Lemez gyorstár – 2013. 9. hét (lemezkritikák)

2013.03.01. 18:35, rerecorder

iceage_2.jpg

Némi technikai hatásszünet után ismét betáraztuk a friss lemezeket, a legutóbbi mini-kritika gyűjtemény óta megjelent albumok közül itt most nem lesz szó a jazz-funk-soulos Bilal vagy az indie-rockos Frightened Rabbit új anyagáról, de ezeket a lemezeket is szívből ajánljuk az adott műfajok kedvelőinek. Akárcsak Nick Cave új lemezét, melyről a Hangmás-frontember, Minda Endre írt kritikát Profül rovatunkba, vagy a Recorder által is meghallgathatóvá tett indie R&B-s Inc. és az eszképista elektro-chill-pop The Embassy albumait. Na de most frissítsünk!

Jacco Gardner: Cabinet Of Curiosities

jacco.jpgKiadó: Trouble In Mind Records

Megjelenés: 2013. február 11.

Stílus: 60s psych-pop

Kulcsdal: Clear The Air

Amikor végighallgattam a holland (!) Jacco Gardner debütáló lemezét, pontosan ugyanazt éreztem, mint amikor először találkoztam az angol Jim Noir zenéjével: milyen jó lehet szobában üldögélő 60s psych-pop rajongóként megcsinálni a saját, szobazenés megoldásokon keresztülhúzott 60s psych-pop víziódat, amiben alapvetően semmi eredeti nincs, miközben mégis kibújik belőled néhány egészen fantasztikus és karakteres dallam. Nagyon úgy tűnik, hogy Jaccóból olyan könnyedén dőlnek ki például a Syd Barrett-harmóniák, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, és szinte biztos vagyok benne, hogy Jim Noirhoz hasonlóan ő is ugyanezt a formát fogja dagasztani a „végtelenségig”, kicsit talán el is fárad, de mindig kitalál majd egy bámulatos dallamot, amitől sokkal jobb hely lesz a világ.

8/10

Soós Csaba


Pissed Jeans:
Honeys

pissed jeans.jpgKiadó: Sub Pop

Megjelenés: 2013. február 12.

Stílus: noise rockos hardcore punk

Kulcsdal: Bathroom Laughter

A Pissed Jeans már viszonylag régi motoros a hardcore/punk színtéren, 2005-ben jelent a zenekar első lemeze, már a 2007-es másodikkal (Hope For Men) a Sub Pop kiadónál találták magukat, a szintén két év múlva érkező harmadikkal (King Of Jeans) pedig még tovább léptek az ismertségi skálán. Zeneileg túl nagy váltások ugyanakkor nem jellemzik a Pissed Jeans-albumokat, és ez a korábbiakhoz képest hosszabb szünet után megjelenő Honeys-ra is igaz. Ezzel együtt az is, hogy az album ismét - leginkább az előzőhöz hasonlóan - kiemelkedik a dühös, heves, odabaszó műfaji termékek sorából, a ráadás pedig az, hogy teszi mindezt a korábbiaknál változatosabban. (A lemez meghallgatható itt.)

8/10

Dömötör Endre

Jamie Lidell: Jamie Lidell

JamieLidell_600G150213.jpgKiadó: Warp/Neon Music

Megjelenés: 2013. február 18.

Stílus: elektro soul

Kulcsdal: You Naked

Jamie Lidellre bármilyen ízlésű, felfedező kedvű zenehallgatónak érdemes szentelnie pár órát az életéből. Ő a Warp kiadó dalra gyújtó soul-embere, akit a laptopon nyesegetett elektronikus sávok után a mikrofon mögött sem üt ki a lámpaláz, ha pedig fél évszázaddal ezelőtt születik, akkor talán a Motown kötelékét erősíti. Új albumán minden eddiginél playboyosabbra polírozta hangvételét, illetve mit polírozta, érdesítette inkább, hiszen olyan szilaj funkpornót dob az arcunkba, amilyet nem szégyell, de mindezt akupunktúrás módon szurkálja tele IDM-es múltjából félretett szögletes képletekkel. Jimmy Edgar, Dam-Funk és Mayer Hawthorne pályatársak a gyepen integetnek, Prince a partvonalról irigykedik! (A lemez meghallgatható itt.)

9/10

Unger András


Iceage: You're Nothing

iceage_1.jpgKiadó: Matador/Neon Music

Megjelenés: 2013. február 18.

Stílus: punk rock

Kulcsdal: Ecstasy

A dán popzene egészségi állapotáról a Raveonettes-, az Efterklang- és a Rangleklods-interjúinkban sok szó esett, az pedig nem is kérdés, hogy pillanatnyilag az Iceage nevű punk rock kvartett jelenti a pumpáló szívet ebben a véráramban (nyitóképünkön is ők szerepelnek). Ha a 2011-es New Brigade című villámdebütálás pimaszul odatett névjegy volt, akkor a You're Nothing a végső érv a CV-ben a zenekar azonnali felvételére - a nagynevű indie, a Matador is így tett. leszerződtette a dán suhancokat. A második album mellébeszélés nélküli és ellenállhatatlanul meggyőző, mégha zajosabb és kaotikusabb is, mint a bemutatkozás. Sőt, érettebb is, és bár ez a jelző, amitől félni szoktak a rajongók, ez esetben egyáltalán nem kell.

9/10

Dömötör Endre

Lusine: The Waiting Room

lusine.jpgKiadó: Ghostly International

Megjelenés: 2013. február 18.

Stílus: popos IDM

Kulcsdal: Another Tomorrow

Az elmúlt 14 évben a texasi születésű, de Seattle-ben élő Jeff McIlwain Lusine név alatt készített zenéivel egyre otthonosabban lakja be azt a maga által kialakított köztes teret, amely átmenetet képez experimentális elektronika és elektropop között. A legutóbbi albuma, a 2009-es A Certain Distance óta pedig - hogy stílszerűek legyünk - ezt a bizonyos távolságot olyannyira áthidalta, hogy gyakorlatilag egy önálló minőségű zenei szegletet tudhat magáénak; az új albumának címe a váróteremmel hiába utal újfent egy interlokális helyzetre, a zenéjében itt szétválaszthatatlanul eggyé vált a sound design-alapú hangkezeléssel, statikus zajokkal, zörejekkel és talált valamint mikrohangokkal operáló IDM és a dallamos elektronikus popzene. A fele részt énekes számok (köztük az Electronic 1991-es Get The Message-ének feldolgozása) széles stíluspalettát ölelnek fel - tech-house-tól deep house-on át minimalig, coldwave-es szintipoptól chillwave-ig -, a hangzásvilág azonban abszolút egységes, az atmoszféra pedig azt a fajta emelkedett nyugodtságot árasztja, amelyben ott bujkál azért némi felfokozott izgalom - akárcsak várakozáskor. (A lemez meghallgatható itt.)

8/10

Forrai Krisztián


Girls Names: The New Life

girls names.jpgKiadó: Tough Love Records

Megjelenés: 2013. február 18.

Stílus: indie rock

Kulcsdal: The New Life

Mi történik, ha keresztezed a Smiths-t, egy kísérletező poszt-punk zenekarral, és egy modern surf-rock (vagy melankolikus chillwave)-zenekarral, ráadásul nem palástolod a Felt (és úgy általában a jangle pop) iránti szenvedélyedet? Jó eséllyel megkapod az észak-ír Girls Names zenekart, amely 2011-es bemutatkozása (Dead To Me) után szintet lépett második albumával. Valahol az amerikai The Drums és Ducktails formációk hatásai jelentik a sokfelől táplálkozó belfasti kvartett inspirációit is, de a belőlük előjövő végeredmény mégis karakteres, feltétlenül sokszori meghallgatásra ajánlott. (A lemez meghallgatható itt.)

8/10

Dömötör Endre


Maxmillion Dunbar:
House of Woo

maxmilliondunbar.jpgKiadó: RVNG Intl.

Megjelenés: 2013. február 19.

Stílus: future vibes / chillectronica

Kulcsdal: Slave To The Vibe

Maxmillion Dunbar - ez valami új R&B-bájgúnár, vagy dancehall-királycsávó? Naná, hogy egyik sem: a vicces álnév a Beautiful Swimmers washingtoni jövőboogie / baleárdiszkó duó egyik felét, Andrew Field-Pickeringet rejti, aki ezzel az alteregójával a természeti népek és a gépek zenéjét összemosó new age-es elektronika térképén jelöl ki új területeket. Ez a második Maxmillion Dunbar-album, amely egy teljesen szintetikus, mégis organikusnak ható világba szippant be: a hol kattogós-kopogós, hol csoszogós ritmusokból, éterien hullámzó szintiszólamokból, sok csilingelésből és mindenféle zaj-, zörej- és hang(szer)foszlányból kreált, hipnotikus loopokra felfont, már-már meditatív zene valahol a kilencvenes évek eleji ambient house/techno és a mostani seapunk irányzat közé lőhető be, de merít a Jon Hassell-féle new age-es elektronikus kortárszene hagyományaiból is (ahogyan anno a Future Sound Of London, akiknek hatása erőteljesen érezhető itt); ugyanakkor egyértelműen sajátos univerzumot tár fel. És mint az első szám címe - Slave To The Vibe - elárulja, itt a zenei atmoszférateremtés hangsúlyos szerepet kap: chillezős, de nem felhőtlenül laza, némi misztikus digitális ködbe burkolt lemez a House Of Woo

8/10

Forrai Krisztián


Palma Violets:
180

palma-violets-180.jpgKiadó: Rough Trade/Neon Music

Megjelenés: 2013. február 25.

Stílus: szakadt indie

Kulcsdal: Best Of Friends

Fél mondattal kell elintézni? Olyan, mint a Libertines. Két, szorosan együttműködő frontember, hányaveti gitárpopdalok, a tinédzser, kora huszonéveskor romantikája. Csakhogy a Palma Violets-ben több a pszichedélia, mint a punk, gyakrabban szólnak az orgonák, mint a gitárszólók és inkább előbb, mint utóbb fog kiderülni, hogy vannak-e olyan zseniálisak, mint jó egy évtizede feltűnt előképeik. A helyzet mindenesetre nagyon biztató: csupa imádnivaló, szarul kevert, odakent sláger szól a debütön.

8/10

Dömötör Endre


Caitlin Rose:
The Stand-In

caitlin-rose-stand-in-300x300.jpgKiadó: Names Records

Megjelenés: 2013. február 25.

Stílus: country(pop)

Kulcsdal: Only A Clown

A mai napig szégyellem magam, amiért egyszer régen, egy másik helyen letehenészlányoztam szegény Caitlint, holott semmi rosszindulat nem volt benne és még a zenéjét is szeretem. Persze azóta megkövettem magam, és mindenhol igyekszem leszögezni, hogy nem, Caitlin nem tehenészlány, ráadásul fülbemászó popdalokat is tud írni a country és a Fleetwood Mac között húzódó négysávos autópályán, valahol félúton. A héten megjelent The Stand-In című második lemezére is jutott néhány emlékezetes szám, bár a hangzás egy picit polírozottabb, de hát ez legyen a legnagyobb bajunk, a rádióban még így is nagyon szívesen hallgatnám, miközben vezetem a kamionomat. (A lemez meghallgatható itt.)

7/10

Soós Csaba

https://recorder.blog.hu/2013/03/01/lemez_gyorstar_2013_9_het_lemezkritikak
Lemez gyorstár – 2013. 9. hét (lemezkritikák)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr45111232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.