tnght2012.jpg

Évösszegzésünkből a 2012-es összesített külföldi és hazai, valamint a személyes albumlisták közreadása után, a tavalyelőttihez hasonlóan, következzenek most a Recorder szerzőinek kedvenc 2012-es dalai - rövid kommentárokkal ellátva, egy rögtön meghallgatható mixtape-be összefűzve. ABC-rendben haladunk, Biczó AndreaCsada GergelyDömötör Endre és Elekes Roland után Forrai Krisztián gereblyézte egybe tavalyi favoritjait - a táncparkettről.

FORRAI KRISZTIÁN 2011-ES TÁNCZENEI FAVORITJAI MEGHALLGATHATÓK ITT.

Forrai Krisztián mixtape-je alább, utána a dalkommentárok:

Mivel a tánczene nálam a fő szerelem, így a tavalyi kedvenceket is partitrekkekből választottam, de míg tavaly a dalformás jelleg adta a szelekció alapját, ezúttal - zömében - dj-barát, "alkalmazott”, ámde karakteres számokból áll össze a kluborientált szett. A bőség zavarát tompítandó, fájdalmas döntéssel lehagytam olyan gyöngyszemeket, melyek a kedvenc 2012-es albumaimról valók (így nincs itt Daphnitól a Ye Ye, a Hot Chip How Do You Do-jának Todd Terje-remixe, I:Cube-tól a Transpirations, John Talabot When The Past Was Present c. nu-balearic remekének Pachanga Boys Red Mix-e és Lone-tól a Crystal Caverns 1991 - pedig mindet imádtam), plusz a tavalyi mixtape-hez képesti újrázókat visszavettem a minimumra (így kiesett pl. French Fries ezzel). Igyekeztem ugyanakkor az év tánczenei trendjeire reflektálni - de most már irány a parti!

Zebra Katz: Ima Read

zebrakatz.jpg2012 volt az az év, amikor az afroamerikai meleg/LBTG közösség sikerrel áttörte a hiphop homofóbiával és macsó pózolással felvértezett elővédjét és beszivárgott, ha nem is a mainstreambe, de az overgroundba, olyan színes, általában performanszművészeti irányultságú figurák által, mint Lil B, Le1f vagy Mykki Blanco, akitől a Wavy nagy kedvencem volt. De a "queer rap” mezőnyből nekem tavaly ez a Zebra Katz-szám volt az etalon: a ballroom/vogue szubkultúrából merítő, egyszerre feszült és humoros Ima Read (a read az, amikor a táncparketten páváskodásban vetélkedő vogue-ozók osztják egymást) mindig megdelejez.

Ryan Hemsworth: Charly Wingate

A kanadai Ryan Hemsworth számtalan remixe mellett (melyek közül a modellből lett indie-r'n'b-tündér Tinashe Boss-ának átirata a legszexibb) idén a Last Words EP-vel, illetve kemény hiphopot és érzelmes elektronikát izgalmasan keresztező saját hangzásával vívott ki magának kitüntető figyelmet - nálam is.

Ezekiel: Drop Ur Ass

Ha a partizás orgiába torkolló okkultista szeánszot jelentene, azon ilyen zene szólna. Mexikóban pár éve egészen elképesztő dolgokat művelnek a fiatal bass music-producerek, közülük is kiemelkedik a monterey-i Ezekiel a maga misztikus és sötéten buja "neoroswag” hangzásával. Ördögi!

LV / Okmalumkoolkat: Sebenza

A címadó dal a dél-londoni LV producertrió és Spoek Mathambo, Okmalumkoolkat, Ruffest dél-afrikai MC-triumvirátusának közös albumáról. A sebenza melót jelent Zulu nyelven, és - miközben a (végén a Depeche Mode Everything Counts-ából idéző) szöveg súlyos témákat érint, mint munkaerő-kizsákmányolás, rendőri elnyomás - a UK Funky-t kwaitóval hibridizáló zenei alap bizony tényleg nagyon keményen megdolgoztatja a lábakat. (Kultúrák találkozása a táncparketten témában másik favoritom 2012-ből Mala Cuba Electronic-ja.)

SPOEK MATHAMBO NEKÜNK IS MESÉLT A KWAITO-SZÍNTÉRRŐL ÉS MÁS DÉL-AFRIKAI TÁNCZENÉKRŐL.

Scuba: Ne1butu

scuba.jpgScuba idei nagylemeze, a Personality épp hogy lecsúszott a kedvenc 2012-es albumaim listájáról (a kritika általában savazta, én bírtam), ez a trekk viszont betalált - vagyis eltalálta a gyenge pontom azzal, hogy a kilencvenes évek eleji brit rave-hangzás előtt tiszteleg. Az önfeledt nosztalgiást pedig lazán kimaxolja a fergeteges videója, amely az 1990-93 között futó brit zenés tévéműsor, a Dance Energy - és azon belül is ennek - tökéletes rekreációja. A Ne1butu ikerpárja lehetne DJ Haus-tól a Needin U, további oldskoolba rave-edő nagy kedvencem pedig  ez: FaltyDL - Our House Stab.

Head High: Rave (Dirt Mix)

Maradunk még a kilencvenes évek elején: ez a már címében is lényegre törő, cécómentesen, ugyanakkor hipnotikusan pumpáló techno-house darab akár húsz éve is kijöhetett volna, pedig idén jelent meg a német techno-producer Shed labelén, amelynek neve önmagáért beszél: Power House.

RAVE-ISMÉTLÉSRE SZORUSZ? ITT A SEGÍTSÉG!

Shadow Child: So High

A Shadow Child név árnyékában megbújó brit Simon Neale mindig a kommersz és underground határmezsgyéjén táncol; Dave Spoonként elég böszme big room house-himnuszok gyártására szakosodott, ezzel az új alteregójával pedig némileg kifinomultabban, és roppant hatásosan oltja vissza a kilencvenes évek 2step garage-hangzásának elemeit a mai house-ba - ez egyben 2012 egyik tánczenei mikrótrendjének bizonyult. A So High-ban minden tizenöt évvel ezelőtti kellék - feldarabolt r’n’b-vokál, morgós basszus, szökdécselő dobok - a helyén, mai füllel leporolva. (Még több ugyaninnen: ez és ez.)

Julio Bashmore: Au Seve

A brit house-nak 2012-ben amúgy is masszív éve volt, külön listát tudnék összeállítani csak ebből a szegmensből (amin rajta lenne pl. a Disclosure-től nem a Latch, ami cuki kis szám, de nem klubokba való, hanem a Boiling Medlar-remixe, és még: Duke Dumont - The Giver, Dusky - Flo Jam, Eats Everything - Jagged Edge, George FitzGerald - Child, Huxley - Let It Go, Mosca - Eva Mendes - és ez csak a névsor eleje). De egy szám mind felett állt nálam: az eltántoríthatatlanul kalapálós és óbébizős Au Seve, amely egyből és végérvényesen beleverődik a fejébe annak, aki hallja. Tavaly a Battle For The Middle You nekem az év trekkje volt, és ugyan ezt a címet nem védte meg idén, Julio Bashmore megerősítette helyét a top producerek rangsoromban.

Blawan: Why They Hide Their Bodies Under My Garage

blawan1.jpgHasonlóan lelkes nagyfogyasztója voltam az újvonalas "kattant” brit technónak: Bobby Champs - All Night; Boddika & Joy O - MercyRandomer - Scruff BoxUntold - Motion The Dance - ez mind sokat pörgött, de hiányzik belőlük az a bizonyos plusz. Ami pedig Blawan nyár végi EP-jének hónapokkal korábban felvillantott és óriási hisztériával övezett első számában megvan: idén nem tapasztaltam annál bizarrabb jelenséget, mint hogy partizók vidám táncolás közben azt skandálják, "miért rejtik a holttesteket a garázsom alá”? Igazi megosztó zene: én abba a táborba tartozom, amely szerint az év egyik killer trekkje - és családirtó technónak szerencsére csak konceptjében mondható.

BLAWAN NAGY KEDVENCE A DÁN RANGLEKLODS-NAK IS, MINT INTERJÚNKBAN ELÁRULTA.

Les Sins: Fetch

Daphnit ugyan saját szigorításom miatt száműztem innen, de legalább a kiadója, a Jiaolong képviselteti magát, egy besorolhatatlan zenével: a Les Sins a Toro Y Moi név mögött álló Chazwick Bundick mellékprojektje, ez a száma pedig hiphop, garage, franciás diszkó-house és wonky összetevőkből gyúrt izgató kis teremtés.

Todd Terje: Inspector Norse

Az imádnivalóan lüke szám, amely idén kikerülhetetlen volt a partik világában és amelyről bármit írni tök felesleges azon kívül, hogy akinek nem csal vigyort az arcára (a videója nélkül), az egy menthetetlen Grincs.

TNGHT: Higher Ground

Ha a trend-faktort nézzük, 2012 magasan a trap éve volt, a skót Hudson Mohawke és a kanadai Lunice formációja pedig az év legjobb trap-számát hozta össze (ezüstérmes: Baauer - Harlem Shake); nem fogok róla ódákat zengeni, azt megteszi a szám maga, amely a csúcspont nélküli felhergelés magasiskolája - bár nekem azért még most is kisebb fülgazmust okoz, ha hallom.

+1: Diplo: Express Yourself

Csak hogy frenetikus tempójú bolondériával érjen véget a parti.

https://recorder.blog.hu/2013/01/01/forrai_krisztian_kedvenc_2012-es_dalok
Forrai Krisztián - kedvenc 2012-es dalok

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr604990300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása