Ahogy tavaly év elején is előretekintettünk a várható újévi reménységek terén (itt a csajokat szemléztük, itt a pop, rock, hiphop és dalszerző-előadó tehetségeket gyűjtöttük össze), úgy idén is bemutatunk megannyi várható nagy durranást (ezt részben már a 2012-es CMJ fesztiválról tudósító cikkünkben megtettük, illetve a 2013-as nagy albumelőrejelzés is érintette a témát), hogy aztán egy részük nagyon befusson majd, egy másik részük meg szinte nyomtalanul tűnjön el a süllyesztőben. Ilyen ez a popszakma. Első körben a BBC Sound Of 2013 listára került tizenöt szereplőt vesszük sorra a címet elnyerő kaliforniai HAIM csajtriótól az NME szerint a 2012-es év legjobb kislemezét elkészítő Palma Violets-ig.
A BBC Sound Of…-szavazások már évek óta a brit popszakma (újságírók, egyéb médiamunkások, lemez- és koncertipari szakemberek) megbízható év eleji jövendölései az adott esztendőre. A BBC-szavazás a legígéretesebb tehetségeket szedi össze, 2003 óta adják ki a címet, aki elnyeri (vagy bekerül az első ötbe), az szinte garantáltan elér valamit az adott évben. A korábbi győztesek: 2003: 50 Cent, 2004: Keane, 2005: The Bravery, 2006: Corinne Bailey Rae, 2007: Mika, 2008: Adele, 2009: Little Boots, 2010: Ellie Goulding, 2011: Jessie J, 2012: Michael Kiwanuka (de a második-harmadik helyezettek névsora is sokatmondó, íme néhány előadó: Yeah Yeah Yeahs, Franz Ferdinand, Bloc Party, Klaxons, Duffy, Florence + The Machine, Marina And The Diamonds, James Blake, Frank Ocean). Ugyan az utóbbi évek győztesei alátámasztják azt a teóriát, hogy a popszakmának egyre kevesebb befolyása van saját működésére, az itt összegyűjtött reménybeli popsztárok névsora azért még mindig iránymutató, (elég csak a Sound Of 2012 nevei közül Azealia Banks-et kiemelni, aki ugyan már tavaly is egész évben beszédtéma volt remek dalai miatt, de igazi befutására idén kerülhet sor, miután februárban megjelenik bemutatkozó albuma).
A megnevezett előadók természetesen már nem teljesen ismeretlenek, sőt éppen az adott év előtt mutatott teljesítményük miatt kapják meg ezt a kiemelt figyelmet. Nézzük is a BBC Sound Of 2013 szereplőit, kezdve a hosszú listára felkerült, de az első öt közé be nem jutott előadókkal (a szavazás menetrendje szerint decemberben megnevezik a hosszú listára került 15 előadót, akik közül január első hetében mutatják be az első öt helyezettet – a többieket nem rangsorolják).
Kezdjük The Weeknd-del, hiszen ő a kakukktojás ezen a listán. A név mögött megbújó kanadai Abel Tesfaye – bár még mindig csak 22 éves – ha a kritikai- és kultsikereit nézzük, már 2011-ben befutott, ugyanis abban az évben három nagylemezt (oké, mixtape-et) is feltett a netre és azokkal az indie R&B egyik vezető figurájává vált, ráadásul a lemezeket idén összegyűjtve, itt-ott átdolgozva fizikai formátumban is kiadta (Trilogy). Hogy mégis szerepelhet e listán, az annak köszönhető, hogy a szabályok értelmében (még nem volt brit top 20-as kis- és nagylemeze) belefér a kategóriába, vele egyértelműen arra hoztak példát a listakészítők, hogy egy már ismert előadó az adott évben szintet lépve válhat nagyon széles körben is ismertté, sztárrá. Nos, ha lesz 2013-ban The Weeknd-lemez, nem esik a dalai színvonala és a soul/R&B legújabb hulláma még csapdosni fog 2013-ban is, akkor nagyon jó eséllyel igaza lesz a zsürinek.
Írországot két zenekar is képviseli a listán, a zongorás-érzelmes popot játszó Kodaline legegyszerűbben a Coldplay-iskolába sorolható, eddigi dalaik (All I Want, Perfect World) és őszi EP-jük jól mutatják a hatalmas ír szív erejét, az eredetiség díját viszont biztosan nem nyernék el, a korrekt rádió-popot kedvelők körében azért van esélyük. A szintén dublini Little Green Cars ugyancsak gitárpopban utazik, az sokat elárul róluk, hogy a Mumford And Sons-zal turnéztak tavaly (ilyenek élőben: Them), de a Kodaline-nál mégis egy kicsit eredetibb, markánsabb többszólamú popjuk (The John Wayne), a brit rádióban biztosan aratni fognak, ennél messzebb nem mennénk a jóslásban.
Tom Odell a dalszerző-előadók tömegéből emelkedett ki, nem elhanyagolható részben annak köszönhetően, hogy a tömegtől eltérően ő az akusztikus gitár helyett zongorán kíséri magát (Another Love). Dalai rendben lévők a maguk kategóriában (Sense), aki többet is hallott már belőlük Jeff Buckley-hoz hasonlítja Odell tehetségét (ebben azért nyugodt szívvel kételkedhetünk), sok hasonlót láttunk már, de ha zeitgeist a zongora felé fordul idén, akkor még népszerűvé is válhat a lányok körében.
King Krule szintén suhanc-tehetség, de ő már a gitárt piszkálja és szerencsére nem közhelyesen, dalait ráadásul eredeti ritmusokkal dobja fel (legújabb dala, a Rock Bottom a Rinse-nél jött ki), énekbeszéde és kihangsúlyozott suttyósága még a Streets-iskolát is megidézi, szövegei okosak (Paul Weller, Morrissey). A kísérletező hajlam erős ötletekkel találkozik, ráadásul még fülbemászó is a végeredmény, benne mi is hiszünk.
A női mezőny mindig erős a Sound Of…-listákon, Adele és Duffy 2008-as tarolása óta a női befutók voltak a legkönnyebben megtippelhetők, persze mostanában már nem feltétlenül váltották be az ígéretet (Ellie Goulding, Jessie J). Arlissa is teljesen kétesélyes az idei gyűjtésből, hiszen kétségtelenül szépen énekel, Nas támogatja (Hard To Love Somebody), de Florence-t idéző éneke (Braveheart) és a tény, hogy a Crystal Fighters-szel kollaborál, még nagyon sokfelé elviheti a 19 éves lány karrierjét. Az újévi Top Of The Pops-os fellépése alapján (Sticks And Stones) a minőségi popzene lehet a nyerő terep a számára.
A*M*E kimondottan hatalmas popsztár szeretne lenni (az ambíciókkal teli lány még saját újságot is megjelentet), ennek megfelelően hangsúlyosan és harsányan popos a zenéje (Play The Game Boy). Hát, ezzel a névvel és külsővel a figyelem felhívása megtörtént, viszont a dalok és főleg a karizmatikus ének (Ride Or Die) még nem biztos, hogy ott vannak, ahol lenniük kellene, de az eldobható popzenében annyi minden belefér (és különben is Gary Barlow szerződtette). A*M*E vagy popsztár lesz, vagy elfelejtjük a fenébe.
A legtöbb szakember szerint 2013-ban újra visszajön a gitárzene. Hah, nagy találmány, mintha 2012-ben senki nem használta volna a hangszert – persze értjük miről van szó (a gitárgyártók és a kiadók lobbiján túl), az elmúlt években valóban kissé háttérbe szorult a gitárpop fősodor Nagy-Britanniában, köszönhetően annak, hogy a poszt-Arctic Monkeys-zenekarok mocsarába fulladt a műfaj. Na, idén vannak szép számmal gitározós-ígéretes zenekarok, melyek közül tavaly a 2011-es readingi fesztiválon alakult Palma Violets keltette a legnagyobb figyelmet. Best Of Friends című dalukat az NME a semmiből az év dalának választotta, a Rough Trade-nél jön ki februárban a bemutatkozó album, szóval velük kapcsolatban tényleg magasak az elvárások. Az elmúlt években ajnározott brit gitározós fiataloknál (The Vaccines, Spector, Tribes) eredetibb és karakteresebb a Palma Violets, furamód megidézi a rövid életű WU LYF-et, de a tavalyi év sikerzenekarának, az Alt-J-nek a szertelenségéből is van bennük valami. Az ilyen tényleg ígéretes, hányaveti dalok (Last Of the Summer Wine, Tom The Drum) még akár a következő nagy dolgot is megelőlegezhetik, bár gyanús, hogy ennél több kell majd egy újabb, ezredfordulót idéző újrock forradalomhoz.
LITTLE BOOTS-OT IS MEGKÉRDEZTÜK A BBC SOUND OF 2009 LISTA MEGNYERÉSÉRŐL.
A négytagú csupalány londoni Savages tavaly januári felbukkanása óta szintén folyamatos figyelemmel övezett zenekar. A csajok süvöltő poszt-punkjába (Husbands) nem nehéz beleszeretni, főleg élőben idézik meg a Siouxsie And The Banshees-t (Another War), és annyira készre érlelt a megszólalásuk (Flying To Berlin, I Am Here), hogy kifejezetten csalódást fognak okozni, ha nem remek nagylemezzel mutatkoznak be.
A Sound Of 2013-lista Top 5-be be nem került brit zenekarai közé tartozik még a birminghami Peace. A kvartett zenéje a Savages-hez és a Palma Violets-hez képest már erősebben mutatja hatásait, vagy kevésbé hatásosan rejti azokat (a Bloodshake például Vampire Weekend-es ritmikát passzít Friendly Fires-ös refrénhez), de még ők is simán ígéretesnek nevezhetők. Őszi, Delicious című EP-jük változatos (California Daze), tipikusan abban a pozícióban vannak, hogy bármelyik irányba elhajolhat még karrierjük.
A BBC Sound Of 2013 első öt helyezettje:
5. CHVRCHES
A skót elektro-pop trió zenéje már évek óta trendkívülinek számít, vagy ha úgy tetszik, már nagyon régóta (igazából az ezredforduló óta, szinte folyamatosan) jelen lévő felturbózott nyolcvanas évekbeli szinti-pop. A Lauren Mayburry énekesnőt középre helyező zenekar két férfi tagja már sokat próbált indie-zenész (The Twilight Sad és Aereogramme tagjai voltak), de ez a nosztalgikus popzene, amely néha erősen emlékeztet az M83 hasonló gyökerű megoldásaira, teljesen új élményt ígér. További dalaik (Lies) alapján sem egyértelműen eldönthető, hogy mekkora lesz a sikerük, de az borítékolható, hogy egy darabig még biztosan fogunk róluk hallani.
Kulcsdal: The Mother We Share
4. Laura Mvula
A Peace-hez hasonlóan Mvula is birminghami, de ő már sokkal nehezebben behatárolható zenét készít. She című novemberi EP-je nagy port kavart Angliában, hatalmas új tehetség érkezéséről zengtek az ódák, és Mvula dalai kétségtelenül eredetiek is. Vonósokra és fúvósokra épülő, minimalista, az énekhangra nagy szerepet helyező soulzene az övé (egyik kritikusa Billie Holiday és a Beach Boys találkozásának nevezte), olyan, ami könnyen kitűnik a kortárs popzene tömegéből (Can’t Live With The World, Jump Right Out). De hogy erre tömegével ráharapjanak az emberek arra talán kisebb az esély, mint arra, hogy a masszív, de szűk rajongótábort és szép kritikai sikereket arasson a jövőben.
Kulcsdal: Like The Morning Dew
3. Angel Haze
Angel Haze-t már mi is dicsértük egyik tavalyi mixtape-je (Classick) alapján (a másiknak Reservation a címe), a pörgő nyelvű csaj, mint a friss hírekből is kiderül, felvágott nyelvű is (beefeletek egy jóízűt Azealia Banks-szel). A michigani rapper a földijének számító Eminem „szennyeskipakoló” dalára elmesélte gyerekkori traumáját (Cleaning Out My Closet), és sokat mutatott képességeiből (New York, Werkin Girls), szóval bennünket nem kell győzködni, egy erős bemutatkozó lemezt várunk tőle.
Kulcsdal: Cleaning Out My Closet
2. AlunaGeorge
A londoni Aluna és George duója már majdnem egy éve próbálkozik a befutással és egyre magabiztosabb lépésekkel haladnak a cél felé. Futurisztikus, szintis R&B-jük azonnal ható, eddigi dalaik (Your Drums, Your Love, Just A Touch, Put Up Your Hands) mind rendre meggyőzőek, esetükben teljesen természetesnek hat az a figyelem, mint amit ez a második hely jelent. Eredetien nyúlnak a műfajhoz, sőt nemcsak a brit R&B-t újítják meg, de a triphop legszebb feltámasztásának is nevezhető zenéjük – és itt senki ne gondoljon rosszra az: AlunaGeorge végtelenül cool.
Kulcsdal: You Know You Like It
1. HAIM
A Savages mellett egy másik csupacsaj zenekar is listára került, és a HAIM meg is nyerte a BBC Sound Of 2013-t. A Los Angeles-i trió ráadásul nemcsak három lányt, de három testvért is jelent, klasszikus kaliforniai popzenét (hetvenes évek végi, nyolcvanas évekbeli Fleetwood Mac-et), kilencvenes évekbeli R&B-t (gyerekkori hatásukat) és a Strokes-ot friss tálalásban nyújtó dalaik pedig könnyedén meggyőzőek. Színpadon a Warpaintre emlékeztető trió hangzásban sokkal poposabb (Don’t Save Me) az előbbi kvartettnél, tehetségük megkérdőjelezhetetlen (Go Slow), de könnyen lehet, hogy – mint ahogy az az előző években is történt – a listán hátrébb elhelyezkedők futnak majd be fényesebb karriert.
Kulcsdal: Forever
A várakozások pont erről szólnak, nem többek tippelésnél, jó esetben ajánlásnál – íme, csekkoljátok le a lehetséges befutókat és futtassátok be azt, ami a legjobb közülük!
(2013 lehetséges befutóit bemutató sorozatunkat folyatjuk.)
Dömötör Endre
