A csend beszél tovább – Cipőre emlékezve

2013.03.11. 18:14, rerecorder

cipő nyitó.jpg
Ma hajnalban elhunyt az 1965-ös születésű Bódi László, ahogyan mindenki ismerte, Cipő, a Republic énekese. A Recorder személyes hangvételű, dalszerzői munkásságára koncentráló írással emlékezik.

Bár meglepetést nem okozott, mégis elborzadva láttam az utóbbi hetekben, hogy a bulvársajtó már boncmesteri hűvösséggel kitárgyalta Cipő magánéletét, házasságait, az agglegénylakását, betegségeit. A már megjelent nekrológokban is kevés szó esett viszont magáról az életműről, úgyhogy itt a Recorder hasábjain érdemesebb lenne arról szólni, hogy mit adhatott a Republic munkássága a magyar zenerajongónak.

republi1.jpgCipő elsősorban dalszerző volt: a zenekar szinte összes slágerét ő jegyezte, dalaiban erős volt a hatvanas évek beatzenéjének és a népdaloknak a hatása. A bevallottan Bródy János-rajongó énekes elévülhetetlen érdeme a magyar népzenei hagyományok megfelelő módon való ápolása, természetesen az Illés zenekar nyomdokán. Az olyan dalok, mint a Fényes utakon, Fáj a szívem érted, vagy az Ezt a földet választottam remek példái annak, hogy a nemzeti rock kínos panelei és melldöngetés nélkül is be lehet építeni a népzenét egy rockzenekar repertoárjába. Szerelmes dalaiból szinte minden, az utóbbi 20 évben nem atombunkerben élő hazánkfia ismer egy csokornyit. A Republic hallatán fanyalgók talán elsődlegesen a szerelmes dalok miatt idegenkednek a zenekartól. Aki viszont szerette ezt a vonalat, annak az idevágó válogatás mellett aranybánya lehet a Rajcs Renátával készített Cipő és a Lány duettlemez, ami Cipő egyik legkülönösebb hangulatú kiadványa. A szerelem mellett szövegeiben megfért az enyhe szocializmus-nosztalgia és az erős társadalomkritika, amely a Republic kiugrásának egyik kulcsa volt.

republic_indul_a_mandula.jpgAz 1990-ben alakult Republic teljesen uralta a kilencvenes évek első felének slágerlistáit: a zenekar sikerszériáját (Repül a bálna, Neked könnyű lehet, Hazudj még nekem/Engedj közelebb, Szeretni valakit valamiért, Ha itt lennél velem, A 67-es út, Adj erőt és adj időt, Nagy kő zuhan stb.) lehetetlen volt megkerülni. Bár nagyon erős volt az indulásuk is, a csúcsművük talán az 1994-es Disco című lemez. Ezen szerepel a klasszikus magyar rocklíra egyik legtökéletesebb darabja (A 67-es út) és a zenekar U2-módra csengő gitárhangzását diadalra vivő Ha itt lennél velem. És amikor már úgy tűnt, hogy nem lehet hova fokozni a Republic sikerét, akkor megjelent a Szállj el kismadár: ez az iskolapéldája a minden korosztálynak szóló halandzsás slágernek – valószínűleg ugyanúgy szerettek táncolni a vapsuvapappére az óvodákban, mint a nyugdíjasklubokban. Ez a dal az 1995-ös Tüzet viszek lemezen szerepelt, melynek borítóján is ott díszeleg (ahogy már az első albumon is) a Republic a zeneipari marketinget gúnyoló önmeghatározása: The Worst Group In Hungary.

1999-ben megjelent három, tematika szerint szétbontott karrierösszegző lemez (Közérzeti dalok, Népi-zenei dalok, Szerelmes dalok), ami annyira remek keresztmetszete a Republic csapásirányainak, ahogyan Balassi esetében a szerelmes/istenes/katonásversek felosztás. A 2000-es évekre a zenekar mellett maradt a legendásan összetartó rajongótábor és a Sláger Rádió támogatása, de a sikerek mérsékeltebbek lettek. Változatlan maradt a rengeteg koncert és az évenkénti lemezmegjelenés – sajnos ez kicsit a minőség rovására is ment, ezek halványabbak voltak a klasszikus albumoknál, bár a 2000-es évek második fele ismét tartogatott jó pár erős pillanatot a Republic-nak (Kenyér vagy igazság; Tiszta udvar, rendes ház).

Cipő kómában töltött hetei alatt több helyen is megjelent az a kontextusából kiragadott félmondat egy régebbi interjújából, miszerint nem akar megöregedni, magatehetetlenné válni. Az biztos, hogy a halálról való gondolkodás végig jelen volt Cipő szövegeiben. Míg a korai dalokban tényleg sok könnyed sor szerepel a témáról („az élet nem is olyan nagy dolog”, "a bácsika tán' csak nem meghalni megy? / maradjon még egy kicsit közöttünk"), azért ez az évek múlásával árnyalódott. A Cipő első nagy betegsége idején készült Kenyér vagy igazság utolsó dala az általa egyedül előadott Gagarin, ami talán a legalkalmasabb a rá való emlékezésre.

És láss csodát, a CD-n a szerzeményt egy külön számként jegyzett, egy perces néma csönd követi.

Sallai László

a Recorder tizennyolc számos, 67 perces, egybefűzött válogatása Republic-dalokból:

https://recorder.blog.hu/2013/03/11/a_csend_beszel_tovabb_cipore_emlekezve
A csend beszél tovább – Cipőre emlékezve

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr235128119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.