Miért nem lendül be a zenei piac Kínában?

Hatalmas méretű lakossága, az amerikait kétszeresen meghaladó szélessávú internetfelhasználó szám, a több mint 700 millió okostelefon tulajdonos révén Kína a világ legnagyobb potenciális digitális zenei piaca. A benne rejlő lehetőségek kiaknázásáért viszont jóval nagyobb erőfeszítésekre lenne szükség mind a kormányzat, mind a kiadók és a szolgáltatók részéről, jelenleg ugyanis a kínai zenei piac nagyon sok sebből vérzik. Lássuk a főbb problémákat!

Kínában az előadók nem tudnak keresni a zenéből, a kalózkodás pedig gyakorlatilag 100%-os (legalábbis az IFPI kimutatása szerint); a zenei piac írd és mondd 52 millió dollár bevételt termelt 2011-ben, igaz, annak jelentős része - 71%-a - a digitális szegmensből származott.

2011-ben három nagy lemezkiadó, a Warner, a Sony valamint a Universal megállapodott a legnagyobb keresővel, a Baiduval, hogy egy Ting nevű szolgáltatásról a kínai internetezők ingyen tölthetik le a legális zenei tartalmakat, a cég pedig korlátozza az illegális zenei tartalmak linkelését a keresési találatokban. Idén ez az együttműködés új szakaszába lép majd, melynek értelmében a letöltésekért már fizetniük kell a kínai zenekedvelőknek.

Kormányzati oldalon eddig vegyes intézkedések születtek. A tavalyi év során meghozott szerzői jogi rendelkezések például sok tekintetben ellentétesek a nyugati standardokkal, hiszen például bizonyos szerzői jogok érvényességét három hónapban maximalizálja, a felhasználási jogokat pedig nem korlátozza. Alapvetően a kormányzat ténykedése ezen a területen inkább események rendezésében, illetve rendezvényközpontok, stúdiók építésben merült ki és úgy tűnik, ez marad is így - legalábbis ezt sugallja a kínai "zenei Szilícium Völggyé" megálmodott Pinggu város tíz év alatt közel 2,3 milliárd font értékű beruházással tervezett átalakítása.

Önmagában a stúdiók, rendezvényközpontok és a többi ingatlanberuházás természetesen nem fogja fellendíteni a kínai zenei piacot. Érdekes módon a kínai államnak valójában meglehetősen kevés területen kellene beavatkoznia és szerepet vállalnia, hiszen a hatalmas piac reményében az igazán költséges beruházásokat a nyugati kiadók, szolgáltatók elvégeznék. A pekingi kormányzatnak ellenben a keretrendszer, a szerzői jogok védelme területén jócskán van - lenne - még tennivalója annak érdekében, hogy a világ legnagyobb potenciális zenei piaca kinője magát és lehetőségből valósággá váljon.

Pléh Dániel