„Erősen jellemzi a nosztalgia” – Matt Mondanile, Ducktails / Real Estate (interjú)

Ahogy heti lemezgyűjtésünkben a friss Ducktails-albumnál megígértük, íme, interjúnk a zenekar vezetőjével, illetve mondhatjuk, magával a zenekarral. Matt Mondanile ugyanis egyszemélyes hálószoba-projektként indította a Ducktails-t, miközben már a Real Estate gitárosaként koncertezett. Bár a Real Estate jóval nagyobb figyelmet kap, Mondanile azonban párhuzamosan és folyamatosan működteti saját projektjét is, olyannyira, hogy mostanra az is kezd zenekari formát ölteni. A napokban (és már akárcsak a Real Estate-albumok, ez is a Domino kiadónál) megjelent The Flower Lane zenésztársakkal közös munka és mint ilyen, jelentős lépés a Ducktails életében. Az eléggé belassult Mondanile-t New Yorkban értük utol, hangja erősen álmoskás volt a telefonban.

- Amikor felbukkantál a Ducktails-szel, éppen akkor hullámzott végig a világon a chillwave és sokan a te lemezeidet is ebbe a zenei közegbe helyezték bele. Általában mi, újságírók jövünk elő ilyen hülye megnevezésekkel és a mindenáron egy táborba sorolás vágyával, de amikor egyszerre annyi előadó ragad meg egy hasonló hangulatot, akkor tényleg van valami a levegőben. Szerinted mi volt az akkoriban?

- Őszintén, nem hiszem… (sokszor nekifut). Én nem tartom a zenémet olyannak, amit egy lapon lehetne említeni a Washed Outtal, vagy a hasonló többiekkel. Sokkal inkább kísérleti zenei közegből jövök, mint a tengerpartot leső álmodozók közül. A massachusetts-i avantgárd színtér jelenti a gyökereimet, oda jártam iskolába és a kilencvenes években ott nagyon fura, nagyon őrült zenék mentek. Mindenféle hatás ért, amiből összeállt a saját zeném, de semmiféle szándék nem volt bennem arra, hogy legyen egy bizonyos megszólalásom.

- Ugyanakkor ezekhez az előadókhoz hasonlóan a te lemezeidet is, főleg az első kettő-hármat a nosztalgikus érzetű, hallgatóban specifikus helyeket és időt megidéző zene jellemzi. A nosztalgiával milyen a kapcsolatod?

- Semmiképpen nem szándékosan készítek nosztalgikus zenét, de az kétségtelen, hogy a korai dolgaimat erősen jellemzi a nosztalgia, pontosabban nosztalgikusnak hat miközben hallgatod. Bár nem direkt ilyen hatást szerettem volna elérni, de az elkészítése során valóban folyton a gyerekkorom járt a fejemben. Viszont az új lemeznél direkt ügyeltem arra, hogy ne legyen nosztalgikus, még ha a végén valakinek úgy is jön le, hogy ez is nosztalgikus lemez lett.

- Oké, és mi a helyzet a tengerparti-fílinggel? Lehet, hogy csak Magyarországról hat annyira odapasszolónak, hiszen nekünk nincs végtelenbe vesző vizünk, de a zenéd nagyon is felkelti ezt a ’bárcsak ott lehetnék’-érzetet. Vagy akár a Real Estate-lemezek is, nemcsak sima nosztalgia valami iránt, hanem konkrétan nosztalgia a tengerparton levés iránt.

- Oké, ez jó felvetés. Ezzel egyetértek, és örülök, ha van ilyen hatása a zenénknek. Nem direkt azért jelent meg most télen a lemez, hogy még jobban elvágyódhassunk a nyárba, de ez valószínűleg benne van minden lemezemben és a Real Estate-albumokban is.

- Rengeteg Ducktails-kiadvány látott már napvilágot, viszont mindig egyedül dolgoztál, hálószobában. A most megjelent új lemez az első, ahol lényegében egy zenekart szerveztél magad köré, valamint sokakkal közösen együttműködve vetted fel az anyagot egy professzionális stúdióban. Mi változott? Természetes fejlődés eredménye mindez?

- Hát igen, nagyon sok minden változott idő közben. Eleinte a szüleim házában, a pincében vettem fel a lemezeket, aztán (itt jön egy sokadik hosszú szünet, de ez vagy fél percig tart sok ööö-zéssel, és egy nagy kilégzéssel a végén, valószínűleg sokan tudják miről van szó, nem jelzem a többit, nem volt egy egyszerű eset – D.E.) most valóban egy rendes stúdióban dolgoztam, egymásnak adták a kilincset a barátaim, mint a lemezen közreműködő különleges vendégek (mások mellett Madeline Follin a Cults énekesnője, Joel Ford és Daniel Lopatin  – a szerk.). Mókáztunk egy jót a stúdióban.

- Ezek a barátokkal közös felvételek közös dalszerzést is jelentenek? Vagy volt egy vázlatod és ők ahhoz tették hozzá a magukét?

- Is-is, de inkább az volt, hogy bejöttek a stúdióba, és elkezdtünk játszani valami, amiből kinőtt egy dal. Mindenkinek rengeteg ötlet kavarog a fejében, csak ütköztetni kellett ezeket ilyenkor és a véletlen adta ki, hogy mikből állt össze egy szerzemény. De persze sok dalvázlattal tudtam előállni.

- Az új lemez viszont mintha a nyolcvanas évek tiszta gitárpopzenekarai előtt tisztelegne, Aztec Camera, Prefab Sprout, ilyesmik jutnak eszembe, hallgatod ezeket az előadókat?

- Naná! Az Aztec Camera nagy kedvencem. Azt szerettem is volna, hogy érződjön a hatása.

- Van a lemezen egy Peter Gutteridge-feldolgozás is (ő tagja volt Chills-nek és a Cleannek is), az új-zélandi színtér is hatással volt az új albumra?

- Pontosan, Peter egyetlen szólólemezét nagyon ajánlom, fantasztikus lemez (Pure címmel 1989-ben jelent – a szerk.).

- Hogyan látod a Ducktails jövőjét? Állandó tagságú zenekar lesz belőle, vagy folytatod a kísérletezgetést?

- Legközelebb egy tiszta soul lemezt szeretnék készíteni. És azt talán egymagam fogom felvenni. Az biztos, hogy most úgy az év feléig, vagy talán kicsit tovább turnézni fogok (fenti képen a zenekari felállás), aztán a Real Estate-tel szeretnék foglalkozni. Sűrű évem lesz.

- A Real Estate tagjaként egyszerre két formációnak is szállítasz ötleteket, mi alapján dől el, hogy melyik dal hol jelenik meg?

- Nem igazán válik el a kettő egymástól. Amikor egy Real Estate-kiadványon dolgozunk, akkor csak arra koncentrálok, minden ötletemet beleadom a közösbe (balra a Real Estate magja). A Ducktails-dalokat lényegében magamnak írom. Akkor semmi sem befolyásol. Amikor felveszek valamit magamnak, akkor nem is érdekel, hogy mi lesz a későbbiekben a sorsa.

- És mi újság most a Real Estate-tel?

- Éppen dolgozunk a harmadik nagylemezen, bár még nem gőzerővel. Talán az őszre elkészül.

- Miket hallgatsz mostanában? Van új kedvenc zenekarod?

- Nagyon sok house-t hallgatok mostanában (nevet). Todd Terje, DJ Sprinkles, ilyeneket. Nagyon élvezem. De hogy ajánljak is valaki újat. Várjunk csak, ez nehéz. Chris Cohen, na az ő szólólemezét bátran ajánlom (Overgrown Path címmel tavaly ősszel jelent meg – a szerk.). Csekkoljátok!


Dömötör Endre

Az új The Flower Lane című Ducktails-album itt hallható elejétől-végig: