyetlen hely, ahol 56 sávos keverő működött. Amire pedig igencsak szükségük volt: a Depeche Mode élen járt az újdonságnak számító sampler használatában, rengeteg hangmintát építettek be az új számokba. A Pipeline című dal például teljes egészében a londoni Brick Lane melletti roncstelepen gyűjtött hangokból áll, még az éneket is ott vették fel hozzá, a közelben elhaladó vonat zajával együtt.

dm.jpgUgyan a Some Great Reward (1984) és a Black Celebration (1986) lemezek felvételeinél már némileg csillapodott a hangmintagyűjtés és az azokból építkezés mániája, ez csak a későbbi műveknél szorult teljesen háttérbe. De vajon a közös technikai háttéren kívül van-e valami speciálisan berlini a három albumban? Más lenne-e a Depeche Mode, ha nem merítkeznek meg hosszú hónapokra e betonfallal körülvett, pezsgő kultúrájú, bohém város forgatagában?

Először is: talán ki sem alakult volna a klasszikus, bőrdzsekis DM imidzs, melyet rajongók ezrei másoltak később falon innen és túl. A producer, Daniel Miller szerint a város különös hangulatának hatására kezdtek el a DM tagjai fekete bőrkabátban járni, beleértve magát a producert is. Sőt, Martin Gore láncos, bilincses bőrfetisiszta szerelését berlini szado-mazo klubok divatja ihlette. Berlin nélkül talán még évtizedekig buggyos ujjú, vagy éppen kockás ingekben, hónaljig felrántott szövetnadrágban mosolyogtak volna ránk a poszterekről, ahogy pályafutásuk kezdetén tették.

dm 2.jpgHa nem is ilyen közvetlenül, a dalokra is hatott a város atmoszférája. Leginkább a felszabadultság, hogy az együttes tagjai kiszakadhattak megszokott környezetükből, jobban elengedhették magukat: különösen Martin Gore, aki a berlini éjszakában pótolta be kimaradt tinédzseréveit. A zenei hatások kevésbé megfoghatóak, annyi biztos, hogy Daniel Miller rajongott a ’70-es évek olyan német együtteseiért, mint a Kraftwerk, a Neu! és a Can, és Martin Gore-ral mindketten imádták a kis német kiadók munkáit, leginkább a berlini Atatac-ot. Martin Gore összebarátkozott ugyan Blixa Bargelddel, de a német gitáros zenekara, az Einstürzende Neubauten tisztelettudó távolsággal kezelte a londoni poppereket, akik egészen mást értettek indusztriális hangzáson, mint ők.


CAN ÉS NEU!, MI IS AZ? ÚTMUTATÓNK A HETVENES ÉVEKBELI FORRADALMI NÉMET ZENÉHEZ.

depeche-mode-some-great-reward-cover-front.jpgMíg a Construction Time Again dalaiban Martin Gore környezetvédelemről, a világ újrafelosztásáról, és a harmadik világ nyomoráról elmélkedik, a teljes egészében Berlinben készült Some Great Reward szövegeire már hatott a város, pontosabban egy lány, Christina, akivel Martin Gore Berlinben ismerkedett meg, s akivel évekig együtt is élt ott. A dalszövegek többnyire szerelemről, szexualitásról, függésről szólnak, kivéve a People Are People-t, melyben még az előző lemez világújító szándéka munkál – elődeinél sokkal slágeresebb formában. Olyannyira, hogy ez lett a DM addigi legnagyobb sikere. A kislemez három hétig listavezető volt Németországban, az Egyesült Királyságban pedig a negyedik helyig jutott. „Mind úgy gondolunk a berlini időkre, mint életünk egyik legizgalmasabb periódusára. A stúdióban nagyon jó volt a hangulat, Németországot pedig imádtuk, hisz óriási sikereket értünk el és rengeteg rajongónk volt” – emlékszik vissza Alan Wilder. S valóban, már akkor látszott, ami aztán a Depeche Mode egész pályafutását végigkísérte: népszerűbbek a kontinensen, mint saját hazájukban. A legfanatikusabbak a magyar rajongók, akik bizonyára már vágják a centit: május 21-én a Puskás Ferenc Stadionban koncertezik a Depeche Mode.

ALAN WILDER ITT MESÉLT NEKÜNK DEPECHE-ES ÉVEIRŐL.

Csordás Dániel


A DM a német tévében adja elő a Shake The Disease-t, 1985-ben:


A Master And Servant az 1984-es lemezről:


a Question Of Time videója, 1986-ból:

https://recorder.blog.hu/2013/03/19/elet_az_ugynevezett_urkorszakban_a_depeche_mode_berlinben
Élet az úgynevezett űrkorszakban – A Depeche Mode Berlinben
süti beállítások módosítása